Berlinben több tucat házi sörfőzde működik, a legközelebbi a Szimplától két sarokra, az úgynevezett Hops and Barley Brauerei. Berlinben a brauerei nem annyira ipari egység, mint inkább egyfajta söröző, ahol maguk főzik a sört. A H&B közönsége ennek ellenére nem tipikus sör-ínyenc népség.

A Hops and Barley a lepukkantabb berlini ivókhoz tartozik, ezt először is onnan lehet megállapítani, hogy tonett- vagy nádszlékek helyett kopottas sörpadokkal van jelen az utcán. (Megjegyzés: itt minden kocsma kilóg az utcára – persze a legkisebb utcának is akkora járdája van, mint a Rákóczi útnak) A sörpadokon bőrmellényes, tetovált, lófarkas pofák ülnek, az agresszív helyi érdekű rocker-hangulatnak azonban nyoma sincs – de hát ez Berlin, itt a pókkirálynőnek öltözött gruftik is öntudatos tagjai a társadalomnak.
Odabent, a késő délutáni derengésben három rézüst bontakozik ki a sarokból, ezekben főzik a sört, vagy talán csak érlelik, szűrik, nem lehet pontosan tudni, mert a fülükre mutogatnak, amikor angolul kérdezek valamit, de az biztos, hogy ennyi kondér nem elég a sörfőzéshez.
Viszont az is biztos, hogy a sört ott főzik. Pilsre megyek, mert abban tudok a legjobban kiigazodni, de van még dunkel is. Jellegtelen pohárban kapom, a rockereknek nem kell a felhajtás. Íze vizes, nem kellemetlen, de nem is valami emlékezetes. Szénsavja fojtott, lapos, akár egy ale-nek. Olyan akár egy rockfesztiválon a műanyagpohárban felszolgált állott sör.

De van ám helyi különlegesség is, az úgynevezett Sclangenbiss - Kígyóharapás nevű sörös koktél, aminek a fele sör, a másik fele cider, és egy löttyintésnyi cassis – feketeribizli-likör. Az eredmény: egy korsó rózsaszín sör. Én féltettem az egészségemet, ezért női asszisztensemet bíztam meg a feladattal, egyben élve a belekortyolás jogával is. Gondolom keveseket lep meg, ha azt mondom, borzasztó volt, savanyú, keserű és teljesen széteső, túlédes, túlsavanyú, gumi-ízű kellemetlenség. A sör egyik felét kicserélni ciderre még istenes gondolat lehet akár, de a cassis – asszisztensnőm megállapítása szerint – csakis arra jó, hogy buta aroma-dúsított ízt adjon a hitvány löttynek.
A rockerkocsmába oltott sőrfőzde érdekes hely, de itt a sörfőzés nem annyira ínyenceknek szóló mutatvány, mint inkább praktikus takarmány-ellátó, csini rézüsttel. És ideológiai elkötelezettséggel. Itt a Boxhagener Platzon, a német munkásmozgalom kultikus terén egyáltalán nem számít különcségnek, hogy a Hops and Barley honlapján az áll: „
Klar ist, Nazis sind bei uns nicht willkommen.”

Folyt.Köv.