Kicsit besűrűsödtek a kocsmanyitók, ezért a Sörmanufaktúrába csak most sikerült eljutnom.

Végig a gyorskocsi utcán (nem értem, hogy van pofája a rendőrségnek az utca egyik szakaszát kisajátítani, mindenesetre ezt nem kell figyelembe venni – ez olyan, mintha a takarítónő megtiltaná, hogy kimenjek az előszobába, mert neki ott valami dolga van) túl a rendőrség szerint csak általuk használható részen, egészen az utolsó keresztutcáig, ott le a Duna felé a zsákutcába. Ha nem volna hófúvás, látszana, hogy a parkolón túl egy kis zöldövezet van, amit egy templom és a Király Fürdő fog közre. Az instant hótakaró giccses fehérségét idióta poénként bökik át az égkék Löwenbraura brandingelt kandeláberek, melyek egy kis kerthelyiséghez tartoznak. Nagyon tuti kis hely lesz ez nyáron, ez már most látszik.

Odabent még kísért a múlt, boltíves tükrök, fura lámpácskák, dohszag, miegymás, a pult mögött azonban már Mr. Sörspecialista ül hat csap fölött, melyekből osztrák, bajor és csobánkai sörök csorognak. Van a szokásos német-központú üveges-sör kínálat is, de most kicsit el vannak dugva, egy listáról kell válogatni, ami nem ugyanaz. Majd azok is megtalálják a helyüket.

A Camba Bavariától egyszer ittam egy akkora sört (whiskyshordóban érlelt duplabakot), hogy azóta mindig rávetem magam, ha meglátom. Sörspecialista a Pilset tartja csapon, meg is kóstoltam. Nem akármilyen pils volt. Már az illatán fenn kell akadni. Elsőre régi gumilabdák szaga ugrik be, de a műanyag végig ott van, meg a Donald rágó csiricsáré tutti-fruttisága, miközben egyre virágosabbá válik. Megfejthetetlen. Az íze azonban egészen más. Elsőre nem nyűgözött le – még leginkább az 1516 Equatorial Pale Ale-jére hasonlít, meg a bajor mustárokra, ebből gondolom, hogy koriander és kardamom is kerülhetett bele. Ahogy melegedett, lekerekedtek a furaságok és egy könnyen iható, csiklandós sör lett belőle. Lehet, hogy ezt is melegen kellene inni?