Nem újdonság, hogy a könnyű, frissítő sörök nagyszerűen harmonizálnak a csípős ételekkel. Ha például szalonnát, kolbászt, csípős-paprikát és más magyaros ételeket eszünk, ahhoz szerintem minél keserűbb, komlósabb lágersöröket – mondjuk Pilsner Urquellt - igyunk, ha azonban a kínai vagy indiai ételek bonyolult, aromás csípősségével találkozunk, akkor már nem biztos, hogy a Pilsner Urquell a legjobb megoldás. Ez esetben a célra ott van a Tsingtao, vagy a Cubanero, vagy a Kingfisher – indiai sör – amit eleddig még nem kóstoltam, de már nagyon közeleg a pillanat.

Nagyon rendben van, hogy időnként a magyar piacra is megpróbálnak bedobni a tömegsöröknél szexibb külföldi sörjelenségeket is, de azért a csikorgó marketinggépezet néha felettébb vicces dolgokat bír kidobni magából.

Ezt az Erdinger Oktoberfest Weissbiert még késő ősszel vettem, de valahogy raktáron maradt és csak a minap kezdtem felfigyelni a jelenség mélyén rejlő ellentmondásra. Most akkor ez oktoberfest vagy weissbier?

A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete tagjai nagyobb térképen való megjelenítése

Vajon miért van a legtöbb sörfőzde az M5-ös mentén a Duna-Tisza közén? Van valami köze ahhoz, hogy a Kunság hazánk legnagyobb területű borvidéke? Miért van egy nagy csomópont Miskolcon? A szlovák hatás vagy Tokaj közelsége? Vaskó György, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke telefonon egyszerűbb magyarázatot kínál: "Az, hogy a kisüzemi sörfőzés súlypontja Magyarország keleti országrészére tevődött át, azzal magyarázható, hogy az ország nyugati felében sokkal több lehetősége volt egy vállalkozónak, tehát sokkal könnyebb volt kiugrani egy veszteségessé váló sörfőzdéből."(A térképen csak a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének tagjai láthatóak és nem az összes magyar sörfőzde)

Az amerikaiak imádják a nagy sztorikat, és ezért mindig kreálnak is maguknak ilyesmit, és lassan kiderül, hogy az amerikai kézműves sörfőzde-forradalom is egy ilyen nagy, heroikus, szívszorító emberi diadal. A harcot persze egy apró kis egyszemélyes sörfőzde vívja a gigantikus Góliát, a globális sörgyár ellen a fennmaradásért, a túlélésért.

Tegnap este a Csehországból frissen megtért Főzdevadász jóvoltából csapra vertünk egy óriási palack cseh kézműves sört: a Pegas Novy Goldot.

A Wall Street Journal gyászos hangvételű írásban összegzi a legfrissebb amerikai söreladási adatokat, melyek arról tanúskodnak, hogy az ötvenes évek óta nem látott, hatalmas keresletcsökkenés ment végbe tavaly az amerikai sörpiacon. A World of Beer bloggere ugyanabból a táblázatból egész mást olvas ki.

A minap egy utolsó pillanatban lemondott találkozó révén ott találtam magam facéran a mélyhűtött Újlipótvárosban egy hétköznap este, és hát mit tehettem volna, betértem az első belga sörözőbe.

Tudták, hogy minden ötödik ember kínai? Persze, hogy tudták. Ezt mindenki tudja. De, aki nem, az még mindig megtudhatja a Tsingtao Beer honlapjáról, ahol Konfuciusz születése, és a Nagy Fal építése és a kínai történelem nagy pillanatai ismeretterjesztő jelleggel egy sorban vannak említve a Tsingtao Sörgyár alapításával, és terjeszkedésével, a hazafias sörmarketing ékes példájaként. Még azt is sejtetik, hogy Nixon 1972-es kínai látogatása valamiképp összecseng a Tsingtao sör 1972-es amerikai piacra dobásával, amikor is a Tsingtao meghódította az amerikai sörpiacot, azaz pontosabban a „kínai sörök” piacát Amerikában, melyet a mai napig vezet, mintha ez valami világraszóló dolog volna.

Véget ért a január közepén kezdődő belga söripari sztrájk az InBev gyáraiban, melynek eredményeképp az elmúlt napokban konkrétan kifogyott a belga sörözőkből és boltokból a Stella Artois, a Jupiler és a Hoegarden.