Ne haragudjatok, de az az igazság, hogy én már túl vagyok a harmincon, egy egész családot kell eltartanom, és igazság szerint nem engedhetném meg magamnak ezt a bohóckodást, hogy folyton sörözőkbe járok, és azt figyelem, melyik sör hogy keserű, meg, hogy hol milyen a berendezés. Úgyhogy arra gondoltam leveszek a vállamról némi terhet és átrakom a tietekre, kedves Olvasók.
Mondjuk ez nem a legrosszabb fajta teher a világon. Indulj el egy délután – akkor még van fény a fotózáshoz és az agyad is jobb állapotban van -, kapj a válladra egy táskát, legyen benne notesz, toll és egy fényképezőgép, és feltűnés nélkül ülj be egy ivóba, ahová már rég vágytál csak nem volt ürügyed, vagy nem engedhetnéd meg magadnak, vagy épphogy nagyon rühelled, vagy legalább van róla valamiféle gondolatod. Válaszd ki az egyik asztalt a sok közül és a lehető legkisebb felhajtással foglalj helyet. Rendelj egy korsó sört, mindegy, hogy milyet, csak tudjad, hogy miért azt rendelted, és miközben vársz a sörre, mérd végig a környezeted. Milyen a design, milyen a személyzet, mi árulkodik a hely történetéről, miről mesélnek a falak, milyen emlékeid vannak. Mit sugall a berendezés, a dekoráció, milyen vendégekre számítottak, mit képzeltek magukról, amikor megnyitották a helyet.
Aztán amikor megérkezik a sör, hagyd abba a mellébeszélést magadban és koncentrálj a lényegre. Hogy néz ki a sör? Milyen színe van? Milyen pohárban érkezik? Milyen illata van? Milyen habja van?
Mielőtt azonban belekortyolnál, van még egy feladatod, ami ilyen esetben komoly önfegyelmet igényel. Le kell fotóznod a teli korsó sört, lehetőleg úgy, hogy a háttérben látszódjon valami árulkodó a környezetről, a helyszínről.
Aztán kortyolj bele. Az első kortynál próbáld kiszúrni a legelső ízt, ami a szádba kerül. A második kortynál az első azonosított ízt alapul véve, próbáld meg belőni, hogyan módosul az az íz a száj hátsó részében, a garat irányába, aztán a következő kortynál „rágd el” a sört, és tapogasd le, miféle ízek jönnek ki belőle így, milyen a szénsavassága, milyen aromák kúsznak fel az orrodba. A vége már könnyű, az utóíz általában sokáig ott lengedez a torokban, nem nehéz elkapni. Csak arra ügyelj, hogy közben végig jegyzetelj. Ha ezt elmulasztod, később szinte teljesen lehetetlen visszahozni ezeket az illanó ízélményeket, pláne, hogy nyilván utána megittad a sör maradékát, és az ízek a végére megszokottá váltak az ízlelőbimbóidnak, ha meg nem állsz meg egy korsónál, könnyen lehet, hogy nem is fogsz emlékezni, hogyan kezdődött az este. Ezt bármilyen sörrel eljátszhatod, hisz a Heinekenen kívül – ami hivatalból mindig ugyanolyan – a sörök városról városra és csapról csapra különböznek. Egy korsó Soproni is tud izgalmas lenni, de azért mégis előnnyel indul az, aki talál valami szokatlan, különleges sört, amit nem csapolnak minden sarkon. Ha mindez megvolt – helymustra, sörfotó, sörkóstolás – akkor nyiss egy word-dokumentumot, és a jegyzeteid alapján gépelj be egy tetszőleges terjedelmű irományt, melyet az egyszerűség kedvéért sörözőkritikának fogunk nevezni. Ha ezzel kész vagy, az írást és a fotót (fotókat) küldd el a folyekonykenyer@indamail.hu címre.
A használhatókat leközöljük, a legjobbaknak pedig ajándékot is osztunk – na vajon mit? Egy tálca Gössert. Simát, barnát vagy citromosat, ahogy jólesik. Szponzorunk havi négy tálca sört szán erre a célra, úgyhogy nincs vesztenivaló időtök. Játék indul.
