Idén nagyon belehúztak a karácsonyi vásárok, a klasszik Vörösmarty téri kétszer akkora lett és kétszer olyan sűrű, és egészen a Deákig beborította a tájat, de meg kell hagyni, hogy minőségileg is fejlődött, a standok nem olyan gagyik, minden fából van és nem műanyagból, az áru sem olyan hervasztó, bár nem vizsgáltam tüzetesen. Nem hiszem el, hogy az elmúlt húsz évben a vásározók most jutottak el először Bécsbe, hogy lelessék, hogyan kell stílusosan karácsonyi vásározni.
Igazából a Bécsin egy kicsit túl is teljesítettünk, noha nálunk nem volt póni, mint a Karlsplatzon, viszont a volumen az nagyobb volt, ráadásul megjelent a placcon a régóta emlegetett, de eddig nálunk nem látott forraltsör. A sielők Lengyelországból hozták haza a forralt sör emlékét, amiről csak annyit lehetett tudni, hogy talán málnaszörpöt tettek bele. Most a Vörösmarty téri Delirium Tremens standnál – amit a rózsaszín elefántokról távolról be lehet lőni – a Delirium Noelen, ezen a 10%-os fűszeres, likőrszerű sörön túl lehetett kapni Forralt Delirium meggysört, amit egy melegentartó termoszból mértek 70 fokon.
Kikérdeztem a pultosokat, hogy készül, vesznek egy Delirium Meggysört, felmelegítik hetven fokra – a neve ellenére természetesen nem forralták fel (így benne marad a 8% alkohol) – raknak bele egy kis szegfűszeget, fahéjat és plusz cukrot. Ezek után örültem, hogy nem azt kértem, de a szakmai kíváncsiság mégis erősebb volt – kértem belőle egy kóstolásnyit, és tulajdonképpen nem volt rossz. Sörhöz nemigen hasonlít, viszont a forralt borhoz annál inkább. Meleg, cukros életben tart a hidegben.
A meggysör tehát jó alap a forralt sörnek, de a fűszerezés terén lehetnénk eggyel innovatívabbak, ne a forraltbort utánozzuk, csináljunk valami jobbat. Miért nem forró konyakmeggy ízű, vagy miért nem megy el marcipánosba, esetleg amarettós, csokoládés irányba?