Szilveszterkor kicsit elszégyelltem magam, és úgy éreztem, nem jól van az, hogy az ember skatulyázza a sörgyárakat. A Borsodi Sörgyárról eddig csak rosszakat írtam, ami noha jogos volt, mégis hová vezet? Mit kell ezután gondolnom arról a sok százezernyi honfitársamról, aki nap mint nap ilyesmit iszik? Mert, ha hiszünk, Hunter S. Thompsonnak, hogy a jó emberek jó sört isznak, akkor vajon mi van azokkal, akik rossz sört isznak? Mindegy: az új év az új esélyek pillanata, én is elhatároztam, hogy megvásárlom a Borsodi Sörgyár csúcstermékét, és megtalálom benne a jót.
A színe akár valami erős rozéboré, akár azt is mondhatnánk, szép, de a buborékjai ránézésre nem stimmelnek – óriási üdítőbuborékok - szaga a szokásos, kénes, tormás barátságtalan. Habja semmi, mintha lassan tényleg borrá válna a pohárban.
Hunyorogva kortyolok bele, mindenre el vagyok készülve, és kellemes meglepetés ér: elsőre semmi kellemetlent nem érzek. A távolból ízek integetnek: egy kis karamelles édesség, egy kis IPA-s keserűség (lehet, hogy túl sok IPA-t iszom mostanában). Aztán korrekt pezsgés, ami hamar eloszlik, és az egészet, mint valami cunami, elmossa a víz. Víz, víz, savankás víz, egy kis édesítővel, a százalékon töprengek, vicces lenne, ha be tudnám lőni. Nem tudom belőni, de egy magas számot tippelnék. Összességében olyan, mintha vettünk volna valami korrekt félbarna vagy radieuse sört, és az emberileg elképzelhető legnagyobb mértékben felvizeztük volna. Ha vannak nagy sörök, akkor ez egy igen apró sör. Vagy csak alig látszik a sok víz mélyén.
A Borsodi Spaten két korty után okozott fejfájást, ebből már legalább tíz kortyot ittam, amikor gyenge feszültséget érzek a tarkómban. Miután kigyönyörködtem magam a nyolcvanas évekbeli vadászvendéglők hangulatát idéző címkén, mely azt állítja, hogy „különleges alapanyagokból” készült, megkeresem a címke informatív részét, mik is ezek a különleges alapanyagok, és nem csodálkozom, amikor a szokásos dolgokon túl a kukoricadarát is megpillantom az összetevők közt. Az, hogy konkrétan karamell is van benne, az rosszul érint, és még rosszabbul, hogy antioxidáns is van benne, a jó öreg E224, ami nem más, mint a kálium metabiszulfit.
De nem kell megijedni! Ez egy teljesen átlagos élelmiszeripari tartósító anyag. Fehér, instabil por, mely oxigénnel kálium szulfátot alkot. Ez gyakorlatilag a káros mikrorganizmusokat gyilkolja, mint a kének általában. Az emberre csak hatalmas koncentrációban veszélyes. A legfőbb baj, az, hogy nincs jó íze. A jó hír az, hogy a Borostyánra legalább ráírják, hogy van benne. A fejemet teszem rá, hogy a Spatenben ugyanebből a fehér porból harmincszor ennyi volt, a címkén viszont egy hang sem szólt róla.
Tartósítószernek máskor lehet javasolni a régóta jól működő komló alkalmazását. Elnézést, de képtelen vagyok az olyan fajta parentáló stílusra, melyet máshol lehet olvasni a Borostyánról, hogy „hazai mezőnyben egész jó”, meg effélék. Lehet, hogy a mélyén megbúvó sör jó, de ahhoz előbb le kéne róla szedni az irgalmatlan sok vizet, aromát, a végéről azt a cinikus kis édesítőszeres édességet és ként. De mivel ez egy újévi, új esélyadó kóstolás, a javára legyen mondva, hogy … (szabadon kitölthető).
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.