Ideát Európában nincs nagy becsülete az amerikai söröknek. Ennek biztos megvan a maga oka, én nemigen ismerem az amerikai söröket, de az előítélet bennem is élt. Ezért tartott olyan sokáig, míg végre egyszer leemeltem a polcról a Miller Genuine Draftot.

Na meg azért is, mert olyan nagyon süt róla az amerikaiság – elég csak a cimkén főszereplő vadászölyvre pillantani, meg a whiskey-címke formájú cimkére. Amiről is megtudhatjuk, hogy ez a sör egyenesen az amerikai Középnyugat szívéből, a rendszámtáblákon Tejtermékországnak (Dairyland) becézett Wisconsinból származik. Hiába nagyon amerikai, a fényképezőgépem szerint nagyon fotogén, és hiszek neki.
Gyönyörű óarany színe van, nem is annyira sörszerű, inkább tokajira emlékeztet. A habja hamar lekeverte magát.
Az íze elsőre csalódást keltő. Hatalmas malátásság jön szembe fantáziátlanul. A szénsavja barátságos, sűrű és apró szemű, lágy és a farvizében egy kis édeskés mellékíz úszik.
A malátás íz az első gyenge antré után egyre karakteresebbé válik a számban és lassan revideálom a benyomásaimat.
Óriás gabonaföldek jutnak eszembe róla, és talán egy jajszó a távolból, az lesz a komló. Mert a komló is ott van, de valahol egészen mélyen, mintha a hatalmas malátatest vékony komlólábakon állna, így egyre érdekesebb az összhatás, bár eléggé komor. Viharfelhő tornyosul az árpaföld felett.
A legnagyobb öröm mégis az, hogy megéreztem valamit, amit eddig még soha. Egy nagyon karakteres vízízt. Valahol a korty közepe és vége felé, amikor a maláta alól kibukkan a komló, akkor bemutatkozik egy igazi, ősi íz, egy régi, tiszta víz íze – nyilván a tavasszal olvadó jégtábláktól zajos Michigan tóé -, ami hitelességet kölcsönöz a kompozíciónak.
A világ második legnagyobb sörgyártó konzorciuma, a SAB Miller, többek közt a magyar Dreher Sörgyár tulajdonosa is. Az SAB Miller állítólag egy egyedülálló „cold-filtering” azaz hidegen szűrési eljárással, laboratóriumi tisztaságú körülmények közt főzi a Miller Geniune Draftot. Mindenesetre jó lett.