De kinek jut eszébe bemenni egy ilyen túristacsapdába? Nekem őszintén szólva magamtól sosem jutott volna eszembe, pedig számtalanszor elmentem előtte. De aztán megismerkedtem azzal a sörmesterrel, aki a 85-ös nyitáskor főzte a sört a Kinizsi utcai Kaltenberg látványsörfőzdében.
A Kinizsi utca egy kecses régi ipari épületének pincéje, a visszafogott sörcégér – Kaltenberg – alatt nyüzsgő turistatelevényt rejt. Igazi pincebirodalom, félhomállyal és rusztikus téglaborítással, lassan feltünedeznek a sűrű csoportokban mozgó bordó filcmellényes pincérek, csupa régi motoros, ötven alatt ide úgy fest, fel sem vesznek kiszolgálónak. A számtalan barlangszerű nyílás több busznyi turistát rejt a gyomrában, és mint a gyümölcsfákat porzó méhraj, három kinyalt cigány szálldos köztük, hegedűvel döngicsélve.
A néhai sörfőző – nevezzük DZS-nek az egyszerűség kedvéért - kólát rendel. Nem hajlandó belekóstolni abba, amit most itt főznek. Ezek után nekem sincs túl sok kedvem hozzá, de szólít a kötelesség. Egy pohár világosat kérek, jellegtelen pohárban érkezik, és az íze sem különb. Nem egy érdekes sör, vizes, kicsit fáradt. A barna egy hajszálnyival érdekesebb, viszont fejfájdító.
Nem csoda, hogy az átlag napi ötven liternél több ritkán fogy, ami szégyenletes teljesítmény egy napi 800 liter kapacitású sörfőzdétől, amihez tartozik vagy 600 ülőhely is.
DZS csillogó szemekkel mesél a kezdeti évekről. A nyitás évében, 85-ben ez volt az egyetlen efféle intézmény Magyarországon, a híres vendéglátós Somogyi klán legifjabb tagja álmodta ide. A felszerelés Svájcból érkezett, a recept Németországból. A terv az volt, hogy lemásolják a sörfőző technikát, felmérik, lerajzolják és reprodukálják – gyakorlatilag lelopják - a gyárat és aztán gyárakat fognak telepíteni. Ez meg is történt: van egy pár Kaltenberg-féle látványsörfőzde Magyarországon.
A kis üzem napi nyolcszáz liter sört ad papíron, de - tekintettel a nagy érdeklődésre - DZS rendszeresen 1600-t hozott ki belőle. Felpörgette a főzést, az erjesztést, mindent dupla sebességgel csinált – miközben bármikor lehetett számítani a német revizorra, aki rendszeresen odarepült egy aktatáskába rejtett japán mobillaborral, hogy ellenőrizze a sör minőségét.
Állítólag az Üllői útig állt a sor, és ha az 1600 liter sem volt elég, rendeltek némi Drehert, az hátul állt be az udvarba, és olyankor az érdeklődők egy darabig Drehert ittak Kaltenberges csapból.
