Talán most végre sikerült eltalálni a hányattatott sorsú Margit körúti üzlethelyiség ideális megjelenési formáját. A korábban western pubként, majd peep-showként funkcionáló helyiséget most angol kocsmaként nyitották meg Pointer Pub néven.

Engem mindenekelőtt a szóbeszéd hozott ide, mivel megsúgták, hogy itt csapolnak Bombardiert. Ez alapján nem is volt nehéz rátalálnom. A Margit körút legzsúfoltabb részén, a Mechwárt térrel szemben nyílik ez a látványosan angol módira vett kocsma. Odabent mindenhol faborítás meg tükrök meg söralátétek díszítik a falakat.
A hangulat olyan mint az utcán, emberek, zaj, izgés-mozgás, a nagy ablakokon ez is bejön, nemcsak a fény. Angolul telefonáló tetovált alakok jönnek szembe, és ettől egész hitelesen angolos atmoszférája lesz a helynek. Már csak a sodróscigi-automata hiányzik a sarokból.
Igaz, hogy Bombardierre mentem, de amikor megláttam, hogy van házisör is, nem bírtam ellenállni. A Hunters Gold valódi rejtély lehetne, ha felkeltette volna az érdeklődésünket. A pultoslány elmondta, hogy a főnöke még neki sem árulja el, hol főzik.
A pohár csak 190 forintba kerül, és a kóstolás után is ez marad a sör legfeltűnőbb jellegzetessége. Színe fakó, de nem reménytelen, habja jelentéktelen. Az íze édeskés maláta, ha jóindulatú akarok lenni, azt mondanám a kenyérre emlékeztet. A szénsavja jó, dús és lassan pergő, de az ízéről nincs sok mondanivaló. Olcsó, vízizű spórolós sör. Azt meg kell hagyni, hogy jól meg van csinálva – nincs benne semmi kellemetlen, de nem rágtam tövig a körmömet izgalmamban, hogy vajon honnan származik ez a titokzatos sör. Le merem fogadni, hogy valamelyik Pest megyei sörfőzdéből. Ha német sörözőbe viszik, akkor Jägerbraunak hívnák, ha írbe, akkor mondjuk McMurphy’s , ha osztrák akkor mondjuk Osterlandnak hívnák.