Állítólag szerveződik valahol a mélyben egy sörblogger-találkozó, mi e nemes ügyet egy szűk-körű sörblogger-találkozóval kívántuk előmozdítani valamelyik este, amikor Sertepertével és Serkoptatóval elmentünk a Király utcába egy kocsmába, ami annyira kellemes és magától értetődő helynek bizonyult, hogy végül teljesen elfelejtettem megnézni a nevét: ez volt a Snapsz.
A tavasz legalább olyan visszataszító idén, mint az ordenáré hosszúságú tél, fekete takony, semmi más, mobiltelefonáló nőci botladozik a Király utca makacs, szürke hóbuckáin, míg végleg be nem esik a járda és egy parkoló Suzuki közé. Serteperte azt mondta, nem fogom eltéveszteni és igaza volt, a Delerium Tremens-es cégérről azonnal tudtam, hová kell bemennem. Korán volt még, nem sokan voltak odabent, én éhes voltam, mint egy igazi farkas, de nem volt kedvem már elmenni máshová enni, a pultnál lehetett volna pizzát rendelni, ilyet sosem teszek. Sörkorcsolyáról még nemigen hallottak, illetve valószínűleg egész mást értenek alatta: sós, pörkölt földimogyoró – végül ez lett a vacsorám, pedig őszintén utálom. Két pofára betömtem minél előbb, hogy ne érezzem az ízét, de legyen valami a gyomromban, mielőtt ráküldöm az ambíciózus sörválasztékot.
Amúgy olyan a hely, ahogy a kilencvenes években képzeltük az éjszakai életet, fekete falak, sok tükör, hideg kék fények, tüllök, excentrikus dekoráció – a fejünk felett valami esküvői fátyollal letakart nagy malomkerékbe oltott lámpaernyő függ. A pincelejáró vagy micsoda mellett egy tucatnyi alumínium söröshordó csoportosul, a kedélyes rendetlenség látszatát keltve. Pár évvel ezelőtt lehetett átalakítva némileg avult modorban, de jól használható ivóhelyiség lett belőle – ennek a helynek nem kell megfelelni, itt bárki jól ellehet, a tulaj török (nem ellenőrzött információ), az árak emberiek, és van benne annyi gesztus, hogy kétféle belgát tart csapon: ha csak ilyen helyből volna minden kerületben 5, akkor elégedettek lennénk a budapesti ivó-felhozatallal.
Szőke Krusovicével kezdtük, amire panasz nem érkezett, igaz, nagy csettingetés sem volt – tökéletes mindennapi szomjoltó. Megérkezett Serkoptató is, aki némi tanakodás után cseresznyés Krieket kért, amivel egész este elszöszmötölt, nem egy nagyivó típus. Majd, miután jól belelendültünk, kikértük a hely zászlóshajóját, a Delerium Tremenset, amiről kiderült, hogy jelenleg épp Nocturno van csapon – mindig más, attól függően, éppen mi érkezik. Egyáltalán nem bántam, mert a sima Deliriumtól nem voltam éppenséggel elragadtatva.
Előírásszerű pohárban érkezik, de a habja nem valami meggyőző, még a peremig se nagyon ér el, nemhogy mondjuk tornyosulna. Ezek után nem meglepő, hogy magában a sörben sincs semmi lendület, egyesek erre már azt mondanák: döglött, és hajlok rá, hogy igazat adjak nekik. Bár ezzel együtt nem volt kellemetlen élmény: az íze finom volt, összetett, kellemesen kesernyés és édes, ugyanakkor a szénsavmentes laposság némi savanyúságot is engedett előjönni belőle.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.