Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.



Vidékről jövök és késve érkezem a február végi hóviharban a Chefparade Bécsi úti főhadiszállására, ebbe a minden hivalkodástól mentes, földszintes óbudai házba. A hatalmas félhomályos térben kávézó, könyvesbolt, fűszerbolt és egy hosszan kanyargó piros pult fogad – igazi party-helyszín. A terem túlsó végében már feltűrt ingujjban, színes kötényekben szorgoskodnak az egyestés kukták egy sor halogénfényben úszó konyhasziget körül. Ez az új tanagyag: BeerBeerBeer a Chefparade-ban.


A konyhaszigetekel szemben elhelyezve egyetlen magányos konyhasziget, melyen az oktatónk, Paul Mizener vezeti a kurzust, és most már én is mellette szorgoskodom, ugye pont a félórás késés miatt, hogy ne kelljen a fősodortól leszakadva előröl kezdenem mindent. Pault először a Caledoniában láttam dolgozni, ő volt a felelős a hírhedt Haggis-menüért, ami Haggis-fagylalttal végződött. Ma már a Déryné sous-chefjeként keresi a kenyerét.

Az asztal közepén 4 üveg sör sorakozik – egy Kilkenny, egy Newcastle Brown Ale, egy dobozos Guinness és egy üveg Hoegarden. Korrekt sor, ebből lehet dolgozni. Mellettük egy besózott csirkecomb mászott éppen egy serpenyőbe, ebből lesz a Coq au Bier, amint azt az asztalon heverő kinyomtatott menü tanúsította, bár eltartott egy darabig míg rájöttem, hogy a Coq az egyszerűen Cock, magyarul pedig csirkecomb. De, hogy egy francia ételnévbe hogy kerül német Bier, arra nem jöttem rá, és az sem segített, hogy végül egy Newcastle Brown Ale játszotta el a szerepet.



A csirkecombot gyorsan lepirítottuk, félretettük, aztán vajban sült baconra hagymát, erdei gombát és sampinyon gombát dobáltunk, sütöttük míg megpuhult, majd vissza a combot, bele egy csirkehusi leveskockát, és majdnem egy egész üveg Newcastle Brown Ale-t, aztán kis forralás után az egészet be a sütőbe. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Az egész este során egy csomó leveskockát használtunk - ez nem számít elegáns megoldásnak. Persze néha mindenki belefut a leveskockába, és ha otthon elkészítendő ételeket tanítunk, akkor nem elvárható, hogy legyen otthon alaplé – tehát végső soron logikus, maximum nem esztétikus.



Közben megpuhult a kockára vágott sütőtök a szomszéd lábosban, azt botmixerrel ledaráltuk, tejszínt öntöttünk hozzá, ráreszeltünk egy tekintélyes darab cheddar sajtot és hozzáadtunk 3 dl Kilkennyt. Ebből nagyon izgalmas leves lett, pikáns és keserű, és nagyon élesztőízű, ami nem jöhetett a sörből, mert a Kilkenny-ben ez nincs benne, tehát valahogy a sajt és a sör tengeralatti románcából született.

Aztán a dolgok időben elkészülési táncrendje végett a Beeramisu következett, ami annyiban különbözik a Tiramisutól, hogy az Amarettót Guinness-re cseréltük benne. Legnagyobb sajnálkozásomra mindössze 4 evőkanálnyi Guinnest kevertünk ahhoz a feketekávéhoz, amiben a piskótát megforgattuk, így nem lett istenigazából sörkeserű, és az én ízlésemnek hiányzott belőle némi alkoholos gőz is - lehet, hogy inkább Tactical Nuclear Penguint kellett volna használni?



Utoljára Paul elővett egy vágódeszka méretű lazacoldalat és kiosztotta a lazacszeleteket. A vajban párolt póréra és fokhagymára ekkor öntöttük rá a Hoegardent, és akkor kiderült, hogy a beszerző mellényúlt és nem a sima Hoegardent hozta, hanem a 8,5 %-os Grand Crue-t, ami elsőre jó cserének hangzik, de a sütőben készre főzött pórészószos lazacnak nagyon kellett volna a sima Hoegarden citrusos savas fanyarsága, míg a Grand Crue mégoly kellemes sűrű karamelles alkoholos bizsergésével igazából nem tudott mit kezdeni.

Közben a csirkénk is elkészült, a sütő után még a serpenyőben is megfuttatjuk, és ellátjuk a megfelelő mennyiségű friss tárkonnyal, amitől az egész elkezd úgy illatozni, mint egy becsípett legelő. Hozzátesszük az általam ezelőtt sosem látott galuskafajtát, a tejfölgombócot, amit lisztből, petrezselyemből, vajból és sörből gyúrtunk, és csirke alaplében főztünk ki, és már csak a tálalás, evés marad. Ilyenkor a legnagyobb kedvem volna elvonulni a mosdóba röviden, majd vendégként térni vissza, hogy egy pazarul terített asztalról egyem meg, amit magamnak főztem. Ilyesmi nincs a főzőiskolákban, úgyhogy kis kóstolók után dobozoltam, hazavittem és napokig sört ettem különféle formákban.

A legizgalmasabb és egyben legegyszerűbb egyértelműen a leves volt, holnap felteszem a receptet is.

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr184289930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bud Taste 2012.03.05. 14:16:12

Próbáld ki a levest a Palóc vörös sörével, hátha még jobb lesz:).
A Coq au vin receptnél ha jól tudom egy éjszakán át áztatod a szárnyast a vörösborban, a Coq au biére-nél nem így kellene?

pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2012.03.05. 16:15:02

Szép lenne, ha nemcsak a sörrel hanem a sörHÖZ főzésről is lenne már egy hasonló...

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2012.03.09. 10:12:35

Én már régóta próbálkozom a sörrel főzéssel, nekem eddig bevált, pedig nem használtam soha leveskockát.