A Tactical Nuclear Penguin – a világ legerősebb söre – hamar elfogyott, de szerencsésen rátettem a kezem egy másik itthon is elérhető Brew Dog sörre, a kíméletlen, gonosz stoutra.

Hálás műfaj az imperial stout, melyben a Brew Dog elképzelte a Rip Tide-ot. Testes, hosszan érlelt, nagy alkoholtartalmú sört jelent, ami az angol gyarmati időkből származik. Ezeket a söröket nagyon testesre főzték, és nem is erjesztették le teljesen palackozás előtt. Főképp azért, hogy hajóra rakva ne romolni kezdjen, hanem tovább érjen. Fekete, keserű és erős. Brutális pia. Nem véletlenül nyerte el a tetszését az orosz II. Katalin cárnőnek, aki annyira megszerette, hogy sörfőzőket is hivatott Angliából, hogy ilyet főzzenek neki. Az elterjedt népi etimológia szerint Katalin cárnő miatt hívják „Császári Stout”nak. Később egyenesen „Russian Imperial Stout”-nak is nevezték.
Ezt a trendi, feketecímkés imperial stoutot „Rip Tide”-nak nevezik, ami valami cseles tengerparti áramlatot jelent – a magyar nevét nem ismerem, de nem is biztos, hogy van, tekintve, hogy ehhez az áramlathoz hosszú tengerparti sávok kellenek. A lényeg, hogy miközben a hullámok 99 százaléka a part felé sodor, néha a hullámok közt erős és keskeny ellenáramlat indul meg befelé, ami bárkit magával ránt, és ebbe folyton belehalnak a gyanútlan strandolók. Gondolom ezzel is fel akarták hívni a figyelmet a brutális fekete sörben rejlő veszélyekre. Ha nem vigyázol, bevisz a mélyvízbe.
A design annyira nem a tradicionális ligában versenyzik, hogy nehéz szeretni, vagy elutasítani. Csinos, de nem éppen sörszerű. Dús, édeskés illata van, és a színe igazolja a várakozásokat. Szurokfekete és úgy csorog, mint az olaj. Ez nem metafora, ebben nincsenek áttört vöröses vagy barnás sugarak, átlátszatlan sűrű sötétség lakozik benne. Akár a kávé.
Az íze is borzasztó sűrű. Nagyon száraz, és mégis édes, de úgy édes, hogy az már szinte savanyú. Ízektől zsúfolt, durva, erős, sűrű sör. Koncentrált, mint egy balegyenes.
Az illata élesztős, és van benne némi barnasörös édeskésség is.
Az első korty a karamellmaláta pörkölt keserédességével kezdődik, majd egy pillanatra megnyílnak benne a szőlős, unicumos, gyümölcsös aromák, melyek hamar szétfakulnak és átadják a helyüket a komlós keserű szárazságnak, és végül összevont szemöldökkel cseng le hosszan és keserűen, miközben a legvégéig egy félmosolynyi édesség is benne marad. Koncepciózus, rámenős sör, csak tudjad követni, mert közben erős is, hamar a fejbe száll.