Flensburger Gold. Még itthon – a Tescóban – akadt a kezembe ez a csinos csatos üveg, amiről Berlinben kiderült, hogy egyike a német alapsöröknek – legalábbis az ínyenc-kategóriában. A Flensburger Brauerei a legrégibb német (országos) sörgyár, ami a mai napig családi tulajdonban van. A korábban általánosnak számító csatos-üveget is egyedül ők tartották meg, ami a visszaváltásnál komoly gondokat okoz, amúgy meg hasznos, mert visszazárható.

A helyes tömzsi csatosüvegben szép aranysárga folyadék van. Néhány apró fehér darabka úszik benne, ami egy kicsit rontja az összhatást. Az illata igen kalandos, van benne pinceszag, konyak és valami gyümölcs. Miután leküzdöttem a szárazanyagtól való ódzkodásomat, belekortyoltam, és az íze is legalább olyan sokrétű, mint egy boré. Végtelenül gyümölcsös, egyszerre édes és savanyú, kicsit olyan, mintha szilvapálinka is lenne benne. Valahol ott a komló is, de nehéz rámutatni. Egyszerre hasonlít barnasörre és búzasörre is, az utóíze enyhén citromos.
Érdekes, hogy a sörlap.hu homlokegyenest ellenkező véleményt alkot >>
Persze lehetséges, hogy az az üveg, ami az én kezembe került, már nem volt egészen jó formában – a darabkák legalábbis gyanakvásra adnak okot.

Berlinben például a kreutzbergi Morena Barban csapolnak Flensburgert, ám annak teljesen más íze volt. Hogy pontosan milyen, azt nehezen tudnám felidézni, mert mire odáig jutottunk az éjszakában, már túl késő volt a professzionális teszteléshez. A Flensburger azért is fontos lesz, mert nemsokára főzési alapanyagként is használjuk majd a kétliteres óriás kiszerelésű változatot!