A Mad Scientisttel nem könnyű tartani az iramot, gyorsabban tolják piacra az újabbnál újabb főzeteket, mint ahogy mi bírunk kóstolni. Ez amúgy nem véletlen - Szilágyi Tamás egyszer elárulta nekem – némi nehezen leplezhető büszkeséggel a hangjában – hogy a főzdében egyszerre 86 kísérleti projekt fut párhuzamosan. Ez azért lehetséges, mert a Mad Scientistben tényleg tudományos végzettségű emberek dolgoznak. És nem csak a főzőmester vagy az erjedésbiztonsági igazgató, de a palacktöltő és törkölylapátoló munkások is diplomás mérnökök, és ők is viszik a saját kísérleti sörprojektjüket.

Mint említettem, a kóstoló könnyen lemarad, ha követni akarja a Mad újdonságait, úgyhogy ilyesmire nem is vállalkoznék, csak találomra kóstolok egy párat az elmúlt időszak Mad-es fejlesztésiből.

Itt van például a Noisy Shark. Ehhez a sörhöz nem kell közelmenni! Ahogy felpattan a kupak a sör kénes, gyümölcsös illata betölt egy kb 30 köbcentiméternyi teret, és egy hologramcápa formájában az orrodba harap. Színe gyönyörű besűrűsödött mézé, a hab viszont igazán nem jellemző rá. Maga a sör annyira sűrű és selymes hogy nehéz leírni. Folyékony komló a lupulin minden csípős bájával és a Mosaic komló szinte fokhagymába hajló aromáival, plusz némi narancshéjkeserűség. A karbonáció is éppen hogy csak megszurkál. Amikor kicsit kiereszt ez a folyékony lupulin, akkor szétnyílik némi üde gyümölcsösség, édeskés maláta és valami kedves hagyományos komlókeserűség. Az utóíze erős, de nem kellemetlenül komlós - ezt is elegánssá teszi ez az újfajta nem-eukildeszi kémia, amit az őrült tudósok tolnak.

Egy brand átpozicionálása még sokkal nehezebb dolog, mint elsőre eltalálni a legjobb megoldást! És pont ennek futott neki a Reketye Sörfőzde az elmúlt évben. Úgyhogy megérdemli a szortiment-kóstolási hadműveletet! Lássuk is:

Reketye Session Lager 4,5%
Világos, ködös szalmaszín, krémes hab, fanyar illat. Lágy malátatest, szépen megkörítve frissítő gyógyfüves, vadvirágos keserűvel, végül némi grépfrútos komló, de annyira nem citrusos, hogy kilógjon az európai lágerek ízvilágából. A cél világos: mindenki számára könnyen iható sört készíteni – az olcsó, fáradt core-lager ízek mellőzésével. Cél teljesítve: nagyon ivós, könnyed de egész tartalmas sör!

Reketye-Trifán Zoltán nagy lendülettel vágott bele a kocsmanyitásba (Jónás – 2013: saját bevallása szerint az Élesztő pár hónappal korábbi sikeres megnyitása inspirálta), aztán a főzdealapításba (Reketye Sörfőzde – 2014), de mintha a sörök főzésére már nem igazán jutott volna idő. Működtek a Reketye sörök, megitták őket a szomjasak, de hiányzott belőlük az ambíció. Aztán valamikor egy éve Reketye úr megelégelte a középszert, leváltotta a sebtiben összegereblyézett gépparkot egy világszinvonalura, és maga állt az üstök mögé.

Reketye Dark Lager 4,5%
Színe akár a dobostorta kemény karamellfedele, habja piszkosfehér és krémes, paplanszerű. Illata az édes malátáé. Íze visszafogottan karamelles, pörköltmalátás, és könnyed komlós lezárásban végződik. Ez is egy könnyen befogadható sör, egyszerre lélekmelegítő és felfrissítő. Szépen kiegyensúlyozott sör, ami 4,5%-os alkoholtartalmánál erősebb hatást tesz.

Reketye Wheat Beer 4,5%
Habja hamar lelohad, ami nem annyira búzasörös vonás, az illata azonban szépséges, igazi bajor banán. A korty íze azonban ezt nem viszi végig, félúton hirtelen megkönnyebbül, száraz lesz és frissítően komlós. Igazából olyan mint egy pale ale, kellemes búzás beütéssel. A vége határozottan és amerikaiasan komlósabb egy hagyományos bajor búzánál – de ha valakit nem a stílustisztaság érdekel, akkor ennek örülhet, mert igazából sokkal könnyebben iható egy klasszikus bajor búzánál – aki meg az ősi szépségre vágyik, annak tudom ajánlani a Schneider Weissét!

Reketye Amber Ale 4,5%
Mélyréz színű sör, könnyű habbal. Mézédes, juharszirupos malátaillat. Ízében azonban a malátás nyitást hamar száraz, fás szájérzet írja felül, majd némi szőlős, bodzás fanyarságon keresztül elvezet a férfiasan komlós végződésig. Ugyanakkor ebben a végső komlókeserűségben is ott bujkál némi izgató likőrösség, egyfajta élettapasztalat, ami szinte könyörög, hogy öblítsük le egy drága 12 éves rummal.

Brown Ale 6,5%
Diópác színű szűretlen barna sör, piszkosfehér habbal és könnyű tejeskávé illattal. Az íze
édes, gyümölcsös és pörkölt malátás. Akár könnyebb fajta belga dubbel, csak a belgánál kevesebb buborékkal és több komlóval. Desszert mellé, csoki mellé, hideg téli estékre tökéletes választás.

India Pale Ale 5,5%
Telivér narancsszín ale, tetszetős paplanszerű habbal. Illata hűvös grépfrút és cukorka. Az íze hozza az elvárásokat: erdei bogyóktól és áfonyától grépfrúthéjig keseredő gyümölcsösség, finom mézes szósszal leöntve. Izgalmas ital, igen száraz és alacsony alkoholtartalmához képest gazdag és fordulatos ízvilágot képvisel – kifejezetten elegáns és angolszász.

Ez így együtt egy nagyon piacképes szortiment – a sörök jellegzetesek és egységes stílust képviselnek, egyik alapján lehet számítani rá, kb milyen lesz a másik, és mindegyik igen korrekt. De ez persze csak az alapszortiment volt – a Reketye új vonalának igazi szépségét a különlegességekben, kollaborációkban lehet igazán meglátni, melyek egy másik kóstolás tárgyát képezik. Reketye úr az elmúlt évben több újhullámos, savanyú sört is főzőtt – L.A.B., és olyan neves külföldi főzdékkel főzött kollaborációs sört, mint pl. a De Molen sörfőzde, amiből egy hihetetlenül elegáns 6%-os foreign stout lett. De sokat várunk az éppen fejlesztés alatt álló gyümölcsös szortimenttől is, melyből egyenlőre egyet látni:

Peach Ale 6,5%
Ködös sötétnarancs szín, savanykás gyümölcsillat. Az íze meglepően visszafogott. A kellemesen fanyar általános gyümölcsíz alól szép lassan mászik elő az őszibarack gömbölyded édessége, ami végül sosem válik uralkodóvá. A 6,5% ellenére ez egy szinte fröccsként iható sör.

A Reketye sörök kaphatók a HudiHudi webshopban!

Mi persze tudtuk, hogy a kőbányai kraft-sör zseniális tud lenni, de eddig ezt nem volt könnyű elmondani Berlinnek, hiszen akárhogy is nézzük, a Mad Scientist sörei csak egyek voltak a sok száz Berlinben iható sör közül! Mostanáig. Most azonban megnyitott a berlini Labor Bár a Szimpla hátsó traktusában.

 Akár mondhatnánk, hogy ez csak egyike a sok száz sörmérő helynek Berlinben, de ez szerencsére nem így van! Szepe (ex-Krak’n’Town), a Labor kitalálója és a szimplás kocsmaépítő brigád ismét nagyszerű munkát végzett, és egy olyan ivót rakott össze, ami még berlini szemmel nézve is extravagáns, és a jelenlegi kézműves sörös helyek közül messzire kitűnik eredeti és koncepciózus designjával – kompromisszummentes extrémitásával, aminek ezen a szinten már komoly szórakoztató-értéke van, amit az őrült díszletek és beöltözős bulik iránt mindig is érzékeny berlini nép imádni fog!

A Labor bár koncepciója szerint csapjai legalább felén mindig az őrült tudósok a Hudi Hudi által exportált söreit fogja csapolni, a maradékon pedig a Mad Scientist berlini kollaborációit és más érdekességeket. Így egyszerre lesz jelen a magyar sörfőzés legjava és a magyar sörfőzés nemzetközi eredményei! A felütés tökéletesen sikerült: a BRLO – ez egyik legdinamikusabban fejlődő berlini főzde – fogadta a Mad tudósait tavaly év végén és mostanra pont kész lett a Hoppiest Barrack – talán nem kell magyaráznom a szóviccet – nevű szuper-gyümölcsös New England IPA!

Úgyhogy ezek után, ha valaki Berlinbe látogat, a Hopenreichen és a Szimplán túl lett egy új kötelező magyar program – a Labor Bár, a magyar sörök perverz kis vitrinje!

Csuda dolog a craft-beerben hogy lépten-nyomon új műfajok születnek. A sour IPA kívülről nézve zúzós túlvezérlésnek hangzik, de az igazság valahol épp az ellenkezője.
A Fehér Nyúl Sörfőzde a Soroksári útról nyílik egy gusztusos ipartelepen, gyakorlott és ismert házisörfőzők (Sajgó Álmos és társai) alapították nemrég. Épp túl voltak az első alapfőzeteken, amik nem voltak rosszak és akkor bevállalták ezt a savanyú IPA-t, ami viszont kifejezetten jó lett – sőt nagyszerű.
Kicsit egy camparis limonádéra hasonlít az íze némi iceteával, de ezeknél persze sokkal királyabb, mert az egészet hitelesíti és valódivá teszi a sör tökéletesen eltalált teste és pezsgése, a laktobacillus és a citrom savanyúsága, illetve a citromhéj és a komló keserűsége szétválaszthatatlanul indázik egybe. Ha nem figyelsz oda, könnyű nyári frissítő ital, ha odafigyelsz könnyű kézzel felskiccelt, tökéletesen eltalált konceptsör. Öröm nézni, hogy sörfőzőink egyre magabiztosabban nyúlnak a különféle savanyító baktériumokhoz.

Múlt héten Katalóniában kóstolgattam a kézműves söröket és egyszer csak ijesztő érzés lett rajtam úrrá: a nagyüzemi sört már nem lehet meginni, a kisüzemit meg még nem lehet meginni. A katalón sörfőzdék jó része ott tart, ahol mi is tartottunk három éve. Vad kísérletezgetés, ízvadászat, túlzások és igen lanyha figyelem az átlagfogyasztó igényeire, kevés tapasztalat a sörök tökéletesítése terén. A környezet azonban pechükre egész más. Míg nálunk  a közepesen jó, de ízgazdag kisüzemi sörök is nagy sikert arattak, ott ezzel a teljesítménnyel nem igazán lehet messze jutni, maximum a katalán nemzeti öntudat farvizén. 

Az ok igen egyszerű: a magyar átlagfogyasztó nem igazán jut hozzá jóízű dolgokhoz a mindennapi életben, míg a katalán átlagfogyasztó a világ legjobb sonkáit, sajtjait, paradicsomjait, olajbogyóit, kolbászait, halait eszi nap mint nap – tehát az általános gasztronómia fejlettség szintje sokkal magasabb. A katalán piacok és éttermek ízorgiái közepette nehezen tud labdába rúgni egy közepesen összerakott, ízekkel teletolt kísérleti kézműves sör. 

Barcelonában kicsit persze jobb a helyzet. Kevesebb a főzde és több a jó sör. Akárcsak Berlinben, az egyik első főzdét ideszármazott amerikaiak alapították – ez az Edge Brewing. Nekem egy másik főzdével sikerült intimebb kapcsolatba kerülnöm – a Tibidabo pár hónapja nyitott, és a Barcelona fölé tornyosuló hegyről és az arról elnevezett vidámparkról kapta a nevét. A főzde új, de a tulaj és a sörfőző nem úja szakmában. A tulaj évek óta sörrel kereskedik, a főzőmester pedig az amerikai Avery sörfőzdéből igazolt át. Ennek ellenére a klasszikus amerikai komlós stílusokban – IPA, APA, stb – még fejlődniük kell, miközben a Framwit (epres witbier) és a MangoCuya (mangós-maracujás sour ale) már most telitalálatok.

Az biztos, hogy a magyar sörfőzésnek ebben a pillanatban lenne mit mutatnia a spanyolnak, ahol tőlünk egy-két ével lemaradva keresik az útjukat, úgy gasztronómiailag, mint kereskedelmileg.

Designban viszont inkább mi tanulhatnánk tőlük: itt van pl. ez a csodás vászoncímkés alkotás egy sima supermercadóból.

És a nagyüzem is tud mit mutatni: megkérdőjelezhetetlen elegancia az Alhambrától – semmi címke csak egy mélynyomott üveg.

És végül a kedvencem – egy gironai kávézó hűtőjében vizsgálgattam az üveges kínálatot, amikor szembejött EZ. Először azt hittem, hogy valaki a hűtőben fejeltette a köptetőjét, de aztán megtaláltam a többi példányt is. La Calavera Medical Stout – fojtogatóan sűrű, komplex és édes stout!

foto by Nati

Jó magyar sört eleve nem Berlinben kezd el keresgélni az ember, gondolhatják a tudatlanok, akik természetesen tévednek. Ok, egyelőre érdemes célirányosan haladni, akarni kell ezeket a söröket, nem lehet csak úgy sétálgatás közben beléjük botlani. Legutóbb például 12 féle magyar sört vertek csapra a Kaschk bárban, tehát Berlin Mitte városrészébe kellett eljutnia az érdeklődőknek. Persze a sörrajongóknak ez igazán nem jelenthetett nagy problémát, mert az említett hely egy köpésre található a Mikkeller és a Brew Dog bártól, melyekbe egyébként is javasolt betérni, ilyen módon pedig a zarándoklat könnyedén testet és lelket egyaránt erősítő utazássá változik.

Kanyarodjunk vissza a Kaschk bárba, mert érdemes. Egy Ausztrál srác, bizonyos Dave alapította a helyet, aki minden bizonnyal egy kalandos úton a mi dimenziókba átlépett rajzfilmfigura. A vicces, főhős legjobb barátja típusú karakter, hosszú hajjal és bozontos szakállal, aki nélkül elképzelhetetlen lenne a történet. A bár egyébként kávéiról is híres, de ennek taglalását mi most elegánsan hanyagoljuk, és fókuszáljunk a sörökre.

Június 18-án ugyanis Magyar csapfoglalás volt a helyen, csupa Mad Scientist, Rothbeer, Yeast Wörks és Hara’Punk feliratokat lehetett látni a táblákon, melyeket kíváncsi törzsvendégek és egyszeri sörkedvelők próbáltak kibetűzni. Érdekes pillanatok ezek, okos gyakorlat ilyenkor behúzódni egy sötét sarokba, és onnan figyelni az eseményeket. Olyan ez, mint amikor a Szaharában napok óta vonuló csorda bátortalanul, ragadozóktól tartva közelíti meg az itatót. A legbátrabb, vagy még inkább a legszomjasabb bölény aztán egyszer csak lehajtja fejét, inni kezd, a többiek pedig még mindig csak várnak. Amennyiben erre a hősies bölényre nem vetődik rá egy krokodil, tehát látják, hogy neki jó, ők is csatlakoznak hozzá. És a bárpultnál csatlakoztak is szép számmal, a vakmerő bátorsággal kóstolták végig a söröket.

foto by Nati

A másik érdekes, és szintén figyelni való dolog ilyenkor a tudatlanságból fakad. Ezek a kedves emberek ugyanis nem ismerik a söröket, következésképpen mindenféle prekoncepciótól mentesen érkeznek, vagyis azt kérnek, amit valamiért jónak hisznek. És utána azt mondják el a sörökről, amit valójában gondolnak, tanulni pedig ezekből a kritikákból lehet a legjobban. Mint kiderült, bőven megállják a magyar sörök a helyüket egy olyan piacon is, mely mióta világ a világ a sörről szól, ez pedig nagy elégedettséggel tölti el a sötét sarokban gubbasztó megfigyelőt.

A BrewDog báros csapfoglalás után ez volt a második hely, ahol egy tömegben meg lehetett kóstolni ennyiféle magyar sört, melyet még több követ majd. Lassan, de biztosan Berlin lesz az első külföldi város, ahol természetes módon magyar sört kezd el keresgélni az ember.

Nagy izgalommal jelentjük be, hogy elkészült a Yeast Wörks és a Mad Scientist együttműködésének első gyümölcse, a Duke of Budapest, New-England Style Session IPA, ami ennyit tesz, hogy a sör ködös a rengeteg beléfőzött komlótól, de a komló felhasználásának rafinált módja miatt alig vagy egyáltalán nem keserű – inkább csak fűszeres és citrusos.

Az Élesztő Sörműhelyből kinőtt Yeast Wörks gerillafőzde sörei mindig egy jól beazonosítható ihlet alapján készülnek – a Black Mamma a tudatmódosításról beszél, a Megawatt Paks 2 miatt volt mérges. Ezúttal maga a Mad Scientist sörfőzde ihlette a Duke of Budapestet. Az általuk megvalósított csendes minőségi forradalom révén a magyar sörök beléptek az európai csúcskategóriába, és a berlini a Mikkeller és a Brewdog sörök egyenrangú társaiként forgalmazzák őket.

A magyar sörszakma az utóbbi években kinyílt a világ felé, és sörfőzőink számos érmet hoztak haza rangos nemzetközi fesztiválokról, de a fejlődés menetszele akkor csapott meg minket igazán, amikor láttuk, hogy Berlinben a nemzetközi sörszcéna mennyire odavan a Mad Scientist söreiért. És erről eszünkbe jutottak mindazok, akik Budapestről, erről a fél-periférikus Gotham Cityből kiindulva olyat alkottak, hogy a nagyvilág megsüvegeli őket. Azok, akik itthon rejtekruhában járkálnak, de az országhatáron túl hercegi gúnyát öltenek. Akik az itthoni középszerűség fojtogató súlyát úgy rázták le magukról, hogy léptek egy nagyot és az ötleteiket, szaktudásukat külföldön kamatoztatták. Hogy kik ezek? Nem tudjuk pontosan, mondjátok meg Ti – hisz bizonyára mindenki tud ilyen történeteket!

Bemutató május 13-án az Élesztőben! >>>

Épp ideje volt, hogy ők is tegyenek valamit értünk. A Folyékony Kenyér, a Főzdefeszt, az Élesztő és a kisüzemi sörfőzdék évek óta a saját szakállukra terjesztik az igét a jó sörről, amivel 8 év alatt földindulást okoztak, hiszen eljutottunk odáig, hogy 20 éve tartó zuhanás után tavaly elkezdett nőni a drága sörök forgalma, és esni a legolcsóbbaké. Ezzel átlendült az inga, beindult a diezel motor, és a Heineken is úgy döntött, hogy csinál egy olcsó magyar nagyüzemi IPA-t, melynek révén milliók fogják megismerni az IPA betűszót és megnyitni az ízlésüket egy újfajta söríz irányába, amiből mindannyian profitálni fogunk.

Szerencsére maga a sör is egészen rendben van. A soproni sörgyár korábban nem volt alkalmas a felső erjesztésű sörök elkészítésére, ezért külön technológiai költségekbe is verték magukat, hogy valódi IPA-t tudjanak főzni – a szemléletváltást meg jelzi, hogy a kukoricadara nem szerepel a receptben. A receptet Lehmajer Viktor, a Soproni sörfőző mestere dolgozta ki az osztrák Heinekennél dolgozó kollégákkal való hosszas eszmecsere illetve hazai próbakóstolások alapján.

Az eredmény szerintem leginkább egy újfajta sör, ami szép citrusosan – IPAként – kezdődik, majd valami könnyed habzó ale-ként végződik. Egy klasszikus IPA nem igazán megy egy vacsorára elfogyasztott kolbászos kenyérhez, ez viszont igen. A korty vége felé beköszönő semleges buborékosság tulajdonképpen alkalmassá teszi a mindennapi, univerzális és nagy mennyiségben való fogyasztásra.

Azt hiszem épp az imént lépett európai szintre a magyar kézműves sör, amikor pár nappal ezelőtt csapra verték a Mad Scientist Mango Bay nevű sörét a berlini Brewdog Barban. Természetesen az is nagy szám, hogy számos díjat hoztak el sörfőzők a nemzetközi versenyekről, de egy ilyen versenyen kizárólag a sörnek nevezett lét értékelik, ami éppen valamilyen állapotban eléjük kerül. De a sör, mint piaci termék - ami lehet európai színvonalú vagy sem – ennél sokkal többről szól. Design, kommunikáció, kereskedelem, logisztika, mikrobiológia, szervezés, pénzügy, technológia, és még sorolhatnám. A sör, mint piaci termék igazi értékmérője nem lehet más, mint a piaci siker, amit csak mindezen komponensek együttműködésével lehet elérni.

És most ezen a komplex szinten léptünk porondra, ráadásul feltűnő sikerrel. Bizonyára benne van az is, hogy évek óta jelen vagyunk a berlini sörszcénában, korábban érkeztünk, mint a Brewdog vagy a Stone, de ugyanakkor az is tény, hogy évek óta nem tudtunk oda magyar sörrel istenigazából betörni, függetlenül attól a néhány hordótól, amit alkalomadtán kicsapoltunk.

A kapcsolatok és a jelenlét tehát messze nem elég. Kellett hozzá a Mad Scientist zseniális söre, ami nemcsak szakmailag tökéletes sör, de pontosan eltalálja azt, mire vágyik egy európai sörivó 2017 kora tavaszán. Kellett hozzá a Hudi Hudi eltökéltsége, mellyel megnyitotta berlini sörraktárát, és persze kellettetek hozzá ti is, akik itthon szerettétek, értékeltétek és elbúcsúztattátok a portyázni induló söröket!

Így történhetett, hogy Berlinben már három helyen is csapon vannak a Mad Scientist és a Rothbeer sörei, köztük persze ott a Hopfenreich, és a Brewdog Bar, ahol nemcsak, hogy csapra tették, de két nap alatt el is adták az egész Mango Bayt, pedig van vagy húsz csapuk!

Csütörtök este az Élesztő Cask Ale Barjában adta át a Főzdefeszt és a Flyerz magazin az év legrangosabb kézműves sörös díjait a Top20 Sörfőzdék kiadvány megjelenése alkalmából. A Flyerz magazin online közönségszavazata során a legnépszerűbb sörfőzde a miskolci Zip’s lett, mely amúgy két évvel ezelőtt az Év Sörfőzdéje címet is elnyerte.

A 2016-os két Főzdefeszt alatt összegyűlt szavazatok alapján a tavaly Év Kedvenc Söre a Jam 72 lett, a kőbányai Mad Scientist 7,2%-os IPA-ja, melyet március óta már Berlinben is csapon tartanak a legmenőbb craft-beer barok.
A kézműves sörös szakma hagyományosan legrangosabb díját, az Év Sörfőzdéje díjat 2011 óta az a magyar kisüzemi sörfőzde kapja, aki a legjelentősebbet tudott mutatni a szakmában, elkötelezettségével és kreativitásával utat mutatva az egész piacnak. Idén először a zsűri – Bart Dániel, Bonta Gáspár, Drajkó Zsombor, Kósa Kolos, Szabó Ádám, Wossala Rozina - is a nyilvánosság elé lépett, és a díjátadó előtt rövid kerekasztalbeszélgetésen megvilágították a díjazás hátterét is.

Talán senkit nem ért meglepetésként, hogy a 2016-os Év Sörfőzdéje a Mad Scientist volt, ebben a zsűri teljesen egyhangúan döntött. A második helyezettet a nagy ígéretnek számító Hübris vitte el, míg a harmadik helyezett a befutott és professzionális Hedon sörfőzdének jutott!