Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

 

Amikor már tényleg mindenen túl voltam, megkóstoltam a trappista-söröket, a búzasöröket, radieuse-öket és a brune-öket, a strong ale-t és a pale ale-t, a saisont és a gueuze-t, és kezdtem kiigazodni a középkori belga kolostorok világában, csak akkor szántam rá magam, hogy végső fokon megkóstoljam a jópofa belga sörök zászlóshajóját, a Delirium Tremenset.

Egyenes leszek és rövid: szerintem ronda. A különös, átlátszatlan kerámiaüveg teljesen olyan, mintha valami barátságtalan bakelitből volna – ráadásul 100 Ft a betétdíja -, a metálkék címke a szaloncukrok édeskés világát idézi. A címke rajzai olyan szinten állnak, mint a rágógumiból kihajtogatható képregények régen. A rajz egy vagányan domborító zöld krokodilt ábrázol, amint az leszólít egy arany napkorongon vonagló thai sárkányt, mindezt kétszer, ami Andy Warholi magasságokba emelné, ha nem volna a négy sarkára négy rózsaszín elefánt rajzolva, ami visszarántja az egész kompozíciót valami pityókás, elesdés jópofaságba.
Az illata sűrű és növényi, főzelékre emlékeztet. Szénsavban nagyon erős, annyira, hogy alig lehet inni, ezért a kóstolás is nehéz. Sűrűn váltogatják egymást az ízek, egy ponton vicces édesség köszönt ránk, de kicsit felsorolásszerű az egész, olyan, mintha az összes belga sört összeöntötték volna.
Dominánssá végül valami búzasörös, citromos íz válik, az említett főzelékszerűség kíséretében. Ezt rúgja seggbe a végén egy igen erőszakos keserűség – lezárja a vitát, mint egy kocsmáros, aki haza akar menni. Az utóízében aztán a keménykedő komló mellé egy kis pörköltmaláta íz is csatlakozik. Az alkohol nem érződik nagyon konkrétan, a hatása viszont annál inkább, már egy-két korty után megérzi az ember, igencsak meglök – nem a legkellemesebb fajta berúgás.
Ahogy azt az üveg is szépen bemutatja, ez a sör egy zavaros értékrend szülötte – nyilván a belga söripar valamelyik válságának terméke – nincs igazán eldöntve, mit akar, színészkedik, a legjobb akar lenni, idézget és kompilál, behízeleg és berúgat, miközben elmulasztja az esélyt rá, hogy valódi karakterre tegyen szert.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr441379203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gérard Duchemin 2011.02.28. 08:51:56

Kínjukban nemrég kitalálták a Delirium Redet is, azt hittem Kasteel Rouge szintű meggyes sör, de nem. Műízű. Kerülendő.
süti beállítások módosítása