Ha valaki azzal hessegeti el a belga sörkínálat átláthatatlan gazdagságát, hogy ezek már nem is igazi sörök, akkor nem is jár olyan messze az igazságtól. A belga vadsörök valóban nem emlékeztetnek semmilyen más ismert sörre, és kitartó nyitottság nélkül földi halandó számára nem is élvezhetőek.
Az úgynevezett lambic sör az egyetlen olyan fajta sör, ami eredetvédettséggel rendelkezik, tehát míg Tripel Karmeliet-t, Orvalt vagy Duvelt elvileg a világ bármely pontján gyárthatnak, lambic sört csakis a Brüsszel környéki Senne-völgyben készíthetnek, és ez nem pusztán fennhéjázás, hanem színtiszta kémia és erjedéstan. A lambichoz ugyanis a belga sörmesterek nem használnak saját élesztőt, a forrásban lévő sörlevet egyszerűen kiöntik a tradicionális érlelő-csarnokokban álló régi kádakba és ölbe-tett kézzel várják, hogy a környékbeli vadélesztő-törzsek a maguk modorában megerjesszék a sörüket. Az elsődleges érlelés után még évekig hordókban vagy tartályokban érlelik a lambicot – minimum két évig. Az általam kóstolt lambic egy gueuze volt, ami egy öreg lambic és egy fiatal lambic keveréke üvegben továbbérlelve. A Chapeau márka sorozatából ez volt az egyetlen, ami nem gyümölcsös volt, mert nagy divat ezt a tradicionális sörízléssel ihatatlan sört gyümölcsökkel keverve eladni. Engem természetesen a keveretlen alapeset érdekelt.
A Chapeau Gueuze persze alapesetben sem volt igazán sörszerű. A színe szép barna, de a szénsavasság tökéletesen hiányzik belőle. Az ízlelőbimbók elkeseredetten igyekeznek orientálódni, teljesen új világban találják magukat, és munkahipotéziseket keresnek, ahonnan értelmezni lehetne a zűrzavart. Az első munkahipotézis a szőlősör. Aztán almalé. Kicsit emlékeztet a Tokajira is, csak vizezett. Valami szilvalé is kitapogatható benne.
Az alapélmény: Ez sör? Inkább olyan, mint valami édes bor. Azért nem olyan buta: vékony savanyúságában van valami bizonytalan titok, valami tompa, élesztős íz, ami talán kulcs lehet a későbbi élvezethez, a két és fel decis üveg azonban kiürül a negyedik munkahipotézis közben, és így esélyünk sincs megszeretni ezt a különleges, nehezen értelmezhető sört, amit tényleg nem ajánlok csak igazi kalandvágyó sörgurméknak.
