Állandó berlini bázisunk, wifi-támaszpontunk, és családi nyaralónk, valamint a Folyékony Kenyér hivatalos reggeli-ellátója, a berlini Szimpla kávézó a Boxhagener Platz sarkán áll, ami első ránézésre mindenkinek a Klauzál teret juttatja eszébe. Ehhez jön még az, hogy a Gärtnerstrasséra néz, ami magyarul annyit tesz: Kertész utca. Kívülről kényelmesen belesimul a Friedrichshain kávézóktól hemzsegő utcaképébe, idebent emlékeztet a pesti Szimplára, de végső soron a pesti Szimpla eleve egy berlini kocsma Budapesten, ez meg ténylegesen egy berlini kocsma Berlinben.
De míg a pesti Szimpla egyik pillanatról a másikra befutott, és évekig be sem lehetett férni a tömegtől, itt Berlinben ez nem ilyen egyszerű. Efféle hely tízezrével akad a városban, a Szimpla ebben a tömegben leginkább magyar/közép-európai kocsmaként funkcionál. Lehet kapni magyar pálinkát, fröccsöt, magyar bort, koktélokat, nem utolsósorban az általam évekkel ezelőtt kifejlesztett Falusi Menyegző német változatát, a Bauern Hochzeit-ot.
Kialakítása eggyel elegánsabb, mint a pestié, világosabbak a színek, az egész visszafogottabb, a falakon fekete-fehér fényképek a régi pesti életről, meg másról, beljebb perzsaszőnyegek közt egy csocsóasztal. A hangulat is csendesebb, bár néha egészen felpörög, péntek esténként zárás után könnyen találhatunk hajnalig mulatozó magyar száműzötteket, írókat, festőket. Kes, a magyar tulaj nem panaszkodik, úgy látja kialakult a törzsközönség, és csúcsforgalomban kifejezetten jól teljesít a bolt - sokat segít a helyszín. a Friedrichshain egyik legbulisabb tere a Boxhagener platz, ráadásul hetente többször rendeznek itt valamiféle piacot vagy vásárt.
A hétvége Berlinben a hétköznap csak úgy tessék-lássék lezavart reggeliről szól. Ilyenkor a fél város kiül valamilyen kávézó elé, és különféle finomságokat majszol, majd kicsit sörözik is hozzá, és ez így akár délután ötig is eltarthat. Így hétvégén mi is kapunk zseniális reggelit hála Haris Petinek, a magyar szakácsnak, aki a magyar konyha határait feszegetve harisszát, humuszt és marinált halat csempész a pick-szalámi és főtt tojás közé. 
A „Cseh sörfőzés koronaékszere”, a Krusovice van csapon, világos és barna is, szép, prágai városképpel ékesített egyenes falú korsóban érkezik. Maga a sör nem annyira üde és könnyed, mint amilyenre emlékeztem, inkább komoly és laktató, és amilyen kekec lettem, ezt fel is róttam házigazdánknak, Kesnek, a Szimpla egyik alapítójának, aki akkor alapította a berlini leányintézményt, amikor Berlinbe költözött – családi okokból. Ki is derült, hogy ez azért van, mert a pincében eleve hűtött és pihentetett aluminiumhordól érkező Krusovice átfolyócsövének hűtőberendezése szerelőnél van, ezért ideiglenesen a kelleténél pár fokkal melegebben érkezik a sör. Elvileg egészen a csapig hűtve van, most azonban a hordóból kilépve kicsit felmelegszik. Az átfolyócső napokon belül visszakerül a helyére, és akkor újabb kóstolást ejtünk. Ezzel kapcsolatban Kes azt is elárulta, hogy itt Berlinben a felszolgált italok minősége nagyon komoly szerepet játszik abban, hogy egy hely sikeres lesz-e vagy sem. A Szimplát a helyiek például először azért kedvelték meg, mert jó kávét ad: szimplát üvegpohárban, pontosan olyat, mint Pesten, miközben Berlinben a jó kávé nem terem minden bokorban.
Folyt. köv.
