A képen látható műalkotás Gössben készült a sörgyárral szembeni márkakocsmában. Olyasmi ez, amit a terepismerettel rendelkezők feltétlenül ajánlanak, mint kihagyhatatlan helyi specialitást. Gösser Spezialból készül, és persze mohón rendeltünk belőle. De a pincér figyelmeztetett, hogy húsz percig tart egy ilyen korsó elkészítése, és döntsük el, hogy addig is mit iszunk. Rendeltünk tehát ezt-azt, gyakorlatilag végigpróbáltuk a sörlapot, mire kijött a manósipka formájú habbal ellátott gömbkorsó.
A hab nagyon könnyű szerkezetű, mégis tartós volt és elképesztően keserű. Magában lapátoltam, sör nélkül és közben állt össze a kép, hogy ezért hívják bier-menünek, mert mire kijön, végigpróbálod az étlapot. A különlegességnek azonban van egy súlyos hátránya: a húsz perces elkészítési idő alatt minden szénsav kimegy belőle. Ízre finom, de inkább olyan, mintha az ember keserű bort kortyolgatna.
De miért is tart húsz percig? Sokat kérdezősködtem, mire megtudtam, hogy ennek az igazi oka az, hogy olyan vékony csövön át csapolják a sört, amin keresztülk ilyen lassan jön ki. És állítólag tényleg ott áll egy ember húsz percig és nyomja a kart. De ezek az osztrákok a habpalotákért bármit képesek feláldozni. Egy csapos húsz perce nekem nem drága, de szénsav-tartalomért kicsit fáj a szívem.