A White Horse-zal hihetetlen szerencsénk volt: ezúton is megköszönném MXPlanetnek és más fikázódó kommentelőknek, hogy Londoni Túlélőszett című posztom kapcsán annyira intelligensen, teli talppal kezdték rugdosni az angol söröket verbálisan, kiváltva ezzel egy mostanáig rejtőzködő szakértő bosszúságát, aki be is kommentelt, és egyben meghívta őket egy sörkóstolásra.
A meghívás persze engem talált el – mivel én akkor már Londonban gürcöltem a sörkultúráért, nem haboztam, leszerveztem vele egy interjút, sőt videót is készítettünk, ami majd később lesz látható az Indexen. Toshabp – majd a videóban felfedjük a nevét, vagy felfedi ő, ha akarja – a White Horse nevű pubban dolgozik pincemesterként, ami így elsőre kicsit meglepő – pláne, ha tudjuk, hogy a White Horse huszonöt éve a legjobb londoni pubokhoz tartozik, ahol már akkor is real ale-t hidegkomlóztak, amikor a láger hideg tengere még Angliában is rezzenetlenül uralkodott.
Ma már ugyan egy kicsit másról is híres, hiszen úgy becézik Sloaney Pony, ami arra utal, hogy a Sloan Square környékén élő legendás Sloane rangerek – bankárcsemeték, zsúrfiúk, sokak számára ellenszenvesen új- vagy csak simán gazdag ficsúrok – egyik kedvenc találkahelye. Ennek megfelelően nem is olcsó, és a számos csúcssörön túl megtalálható benne számtalan csúcspia, mint a világ legdrágább pezsgői, konyakjai, whiskyjei, stb. A képet némileg árnyalja, hogy ha a helyi focicsapat – a Chelsea – játszik, akkor azon a napon mindent – még a 160 fontos Dom Perignont is – csak műanyagpohárban szolgálnak fel. A pezsgőt műanyagvödörbe kitöltik.
Toshabp egy szép napos délelőttön fogadott bennünket, amikor még sört sem lehetett kapni (mert az alkoholmérési engedély csak déltől szól), és levitt minket a sörpincébe, ami a halálcsillag vezérlőpultjának bonyolultságát idézte, hordók, pumpák, megszakítók, csövek kétszobányi hálózata, melyben egyszerre kb 20 real ale cask és 15 KEG hordó van nyitva – a pontos számok tekintetében toshabp majd kijavít. Illetve találtunk valamit a jövőből is. A Rogue Ales nevű amerikai főzde egy átlátszó műanyaggömbe szuszakolt nejlonzacskóban szállítja a sört – ez többek között azért is előnyös, mert a csapoláshoz használt gázt nem magára a sörre tolják rá, hanem a zacskón kívülre, ami aztán ugyanúgy kinyomja a sört, miközben az megmarad eredeti formájában.
És innen is egy új kedvenc sörrel távoztam: toshabp javaslatára kóstoltam meg a coloradói Odell Brewery Cutthroat Porterjét >>> – stoutba hajló porter, csokoládés és száraz, mégis pikáns és némileg gyümölcsös – csillagos 5-ös.