Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ezt az interjút a HVG Sör Plusz kiadványába írtam, de végül fennakadt a cenzúrán, és nem kerülhetett be a kiadványba, amit teljes mértékben a magyar multik és a Sörszövetség finanszírozott - és cenzúrázott. Helyesbítés: valójában nem a Sörszövetség tiltatta le a cikket, hanem a lapigazgató döntött úgy, hogy a hosszú távú együttműködés reményében nem vállalja az vélelmezett konfliktust a finanszírozóval. Ezt az interjút egyfajta bevezetőnek szántam, melyből az érdeklődő némi rálátást nyerhet a sör globális világára. A fotókért köszönet Miklóska Zoltánnak.

Időközben a szerkesztőség is megfogalmazta az álláspontját, amit kérésüknek eleget téve itt közlök:

„A Sör Plusz kiadvánnyal, ahogy más lapunkkal is a kiegyensúlyozott tájékoztatás a célunk, ahol az adott témával kapcsolatban, lehetőleg egyenlő mértékben, minden érintett szereplő helyet tud kapni. Ahogy máshol, úgy a sörpiacon is több, kisebb és nagyobb szereplő versenyez a fogyasztók kegyeiért. Egyik vagy másik oldalnak sem kívánunk kedvezni, sem olyan szubjektív, esetleg szélsőséges véleményt megjeleníteni, amely kizárólag egyoldalú véleményt vagy látásmódot tükröz. Erre kiválóan alkalmasak a szubjektív blogok, de a kiadó nyomtatott lapjánál más szerkesztési (és nem cenzori!) szempontokat tartunk szem előtt, többek között azt, hogy lehetőséget adunk a pro és kontrák megjelenítésének. A lentebbi interjú közlésétől ezen okok miatt álltunk el a nyomtatott lapban, valamint mert terjedelmi okok miatt nem állt módunkban a teljes sörpiac változását és a szereplők céljait feltárni. Egyetértünk Chris Vannerommal abban, hogy „noha a felszínen ez a két véglet gyakran élesen szemben áll, a mélyben azért mégiscsak összetartoznak és szükségük is van egymásra”. A különkiadványt magunk is ennek szellemében szerkesztettük, és mindkét oldal részéről igyekeztük elkerülni az „acsarkodást”.”
Budaházy Árpád, HVG Különszámok lapigazgató

Az ABInBEV a megjelenés után félórával körbeküldött egy belső e-mailt, melyben alkalmazottainak megtiltja a cikk facebookos megosztását.  

chris1.jpg

Chris Vannerom a hatvanas évek elején született és a Lembeek völgyben nőtt föl, mely vidékről a belgák világhírű savanyú söre, a Lambic a nevét kapta. Ezen a környéken a gyerekek hat éves koruktól fogva könnyű asztali sört isznak a mindennapokban, így a sör szeretetét még gyerekkorában szívta magába. Később egy szupermarket italosztályán dolgozott, majd egy évtizedig a világot járta, majd nemzetközi cégeknek dolgozott Nyugat-Európa különböző városaiban, így ismerkedett meg a modern sör nemzetközi világával. 2007-től pár hónappal ezelőttig Magyarországon dolgozott az ABInBevnek, ahol értékesítési elemzéseket gyártott és más háttérmunkát végzett. Hogyan néz ki a söripar és a sörkultúra madártávlatból – ezt szerettem volna megtudni tőle. Chrissel az Élesztőben beszélgettem.


Te hogy látod ma a sör globális világát?

A helyzet kétarcú. A világon minden eddiginél erősebb a tőkekoncentráció és multinacionális sörkonszernek piacrészesedése, ami a globalizációval együtt jár. Ugyanakkor a világon mindenfelé érezhető a trend, hogy a fogyasztó visszatér a valódi összetevőkből készülő őszinte termékekhez, és a helyi termékekhez. Én bizonyos értelemben mindkét világnak a része vagyok, és nagy érdeklődéssel figyelem, mi fog mindebből kisülni.

Kik itt a fő szereplők?

A világ legnagyobb multinacionális sörkonszernje az ABInBev, a volt munkahelyem a világ sörgyártásának több mint 25 százalékát tartja kézben. Ez azonban nem volt mindig így. 15 évvel ezelőtt a 10 legnagyobb gyártó kezében összesen volt a világ sörgyártásának 40 százaléka. Az elmúlt 10 évben ez a szám 60-ra nőtt. És ebben a növekedésben az ABInBev járt az élen.

chris2.jpg

Hogyan történt ez?

Az, hogy egy sörfőzde megveszi a másikat és vagy bezárja, vagy tovább működteti nem újdonság. Évszázadok óta történik ilyesmi. Legalábbis azóta, amióta a sört frappánsan lehet szállítani regionálisan. A dolog akkor kezdett elszabadulni, amikor az amerikai szesztilalom feloldása után rengeteg főzde csődbe ment, a többieknek pedig olcsó sört kellett előállítani egy olyan közönségnek, mely 13 száraz év alatt elfelejtette milyen is a sör. Ekkor került előtérbe a mennyiségi szemlélet. Ezt angolul úgy nevezik „economy of scale” és arra utal, hogy nagy mennyiségben gazdaságosabban lehet termelni és a termelést szervezni. Ezért Amerikában akvizíciók útján felnőttek a nagy konszernek, mint az Anheuser Busch vagy a Miller-Coors, akik aztán a II. világháború után a Marshall terv segítségével nekiláttak, hogy megszerezzék az európai piacokat.

A belga sörpiacon két nagy cég versengett, a már befutott Stella Artois és az új feltörekvő Jupiler. A Jupiler agresszív terjeszkedésére jellemző, hogy az ügynökeik járták a kocsmákat, és ha meglátták, hogy valaki Stellát iszik, odamentek és adtak neki egy aszpirint azzal, hogy „holnap szükséged lesz rá”. Aztán történt egyszer a hetvenes években, hogy a Shields nevű amerikai óriáscég, ami azóta megszűnt, megvásárolt egy sörgyárat Belgiumban, majd pár év alatt tönkretette és otthagyta. Akkor a gyár megmentése fontos dolognak tűnt, és a belga miniszterelnök személyesen igyekezett megoldani a problémát. A megoldás az lett, hogy a két nagy rivális, a Stella és a Jupiler titokban együtt vásárolták meg a sörfőzdét. Tulajdonképpen ez alkotta az InterBrew magját.
Aztán a nyolcvanas években erősödött a verseny a belga sörpiacon is és a harmadik legnagyobb szereplőt, a Maest felvásárolta a francia Kronenbourg, amitől a két első megijedt és levonta a konzekvenciákat: el kell kezdeni enni, vagy különben minket esznek meg „Eat or be eaten” ahogy az angol mondja. Ezért 1987-ben nyilvánosan is összeolvadtak – ebből lett az Interbrew. Első körben felvásárolták azt, amit otthon lehetett, aztán 1991-től a külföld felé fordultak, aminek eredményeképpen az első külföldi bevásárlás a magyar Borsodi volt – így tehát ők itt lettek multivá. És ekkor derült ki, hogy az InterBrew nem olyan multi, mint a százéves Heineken vagy az időközben ellustult amerikaiak, akik alapvetően a régi márkáiknak vásároltak piacot. Nem, az InterBrew azt tűzte ki célul, hogy az általa megvásárolt brandek a helyi piacon elsőkké vagy másodikokká váljanak piaci részesedés tekintetében – azaz nem a Stellát vagy a Jupilert akarták naggyá tenni, hanem a Borsodit! Ez teljesen új hozzáállás volt akkor, és folytatódott a továbbiakban is, Kínában, Kanadában, ahol csak sörgyárakat vettek.

Csak arra nem számítottak, hogy mindig lesz egy nagyobb hal. 2004-ban a két legnagyobb 19. századi brazil sörgyárból összeolvadt American Beverages egy hatalmas merger keretében összeolvadt az Interbrew-val, és noha először egy belga igazgató ült egy leuveni központi irodában, nem telt el egy év és átvették a hatalmat a brazilok, élükön Carlos Britóval, aki a mai napig az igazgató, és nem akármilyen figura. Hihetetlenül szigorú üzleti politikával, és brutális érzéketlenséggel szorította le a költségeket, ami rengeteg ellenérzést szült. Amikor bezárta Hoegarden gyárat, akkor konkrét tüntetések törtek ki, és végül rákényszerült, hogy újra kinyissa, ám a tapasztalat, tudás jó része odaveszett – a Hoegardent azóta sem sikerült visszaállítani a régi minőségére. Beszállítói vállalkozások – például komlótermesztők – százai mentek tönkre, miután Brito a recepteket is leegyszerűsítette. A managementet olcsóbb országokba költöztette – így dolgozhattam én is Budapesten az elmúlt 5 évben. A részlegvezetők minden évben megkapják az olcsósítási célszámokat és ha sikerrel járnak nagy bónuszokat kapnak. Brito totálisan kiirtotta az Interbrew korábbi üzleti kultúráját és helyére valamiféle InBev-vallást állított. Annyi biztos, hogy nagyon hatékony – a leépítések, elbocsátások és bezárások közepette a vállalat nyeresége hatalmasat nőtt. 

Ám Brito igazi célja nem a Stella Artois volt, hanem az Anheuser Busch, amit pár évvel ezelőtt meg is szerzett, és így mostanra a világ legnagyobb „sörfőzőjévé vált”. A régi családi vállakozásként működő Anheusernél aztán volt mit spórolni bőven – így Brito ismét jó pár évre biztosította a profit növekedését. Sajnos van ezzel azért egy kis probléma: az olcsósított gyárai és brandjei rendre csökkenő eladásokat mutatnak. Ezért Britonak folyton új dolgokat kell lenyelnie, hogy fenntartsa a profit növekedését.

Hová vezet ez a stratégia?

Nehéz megjósolni, de minden bizonnyal a söriparon túlra mutat – ott már nem sok felvásárolni való maradt. A legáltalánosabb tipp, hogy Brito következő célpontja az SAB Miller, vagy ha az nem, akkor a Pepsi Cola. Majd pedig jöhet a kevésbé profitábilis brandektől való megszabadulás. Britonak nem okozna nagy gondot kidobni a Stellát, ha ezzel növelné a profitot. Sőt a Bud, Stella, Beck’s, Coronita négyesfogatból szerintem egyet hamarosan bezárnak, mert ezek egymással versenyeznek. Végső soron minden bizonnyal egy új üdítő fog kifejlődni a sörből, ami mindenekelőtt a többi szénsavas üdítőitallal versenyzik majd.

chris3.jpg

Mi történik a sörpaletta másik végén?

A nyolcvanas évek Amerikájából kiinduló sörforradalom, vagy sörreneszánsz ma már mindenhol jelen van, ahol egyáltalán sört főznek. Olaszországon, Franciaországon, Baszkföldön már nem is csodálkozunk, de azt kevesen tudják, hogy Brazíliában, Kínában, Tanzániában és Ukrajnában is hódít a „craft-beer revolution”, azaz az őszinte sör, ami valódi alapanyagokból készülő személyes termék, és nem az a végső célja, hogy minél több pénzt generáljon. Amikor 5 éve Magyarországra érkeztem, nyoma sem volt a kézműves sörnek, most pedig itt ülünk 17 sörcsap előtt, melyből csak magyar kézműves sört csapolnak. A forradalmi hangulat ott lángol fel először, ahol nagyon rossz állapotban van a sörkultúra, pl. Amerikában és Magyarországon, de lassan ott tartunk, hogy a nagy sörkultúrák is forrongani kezdenek. Így pl. szülőhazám Belgium 20 év után egy második sörreneszánsz küszöbén áll. A külföld már egy évtizede imádja a belga sört – most úgy fest, hogy a belgák is kezdenek rászokni. Németország is csak most kezd felpörögni, ez nagyon izgalmas lesz!

Hogyan reagál egymásra a sörkultúra két extremitása – a megák és a mikrók?

Noha a felszínen ez a két véglet gyakran élesen szemben áll, a mélyben azért mégiscsak összetartoznak és szükségük is van egymásra. Eleve például az, hogy a sör egy általános dolog és a világ lakosságának nagyobb része úgy érzi sört kell innia bizonyos időközönként, az azért főleg a nagy gyáraknak köszönhető, hiszen ők azok, akik majd mindenki számára hozzáférhetővé tették a sörözést. Erre a mikro-sörfőzdék kultúrája nyilvánvalóan nem volna alkalmas. De mondok más példát is. Az ABInBev sok országban forgalmazza a Leffe nevű némileg felhigított belga sört. A Leffe külföldi és Európán kívüli ismertsége rengeteg fogyasztót érdeklődését keltette fel a belga sörkultúra iránt, akik aztán esetleg elmentek Belgiumba és megkóstolták az igazi belga söröket. Nélkülük ma nem virágozhatna a szívemnek legkedvesebb lambic-kultúra. Márpedig virágzik. A pár évvel ezelőtt indult Tour de Geuze tavaly még egy kényelmes szellős rendezvény volt, melynek keretében végig lehetett látogatni egy pár sörfőzdét, ahol geuze-t (többféle lambic keveréséből előállított sör – a szerk.) főznek, idén pedig akkora tömegrendezvény lett belőle, hogy alig lehetett beférni. Amerikában pedig a nyolcvanas években konkrétan a Stella Artois keltette fel az érdeklődést a belga sörök iránt, aminek az lett az eredménye, hogy az amerikai kézműves sörfőzdék százával főzik a különféle belga parafrázisokat.

Másrészt azonban a multinacionális sörgyárak kezet csókolhatnának a kicsiknek, akik az emberiség számára megőrzik a sör kultúráját, ami a nagyokat csak felszínesen érdekli. Ha tetszik, ők azok, akik gazdasági szempontok alapján aprópénzre váltják a sör csodálatos kultúráját, a lelkiismeretes megszállott kis sörfőzők pedig azon dolgoznak, hogy a „sör” szót újra feltöltsék hagyománnyal és varázslattal. Valójában éppen ideje lenne, hogy abbahagyják az acsarkodást és közelítsék az álláspontjaikat a fogyasztók érdekében!

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr85404071

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A söriparon túlra mutat 2013.07.16. 10:39:02

Minden bizonnyal egy új üdítő fog kifejlődni a sörből, ami mindenekelőtt a többi szénsavas üdítőitallal versenyzik majd. Interjú.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bud Taste 2013.07.15. 14:19:30

Lambeek helyesen Lembeek-nek van írva

Italboltos Sanyi · http://obudakocsma.blog.hu 2013.07.15. 21:08:06

Kemény időket élünk bizony. A gyenge elhullik, az erős fennmarad. Ma ők, holnap mi.

Érdekelne, hogy mennyivel jobb a Heineken vagy a SAB, mint ahol az interjúalany is lehúzott pár évet (gondolom, önként).

De hát ott van a választási lehetőség, soha nem volt itthon és nemzetközi szinten is ilyen jó a helyzet: Főzdefeszt, Kertész utca, Ganz utca. Azt iszunk végre, ami jólesik.

lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2013.07.16. 15:03:32

Ez az acsarkodás, amit elvileg abba kellene hagyni, ez nem mezei marketing, ami csak a nagyközönségnek szánt kommunikációban létezik? Tudnék felsorolni pár ilyen acsarkodást, most elsőre az Omega-Illés jut eszembe, csak hogy az elvileg piacmentes vadkommunizmust említsük :)

Serkoptató 2013.07.17. 07:49:24

Mit írtam le (talán ide is) kb. 1 évvel ezelőtt? Tán csak nem azt, hogy a 20 év alatti, több mint 40 százalékos hazai sörfogyasztás-csökkenés legfőbb oka nem a válság, hanem a nagy sörgyárak mindenek feletti ócsítási politikája, ami miatt a sörivók egyszerűen elfordultak a sörtől?

És ezek nem tanulnak, egyre.másra nyomulnak az aromákkal ízesített gagyilágerekkel, meg a söríz nélküli sörrel... Valamiért a fejükbe vették, hogy ők azoknak fognak sört főzni, akik nem szeretik a sör ízét.

Mi lenne, ha egyszer végre azoknak próbálnának meg sört készíteni, akik szeretik a sört?

vzsozso 2013.07.18. 13:09:47

Dani, jól belecsaptatok Chris-el együtt ebbe a sörszagú multilecsóba! Csak így tovább! :-)

zsombibacsi · http://www.gaultmillau.hu/mese-habbal 2013.07.18. 16:33:32

Azért ez a kiegyensúlyozott tájékoztatás megfogalmazás elég izzadságszagú. Nagyjából annyira, mint a minden kortyra ugyanolyan ízt ígérő plakát a Kálvinon :).
süti beállítások módosítása