A kisváros utolsó háza a Jászberénynek vezető úton: egy fakerítéses kopár kertben található a hányattatott sorsú Bauer sörház.
A Bauer logó a kis fehér timpanonon úgy fest, mintha a hely évek óta zárva lenne, ezt azonban egy erősen túlhangsúlyozott „Nyitva” tábla cáfolja. Semmi fölösleges fényűzés, minden a lehető legbézikebb. Odabent öreg parasztbácsik boroznak, egy-ketten söröznek, szomorú vidéki kocsma-hangulat uralkodik. Welcome to the real world: ez itt a magyar alföld.
Nemes Józsefnét, a sörmester és tulajdonos feleségét, a pult mögött találom, nagyon kedvesen fogad és késedelem nélkül bevezet a sörfőzde szentélyébe, ami nagyjából úgy fest, mint bármelyik kisüzemi sörfőzde, talán csak ászkoló-tartályból van több a szokásosnál: annak idején ugyanis túltervezték a kapacitást, nem is használják most az egyik sort semmire.
Nemes József, aki civilben a Keleti pályaudvaron forgalomirányító, 1994-ben vágott bele a sörfőzésbe, mint annyian. Őt is megkeresték az akkoriban mindenfelé sörgyárakkal házaló ügynökök, akik azt ígérték, hogy öt nap alatt betanítják sört főzni, a sokmilliós árat pedig bankhitelből kifizetheti. Nemes József azért nem bízta teljesen rájuk magát, az öt napos kiképzés helyett elvégzett egy kétéves élelmiszeripari iskolát Pesten, bankhitel helyett pedig üzlettársat keresett. Az üzlettárssal azonban így is meggyűlt a baja, mert a 2000-es években se beruházni nem akart – ami a sörfőző fejlődéséhez elkerülhetetlen lett volna – sem eladni nem akarta a részesedését, így per lett a dologból, amit megnyert, ám eközben három évig zárva volt a Bauer sörfőzde, ami pont elég volt ahhoz, hogy a törzsközönség elillanjon, az átutazók pedig elfelejtsék a helyet.
A nulláról kellett tehát pár évvel ezelőtt újra kezdenie, rengeteg értékes tapasztalattal a zsebében, és a jövő ígéretével, hisz fia, a huszonéves Nemes József közben beiratkozott a Corvinus Egyetem Sör- és Szeszipari Tanszékére, és ma annál a Vecsery Beátánál tanul, akiről a Folyékony kenyérben már korábban írtunk, a Söripari Játszótér című cikkben.
Apa és fia a kedvemért végigvették a sörgyár szűkös költségvetését, hogy a sörkedvelő közönség is némi bepillantást nyerhessen a kisüzemi sörfőzés anyagi oldalába.
100 liter sört a Bauer sörházban 20000 Ft-ért értékesítenek. Ebből lejön
- 5750 Ft jövedéki adó
- alapanyag kb 5000 Ft (maláta: 3000, komló: 600, élesztő: 1000)
- felhasznált energia: kb 2000 Ft
- a 20000 Ft 25 %-os áfája: 5000 Ft
A 20000 Ft-ból tehát adóra, áfára és költségekre lejön 17750 Ft, ami azt jelenti, hogy 100 literen körülbelül 2250 Ft-ot keresnek. Egy főzet 800 liter, és nyáron heti kettő, télen jó esetben heti egy főzetet sőznek. Az tehát a legjobb – nyári - esetben is heti 36000, havi 144000 Ft, amiből még senki egyetlen fillér bért vagy jutalékot sem kapott, és a kocsma rezsijét sem fizette ki senki. Ezek persze mind hozzávetőleges számok, de ha beszorozzuk kettővel, akkor körülbelül az éhenhaláshoz elég.
Nemes István ennek ellenére derülátó, és rengeteg terve van. A jelenleg főzött mindennapi, téli sörük, ami egy kis karamellmalátától rezes színű, ám komló (Magnum típusú az újszilvási ültetvényről) kevés van benne, teljesen értékelhetetlen. Maga Nemes István sincs túl jó véleménnyel róla, ám kénytelen igazodni a helyi ízléshez. Nem tudom, ezt honnan lehet tudni, de állítólag a helyi erők nem képesek meginni a keserű sört.
Ő eközben a sörfőzde magányában új sörökkel kísérletezik, például egy 10 fokos, édes barna sörrel, aminek rengeteg íze van – a keresztségben a Drakula nevet kapta, és most készül hozzá a címke is. Sajnos ott-jártamkor még koránt sem volt készen, de az íze – és az ereje - így is ígéretes volt. Ígéretet kaptam rá, hogy ha készen lesz, hoz egy üveggel Budára és megkóstoljuk.
