A fekete (cerny) Krusovice régi fogalom a sörök közt, nem csak cseh, de majdhogynem fekete is, és én még sosem kóstoltam. Itt volt az ideje.

A palack nyakából erősen élesztős, pörkölt illat száll fel, nagyon étvágygerjesztő, minden jóval megrakott csehországi pincéket idéz.
Ehhez képest az első korty erős csalódás, és ha többet nem is ittam volna belőle, itt befejezhetném a tesztet azzal, hogy nem más, mint vizes, szénsavas kávé.
De úgy tűnik, kell neki az oxigén, mert minden további korty egyre újabb ízfordrokat tár fel benne, először egy távoli kandiscukros édességre leszek figyelmes, majd az illatból már ismert kenyérszerű savanyúságra, miközben lassan a komló keserűsége is rendesen felépül, hogy az utóízt már egyértelműen uralja.
Sajnos végig nem válik igazán testessé, igaz a cseh söröknél nagy tradíciója van a vizességnek. Ennyi bujkáló íz felett azonban elfért volna egy nagyobb test szerény véleményem szerint. Persze az 1581-től állami tulajdonban lévő sörfőzde (ma a Heineken tulajdona), mely annak idején II. Rudolfnak és Václav Havel Köztársasági elnöki hivatalának is szállította a sört, nyilván tudja, mit csinál, és kicsit talán nevetséges fogyasztóként tanácsokkal ellátni a cseh sörfőzés nagy öregjeit, de hát mit csináljak, ezt gondoltam a sörük ivás közben.
Mindazonáltal a végére egész megízlett és kicsit elábrándoztam azon, hogy a szülőföldjén csapolva mekkora isteni élményt nyújthat.