A Pázsit Tó étterem tipikus véletlenül megtalált hely, mégis kicsit nehéz elképzelni, hogy az ember véletlenül vetődik el a Szentendrei sziget északi csücskében hullámzó bányatóhoz.
A Pázsit tó afféle korlátozott látogatottságú helyi strandként és horgásztóként funkcionál, a háttérben szépen konvergálnak a budai oldal meredek hegyoldalai. A tó partján idilli faszerkezetes fedett terasz, melyről egy pár lépcső és egy nem is olyan rövid palló vezet a víz színe fölé épített „floating terrace”-ra. A Bali lagúnahotelek profán közép-európai karikatúrája, kopott kerítéssel, és széjjelvandalizált, szúnyogtetemes lámpásokkal. Ha a látogató – érzékelvén a csodás fekvésű vendéglátóhely magnetikus varázsát, önkéntelenül is nekivág a lépcsőknek, a biztonság kedvéért ott egy pár nyomtatott papírdarab, ami egyrészt arról tudósít, hogy gyerekek csak felügyelettel, meg mindenki csak a maga felelősségére, másrészt arról, hogy ha oda rendelsz, akkor tíz százalékos felárt számítanak fel – ennyi elég is, hogy lecsillapítsa az indokolatlan jókedvet.
Az étteremben a lehető legtipikusabb magyar vendéglátós szétesettség uralkodik, két pohár Soproni tíz percig jön, az extra kérésekre a hölgy olyan fejet vág, mintha a hely zsúfolásig tele volna, miközben egyedül vagyunk. A rántott hekk és a sültkrumpli rendben van, a pohár sör viszont ellenséges alkotás, acélos és szénsavas, meg persze ízetlen. Pedig ma már a Soproni is elég jó tud lenni (megjegyzés: ebben a pillanatban is itt van egy előttem, ami kedves, puha és könnyed). Az egyetlen menekülő-útvonal az üveges Gösser Natur Citrone. De ha az ember ahhoz nyúl, azzal egyrészt konszolidálja a veszteségeket, másrészt le is húzza a redőnyt. Ha az ivó Radlerre vált, utána már nem vált vissza sörre, csak hazamegy.
Pázsit-tó Étterem és Pub
2017 Pócsmegyer, Kossuth Lajos u. 34.
Folyékony Kenyér nagyobb térképen való megjelenítése
