A 19. alkalommal megrendezésre kerülő nagy Helsinki Sörfesztivál idén Magyarországot helyezte fókuszba, a képen látható Markku Korhonen és Jyrki Peltonen éppen Kőbányán kóstolgatják a Mad Scientist söreit - ők döntenek arról, pontosan milyen söröket fognak csapolni Magyarországról. Nincs kedve valakinek kiugrani és megtekinteni a fesztivált?  

A Crate-t még az Élesztő kezdte importálni pár éve, de egy kocsmának nem nagyon esik kézre az importálás mint olyan, úgyhogy a fontos találmányainkat átjátszottuk a Hudi Hudinak, importálja ő – mi meg inkább csak árulnánk. Most tőlük kaptam ezt a Black IPA-t!

Ez a Black IPA nem olyan, mint a többi. Dinnyés-tutti fruttis illat mögött kellemes kiegyensúlyozott barnasör, ami némi keserű komlólejtőn kakaós utóízben állapodik meg. 7,2%os alkoholja nem igazán érződik, elegáns, kellemes, semmi black IPA horror!

Mennyi esélye lehet egy magyar kisüzemi sörnek a nyugat-európai piacon? Ez a kérdés egyre inkább foglalkoztatja a magyar sörfőzőket, amióta látszik, hogy a szűk magyar piac egy-kettőre betelik. A magyar sörök külföldi versenyeken elért nagyszerű sikerei biztatóak, de ezek korántsem jelentenek garanciát a piaci jelenlétre. Jövő hét végén magyar sörbemutató lesz a berlini Hopfenreichben, ahol megkapjuk az első választ a kérdéseinkre.

Az Élesztő, a Hudi Hudi és a berlini Hopfenreich összefogása révén 19 magyar sörből álló szortiment mutatkozik be Berlin első craft-beer kocsmájában, de nem annyira a közönségnek vagy a beer-geekeknek, mint inkább a berlini kocsmárosoknak. A hét hordós kiszerelésű, és 12 üveges sörből álló szortiment egy berlini raktárban várja a megrendelőket és az esemény napján már rendelhető Berlinben és a környékén.

A Németországba szánt szortimentet a Mad Scientist, a Rothbeer és a Hara Punk söreire építettük.Bemutatkozik többek közt a Smooth Hoperator és a Jam 72, a Távoli Galaxis és a GIngermeister, valamint a Hara Punk Son of a Bitch.

Szorítsatok a magyar söröknek, hogy sikeresen vegyék a külföldi piac akadályait, és gyertek el pénteken az Élesztőbe elbúcsúztatni a harcba menőket! >>>

Sebastian Sauer a német sörfőzés egyik legkreatívabb alakja, és már írtam is egyik söréről korábban >>>
Szerencsére a sör európai körei nem olyan beláthatatlanul nagyok és ha Sebastiannal még nem is találkoztam, közös ismerőseink vannak. Egy kedves közös ismerősünkön keresztül küldött nekem egy doboz sört kóstolásra. És mivel Luca – közös ismerősünk – egyben a Séfodú >>> egyik lakója, egy füst alatt e különös műhely életébe is bepillantottam, melyben három séf lakik egy fedél alatt és munkaidőn túl elmélyült kísérletezéssel – pl. mesterleves érleléssel - múlatják az időt, melynek eredményeit szombatonként be is mutatják az érdeklődőknek.
Az aacheni illetőségű Sebastian Sauer nem az amerikai-angolszász craft-beer kultúra nyomdokain halad, ő helyi hagyományokat kutat és reinterpretál. A Freigeist sorozatot egy kölni brewpubbal közösen jegyzi, és főképp savanyú sörökből áll. A Rebarbarás Gose ijesztő neve ellenére nagyon kellemes, laza és befogadható sör, szinte cideres, némi jelzésszerű savanyúsággal.



Eleinte egy régi receptkönyből ellesett tüdős-hájas batyut majszoltunk hozzá, majd elkészült a csirkeszárny, amiben életem első finom csirkeszárnyát ismertem meg. Olyan puha volt, hogy a ropogós részek is olvadtak. Ami máskor porcogó az ezen csodás kis ropogós falat volt. Titkát Pohner Ádám, a Séfodú másik lakója tudja csak – akivel már az Acidofiliában >>> is együtt dolgoztunk  Ami még furább volt, hogy egy elképesztően érett francia büdössajtba mártogattuk, ami úgy ahogy van, eredeti fadobozos csomagolásában sült meg a sütőben. – és hogy nem csak a paradicsomos irány megy a csirkeszárnyhoz.



A Freigeist Birsalmás Gose a rebarbarás nőiesebb változata, puhább és kénesebb. A Grätzhainer – a Lichtenhainer és a Grätzer keveréke – csodás, csiklandó füstös sör. A Kingpin lengyel sörfőzdével főzte Sebastian a két nép ódon könnyed, füstös búzasörét elegyítve. A Berliner Scheisse nem hozta a várakozásokat. Ez egy barna Berliner Weisse – de talán a hozzáadott epertől a szép savanyúság mellett volt némi nehezen elviselhető illata, aromája. Az Abraxxxas – Sauer leghíresebb söre – egy almás Lichtenhainer – ilyen az igazi gyümölcsös sör – savankás, trükkös, könnyed, finom – bár ez a 6%-os verzió az utóízében kicsit édes, az eredeti könnyebb verzió talán sikeresebb volt.



Végül szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy Sebastian IPA-főzésre adta a fejét, amit eleddig tudatosan elkerült. A Miss Florida Citrus IPA konkrétan olyan volt, mintha grépfrútlét innánk – így: sör nélkül. Nem volt igazán jó. A Miss California pedig egy pár évvel ezelőtti német IPA hangulatát idézte, amikor még nem születtek meg az első igazán jó német IPA-k. Vaskos, komlózsíros, nehéz, erős és édes. Ez sem annyira nyerő. A hazai stílusokban világszínvonalú, a nemzetköziekben elég lokális.

Sebastian klasszikus savanyúsörei viszont nagyszerűek – és nem csak jók, de populárisak, könnyedek és újszerűek. Vajon hogy teljesítenének a hazai piacon?

Nem túl szívderítő látvány, ahogy a magyarok egymás torkának ugranak a Csíki sör skandallum örvén. Csodálkozni persze nincs ok, a magyar kommentnép szinte bármin képes összeveszni, amiben egyáltalán elképzelhető erkölcsi és nacionalista álláspont.

A Csíki Sör pár évvel ezelőtt nagyszerű marketingtörténettel indított. A székely Dávid legyőzi a holland Góliátot egy igazán egyszerű és elegáns mozdulattal, amikor úgy nevezi el a sörét, ahogy a székelyek a helyi sörüket mindig is nevezték. A Heineken betámad, majd elsomfordál. Ez Erdélyben 100-as húzás, és Magyarországon is tökéletes. Őszintén lehetett drukkolni az ügynek, cseppet sem volt zavaró, hogy nemzetpolitikai kérdések keverednek benne – sőt! Szerintem a marketingnek nincsenek erkölcsi szabályai, célja, hogy foglalkoztassa az emberek képzeletét. A romániai magyarok helyzete valódi feszültség, melynek mentén nagy energiákat lehet felszabadítani, és ezt egy székely vállalkozó igen hitelesen tudja képviselni. A Csíki sörről, mint sörről itt most nincs sok értelme beszélni, az biztos, hogy megfelelt a székely és a magyar vevőkör elvárásainak.

A marketing-történet folytatása nem volt különösebben érdekes, de nem is tért le az útról, fenntartotta a Csiki hírnevét és gondolom segítette az eladást. Talán kicsit erős volt, amikor a tulaj azt nyilatkozta, hogy a Kápát-medencében egyedül ők csinálnak kézműves sört – ezzel sikerült maga ellen fordítania az összes magyar sörfőzdést, és nem világos, hogy pontosan kit sikerült maga mellé állítania. Ebből láthatjuk, hogy a Csiki marketingje nem egy alaposan átgondolt terv szerint haladt, hanem a tulajdonos vérmérseklete szerint.

Aztán végül győztek a Heineken ügyvédei vagy a román nacionalizmus – ezt innen lehetetlen eldönteni, a Csíki marketing pedig lefejelte az ajtófélfát és zsigerből háborút hirdetett a magyarság megvédésére. Ezzel sikerült az üdítően pozitív hazafias narratívát visszafordítania a szokásos űzött magyar busongás mohácsi kerékvágásába, melynek fő üzenete, hogy minket mindenki igaztalanul elnyom, és az egész világ ellenünk van. Az igaz, hogy erre a narratívára nagyon csúszik az alkohol, de inkább az olcsóbb fajták.

Ezzel szerintem a brand felhajtó értéke nagyjából el is veszett, a poén le lett lőve, és maradt belőle a jól ismert negatív érzelmekre építő paranoid és önpusztító nacionalizmus gerjesztése – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester is hasznosnak ítélte az új uszítási lehetőséget.

Az elején azt állítottam, hogy a marketingben nincsenek szabályok – ezt egy kicsit árnyalnám. Az, hogy nincsenek… az tény. De, az, hogy kénének, az igaz. Én abban reménykedem, hogy a politikával ellentétben a sörmarketingben vagy úgy általában a marketingben az erkölcstelenség, a csúsztatás, hazudozás és uszítás kontraproduktív, és rontja a termék eladhatóságát. A Csiki legalábbis beárazta magát, és mostanra pont annyi szimpátiát, mint ellenszenvet szül – legalábbis Magyarországon. Meglehet, hogy még így is elég sört fognak eladni – ez kapacitás kérdése, de a mindenki számára átélhető, hazafias sztori megroggyant.

Sajnálatos módon évek óta nem volt recept a Folyékony Kenyéren, de a múlt héten, az akácfa utcai Malter második sajtótájékoztatóján, ahol bemutatták nekünk a tejszínhab puhaságú leveszöldséggel körített marhanyelves táfelspicc-verziójukat >>>, olyan frappáns sörben főtt ételt kaptam második fogásnak, hogy elkértem a receptjét. Annál is inkább, hiszen a Malter az alapsörét, a Hekkelberg Fuxot használta a főzéshez, amit ugye részben én találtam ki, mint brandet. 

Hozzávalók:

egy nagy fej hagyma és két kis fokhagyma

egy szem chilli – ne legyen túl erős

2 kiló marhalábszár kockára vágva

80 dkg száraz bab

1,5 liter Fux

1 evőkanál kakaópor

1 kávéskanál fahéj

1 kg paradicsom (két konzerv)

3 babérlavél

Zsíron megpirítjuk a hagymát, fokhagymát  és egy kevés chilit, majd rádobom a húskockákat és lepirítom őket. Ha ez megvan, ráöntöm a sört és lefedve főzöm egy órát. Majd hozzáteszem a paradicsomot és a babérlevelet, fahéjt, kakaót, és a babot, és főzöm még két órát, amíg a bab és a hús meg nem puhul. Egy pohár Fux-szal jobban csúszik.

a képért köszönet Borzavári Csabának!

Nagy feeling az M47-Főzdeparkban sétálgatni, de eddig igazából a Monyón és a Mad Scientisten kívül alig jutott energiám a többiekre. A HopToppal szinte véletlenül találkoztam – de legalább jól sikerült: az Uluru azonnal levett a lábamról >>>, úgyhogy most már eleve jó szájízzel kóstoltam.

Mély meleg vörösréz színe öntudatlanul is egy édes malátalapra asszociál, ezt az ígéretet szerencsére nem váltja be. Az illata gazdag és ledér, egyszerre friss tavaszi bozót és feslett art deco virágcsokor, de van benne egy kis vajas rántás, főzelék meg egresbefőtt (sosem kóstoltam).

Az íz hozza a várakozásokat, nordikus aromák, szúros tövises bogyók fanyarsága, szépen száraz, de egyensúlyos – ez a sör hibátlan és elegáns, a különcségei pedig szerethetőek - a nyelv pl belebizsereg a sok komlóba, akár egy erős mentolos cukorka után, és ahogy lecsúszik a garaton a korty, a komló kicsit odaragad. Mindebből azt szűröm le, hogy kicsit túl van tolva a komló, de csak épp egy picit. Ahogy nyílik ki, sajnos előtérbe kerül a vajas rántás, és a makacs komlóval együtt egy kicsit komlófőzelékesedik. De mondjuk azt, hogy soha rosszabbat!

A Folyékony Kenyér hathatós közreműködésével Budapestre hívtuk a Brewdog egyik sörfőzőjét - és még egy ilyen helyes kis grafikát is készítettünk hozzá!

FB event >>> 

Szeretettel meghívunk december 2-3-ra, ahol Te is odatarthatod a lábad egy istenes skót kutyaharapásra! 15 extrém Brewdog csap a Krak’n Town új Underground bárjában! 10 food truck és főzdebemutató az Élesztő Üllői úti Food Truck Udvarának megnyitóján! Összefog az Élesztő és a Krak'n Town Steampunk Saloon, mostantól semmi sem lesz ugyanaz!

 Mindannyian inspirálódunk valahonnan! A világ legmenőbb sörfőzdéje, a skót Brewdog óriási hatással volt azokra, akik ma új sörvilágot építenek Budapesten. Ezért a söröket importáló HudiHudi segítségével meghívtuk Mathis Seligert, a Brewdog sörfőzőjét, hogy segítsen nekünk megnyitni két új egységünket. Pénteken a Krak'n Town földalatti multitap Underground bárját, szombaton pedig az Élesztő Food Truck Courtját.

A Krak'n Town leleplezi újdonsült bűnbarlangját, ahol a réz fogaskerekek és a viktoriánus kor szalonjai dominálta steampunk környezetben ez alkalomból felavatja mind a 15 csapját a Brewdog extrém és ritka – pár eddig csak a főzde saját bárjaiban csapolt – söreivel. A ritkaságokat Mathis Seliger, a Brewdog fiatal sörfőzőmestere mutatja be. A Krak'n Town Underground nem csak a kraft sör rajongóinak szól, valódi angolszász sportkocsma nyílik ezzel a Józsefvárosban, ahol otthon érzi magát a krikett, a rögbi, és a fővárosi brit közösség is.

Időpont: december 2. (péntek) 17:00

Helyszín: Budapest, József körút 31/A (https://goo.gl/maps/xmpDPK4fem32)

Az Élesztő a megnyitása óta legnagyobb dobására készül, amikor szombat este megnyitja nagytestvérét, azÉlesztő Food Truck Courtot a néhai Kilián laktanya udvarán, az Üllői út 51-ben, a Corvin sétány mellett. Ezen az estén 10 food truck fogja kóstoltatni a téli menüjét: lesz grill szendvics, gnocchi, vegán ételek, hamburger és barbeque! Az Élesztő pultja pedig a nagy klasszikusok és az új gerillák mellett a vadiúj 250 literes Zip’s-es tankból csapolja az ország legjobb pilzenijét. A körút legnagyobb underground street food plazáját a skót Brewdog sörfőzője, Mathis Seliger és az Élesztő alapítói nyitják meg!

Időpont: december 3. (szombat) 19:00

Helyszín: Budapest, Üllői út 51 (https://goo.gl/maps/MZBsDhjRWy62)

Az egymást követő két esemény egy összefogásnak köszönhető, de tartalma és témája különböző, nincs átfedés köztük. Kérjük részvételi szándékot jelezd külön-külön az eseményekhez tartozó egy kattintással működő címen.

2011 augusztus vége, első Budavári Sörfesztivál, iszonyatos hőség, félmeztelenül csapolom a Keserű Mézet a Főzdebuszban, amikor odajön hozzám egy langaléta srác, hogy én nyilván értek a sörökhöz, megkóstolnám-e, amit otthon főztek, és átnyújt egy műanyag flakont, ami nem festett túl bíztatóan. Megkóstoltam és leesett az állam, csodálatos ízgazdagság, test, minden ott volt, nem emlékszem már milyen volt, de az akkori sörkínálatból messze kiemelkedett, az tuti. Mondtam is, hogy mindenképp folytassák a kísérletezést. Azóta elég közelről követem a Hara Punk működését és fejlődését. Csináltunk is együtt sört – a Black Mammát – illetve házi sörfőző studiót – a Brew Studiót.

Az ígéret tehát a kezdettől fogva ott volt Simonfai Balázsban és Csanád Marciban, és ezt részben be is váltották a Hara Punk sörökkel. De mindig szerények voltak, egyensúlyra, józanságra törekedtek, kerek, korrekt dolgokat szerettek és igyekeztek nem hibázni a gerillafőzés buktatói közepette. És a nyilvánvaló nyomás ellenére az ipákkal és a komlókkal sem igen foglalkoztak.

Most azt hiszem szintet léptek: a Son of a Bitch dupla IPA az első igazán excentrikus, odaverős, evokatív sörük, és kiderül, hogy mesterien bánnak a komlóval, ha éppen arról van szó. Hűvös, elegáns és kénes komlóillat, akár a legprofibb amerikai komlózsonglőröknél. Az íze is hozza ugyanezt. Elképesztően finom és elegáns - kiegyensúlyozott törékeny édesség, tökéletes kerek test, szép selymes habzás, ami kinyújtózik a nyelven és körbehordozza a kesernyés szépséget – mestermű!

Öt órai keksz gyömbéres narancslekvárral. A komornyik lecsap az ezüst légycsapóval, a jóllakott csend szilánkokra törik. Az orangerie repedezett üvegtábláin túl ólomszürke a skót tengerpart.

Amióta polgárjogot nyert a kézműves sör és már nem kell külföldre zarándokolni egy jó szortimentért, a craft-beer pubok közti versengés némileg áttolódott a gasztronómia színterére. Hol ehetem a legjobb ételt a sörömhöz? A Kandallóban kezdetektől fogva hamburger járt a kézműves sörhöz, aztán tavaly mindannyiunknak feladta a leckét a Bestia. Idén beelőzött a Krak’n’town angolos és a Malter közép-európai pubfoodja.

Imádjuk, ha verseny van, ez ösztönöz igazán a teljesítményre. Most tehát a Léhűtő adja fel a leckét a többieknek a frissen nyitott mediterrán tapas-bárjával. Spanyol sonkától és baszk kolbásztól, a szardínián és csevapon át a garnéláig és hátszínig minden, amit kapunk első osztályú és nem csak a nevében hordozza a spanyol tapas hagyományt, hanem stílusában is. Itt minden, amit András, a horvátországi és spanyol konyhai múlt után hazaköltözött szakácsunk kiad a keze körül, az izgalmas, erős ízekről szól, ezektől az ételektől fel lehet pörögni! Ű

Nem lankasztó polgári vacsora, nem különleges fine dining, nem olcsó fesztiválkaja – ízek, stílus, pörgés, rock’n’roll és tunkolás! Igen: tunkolás – ezeknek a tapasoknak – pl. a garnélának – olyan szósza van, hogy azt kitunkolni a bagettel van akkora kéj, mint a rákhúst ropogtatni.

És most, hogy mindehhez a világ legkönnyebb, legelegánsabb ivósörét, a Hekkelberget is lehet rendelni, igazán megéri kipróbálni.