Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.


Amióta elindult a Folyékony Kenyér, azóta tervezem, hogy híresebb emberekkel fogok együtt sörözni, meghívom őket egy sörre egy általuk választott kocsmában, majd megírom, hogy miről beszélgettünk, mit tudtam meg tőlük, és milyen volt a kocsma, ahová vittek.

Mivel Kovács Gáborral, a neves söríróval volt egy közös ismerősünk, úgy éreztem, talán a legegyszerűbb lesz, ha vele kezdem. Semmiképp sem akartam hagyományos interjút csinálni, egyrészt azért mert utálok interjút csinálni, meg arra készülni is kellene, másrészt túl hivatalosnak tűnt úgy a blogra, mint a kívánt sörözős hangulathoz képest. Merthogy én csak sörözni akartam, és reménykedtem benne, hogy ebből aztán szinte magától lesz cikk is, mint máskor. Nem volt nálam se diktafon, se más hangrögzítő, csak egy füzet, amibe néha egy-egy nevet, adatot akartam csak lefirkantani. 
Azt szerettem volna, ha valódi sörözés kerekedik, annak minden pozitív velejárójával. És így is lett, csak éppen írás nem született belőle automatikusan. Ami lett, az maximum kísérlet, de talán legközelebb ügyesebb leszek.
A Tulipán Droszt nevű kocsma valódi őskövület a József Nádor utca Kossuth tér felé eső végében. Azért droszt, mert itt tényleg van egy kiterjedt droszt, ahol taxisok tucatjai várakoznak a tévésekre, politikusokra, és más ötkeres jöttmentekre. Vasárnap este azonban az egész környék szinte sejtelmesen csendes, persze csak olyan pesti csend ez, dús háttérzaj-szőnyeggel. Az a pár taxi azonban most is ott áll, noha mint később kiderült, ennek ellenére itt nem könnyű taxiba ülni, hisz a sofőrök mind ott isznak a pultnál a Tulipánban.
A bejárat mellett diszkrét játékgépek sorakoznak, vendégeimet keresve beljebb megyek, itt is szól valami rádiós cöccögés – ám a személyzet, mivel abszolút nyitott és pozitív volt, tiszteletteljes kérésemre zokszó nélkül lekapcsolja a fülünkbe csócsáló hátsó hangfalat.
Kovács Gábor úgy fest, mint egy idősb rocker és egy középkori misztikus barát keveréke. Nyári est lévén fekete rövidnadrágban érkezett, haja egyenesen göndör, vállig érő. Egy korsó Pilsner Urquell mögött várakozik.
A sörben utazóknak Kovács Gábort nemigen kell bemutatnunk. A többiek kedvéért mondom el, hogy ő a Maláta magazin alapítója, a Sörtéka című könyv és a Sörmentén útikalauzok társszerzője.

Ilyenformán beszélgettünk, ha nem csal az emlékezetem:

Hogyan kerültél kapcsolatba a sörbiznisszel?
- Húsz évvel ezelőtt kezdődött, hogy melyik kocsmában, azt már nem tudom, a rendszerváltás után, amikor cserbenhagytam a textilipart, ahol azelőtt gépszerelőként dolgoztam, és éppen kérdezőbiztosként jártam az országot. Miközben kendős parasztnéniket faggattam ki médiahasználati szokásaikról, azon gondolkodtam, mihez kezdjek ezután. Nemcsak az ország, én is útkereséssel töltöttem ezeket az éveket. Végül kiderült, hogy nem kell messzire mennem a megoldásért, hiszen itt vár rám a kocsmaasztal mellett: a sör. A Maláta magazin azonban nem született meg magától. Egyesével kellett levadásznom a szerzőket…

De mi történt azután?
A hetedik szám körül elfogyott a levegő a Maláta körül, és kénytelenek voltunk eladni a monori Ilzer sörgyárnak. Az új tulajdonossal aztán képtelenek voltunk megegyezni a szerkesztési alapelvekről, így végleg levettem a kezemet a lapról. Ám a sör-bizniszben még egy darabig bent maradtam. Különféle nagy sörgyáraknál voltam tanácsadó, cikkeket írtam, sörfesztiválokra jártam – például az Oktoberfestre is. Ami nem volt egy kifejezetten kellemes élmény, tekintve az ilyenkor összegyűlő tömeget, a sörhöz való hozzájutás nehézségeit és így tovább.

Mik a kedvenc söreid?
Nehéz kérdés. Aki sokat kóstolt, egyre kevésbé tud kijelölni egy kedvencet. De egy fene: legyen a Paulaner Roggen és talán az Erdinger Weissbier Dunkel, amit ma már itthon is lehet kapni… Távolabbról nézve viszont inkább a cseh sörökben hiszek. Például a zateci komlóval fűszerezett Bernardban, ami egy kevéssé ismert cseh márka. De a szlovák söröket is szeretem, és mindenkit arra biztatok, hogy ne csak Párkányba menjen át, hanem például Kassa sincs messze, és ott van a Pivovar Golem, amit erősen tudok ajánlani.

Kedves olvasók, sajnos mindössze ennyit sikerült rekonstruálni a hetekkel ezelőtt készült interjúból, mely közben hárman összesen megittunk több mint tíz korsó Pilsner Urquellt.

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr31419587

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Café droszt Tulipán eszpresszó 2010.12.14. 15:31:00

Helyszín: 1051 Bp., Nádor u. 34. Látogatás: 2010. július 7. 17:50-20:15 > Hallom kagylócskái siklását az ártatlan éjszakában, kiabálva változásért vagy csak egy szürke estéért, mikor...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JanDítě 2009.10.06. 14:02:08

hehe én is KovácsGábor vagyok és én is szeretem a sört.
Ráadásul Csehországban élek jelenleg úgyhogy ha nevezhetem így nagynevű druszám tanácsát megfogadva felkeresem ezt a híres zateci Bernardot. bár ittam már Bernard sört, nem nagyon izlett.Viszont a PilsnerUrquell nagyon finom, lehet csak bemesélem de mintha más íze lenne mint otthon.Karakteresebb és erősebb.

Sir Nyű 2009.10.14. 19:49:47

@JanDítě: csak a komlo zateci, nem feltetlenul a sor. De allitolag a Soproni 1895-ot is olyan komloval csinaljak (es a legjobb magyar sor szerintem).

bucox 2009.10.21. 11:04:21

Azért nem ártott volna diktafon vagy füzet. Vagy esetleg ajánlatos lett volna legalább az emlékeket józanul felidézni.
Például azt sem értem, hogy ha a Maláta hetedik számánál elfogyott a levegő és az új tulajdonossal nem sikerült megegyezni, akkor hogy jelent meg még vagy ötven száma a lapnak. (Nekem kb. ennyi van meg!)

TonyCaviar 2009.10.21. 11:10:29

Teljesen igazad van, a kritika jogos. Úgy jelent meg, hogy az új tulaj a régi főszerk nélkül továbbra is kiadta és kész.

Serteperte 2009.10.26. 14:07:34

A főszerk a mai napig hálás az "új tulajnak" hogy 1995-2000 között megteremtette az anyagi feltételeit a Maláta megjelenésének. A szerzőket, a fotósokat, a szerkesztőket, fordítókat, a tördelőt, a nyomdai előkészítést, a nyomdát, a szerkesztőség rezsijét és persze a főszerket is fizetni kell. A lap bevételei -- hirdetés, reklám, stb -- pedig csak hónapokkal később jelennek meg a kiadó számláján.
A szakítást az okozta, hogy a dohányreklám betiltásával jelentős bevételtől esett el a lap. Az "új tulaj" ritkítani kívánta a megjelenést és csökkenteni az oldalszámot. A főszerk pedig erre mondott nemet és 2001 februárjában a maga részéről befejezte a lap szerkesztését. A sörhöz azonban nem lett hűtlen, ezt bizonyítja a hanzli.hu című web-oldal.
Ami pedig a Malátát illeti: nekem örök fájdalmam marad, hogy a Sörgyártók Szövetsége soha, semmilyen formában nem támogatta a lapot, pedig évente néhány milliót talán megért volna...
Erre ti is ihattok Kovács úrral egy korsó Erdingert!

Gérard Duchemin 2011.04.12. 09:18:18

@Sir Nyű:

"De allitolag a Soproni 1895-ot is olyan komloval csinaljak (es a legjobb magyar sor szerintem)."

Volt. De a gyár szántszándékkal tönkretette, gratulálok nekik ezért.

Sir Nyű 2011.04.12. 11:07:51

@Gérard Duchemin: Nem túl pörgős beszélgetés :-). De mit tudsz, mit változtattak két év óta az 1895-ön? Én nem vettem észre nagy változást, de most tél van (volt), sok a meló, ritkán iszom.

Gérard Duchemin 2011.04.12. 15:59:16

@Sir Nyű: Tavaly nyáron történt az a változás, hogy az összetevők közé bekerült a kukoricamálé is, nagy örömömre ;-) Azelőtt én is örültem, hogy jobb mint a normál soproni.