Farkaséhes vagyok, mire sötétedésre eljutok a Blonderig, így mindenekelőtt a söröző cigánypecsenyéjével ismerkedem, ami nem is rossz kiindulópont, hiszen mint kiderül, a pincében a tulaj dobja össze az ételeket.
 

A pincében sürgölődő tulajon kívül egy göndör, szőke gyenesdiási hölgy teljesít szolgálatot, és úgy fest, több emberre nincs is szükség, ő is órák óta egy különösen kemény héjú, friss tököt gyalul. Télen hétköznap nemigen jön be senki. Hacsak nem azért, hogy elvitelre kérjen egy pár üveg sört.



A sörfőző, Pisti már hazament, de a vacsora utáni kávémhoz mellém szegődik Fekete Tamás, a tulajdonos, félig-meddig sörfőző maga is. Ám a Blonder nem csak a söréről híres. Fekete Tamás egy Ausztriából ellesett módszer segítségével nagyszerű almalét készít – sörfőzőüstökben. Az almalé tényleg fenomenális – megkóstoltam.

Továbbá a 71-es út partján álló háromtornyú Blonder-palota nemcsak főzde-söröző, de fogadó is, ahol meg lehet szállni, számtalan vonzó akcióval, és szolgáltatással, mint pl. „Bentlakásos ingyen sörözés- 4 fő részére 25e ft”, „Bentlakásos borozás, 4 fő, 29e ft”, „Pénzváltás napi árfolyamon”, „Olcsó szobaárak, napközbeni használatra külön ár”. Az út mellett hatalmas, világító tábla hirdeti a helyet, a parkolóban pedig ott áll az 1800 liter sört befogadni képes Blonder-kamion, amivel kis túlzással, a holdon is lehetne sörfesztivált tartani.

Vacsora után megtekintjük a sörfőzdét, ami szintén a pincében helyezkedik el. A sörfőzde felszerelését Fekete Tamás 18 évvel ezelőtt vásárolta meg egy osztrák cégtől, és magát a főzdevonalat, illetve a technológiát nevezték Blondernek. Akkoriban ugyanez a cég másik tizenöt vállalkozónak is eladta ugyanezt, így leehetett Blonder söröző mindenfelé az országban, mára tudomásom szerint ez az egy maradt. Ám ez is csak nevében az. A név jól működött, ezért megtartották, de az 1992-ben épült sörfőzde sörfőző vonala mára minden ízében megújult. A receptet és a nevet aztán Fekete Tamás maga is továbbadta egy orosz vállalkozónak, aki idén nyitotta meg a huszonötödik Blonder sörfőzdét Moszkvában, és ennek tiszteletére ott rendezett egy kisebbfajta házi sörfesztivált.



A főzdében nem találok semmi különlegeset, 800 literes főzőüstökben főznek, és tucatnyi, szintén 800 literes unitankban erjesztenek, ászokolnak. A palackozógépük impresszív, 6-fejes, kb. a legkomolyabb, amit ebben a kategóriában kapni lehet. Az egyik sarokban megszűnt sörfőzdék porosodó palackjai, pl. a Frankó Ferkó Prérisöre, illetve a Rácalmási Osterbrau literes üvegei.

Az utóbbi időben már minden alapanyagot Szlovéniából szereznek be, mert annyival jobb minőségű az itthon kaphatóaknál. Styrian Gold típusú komlóval készítik a Blonder sört, és nem pellet, hanem eredeti toboz formájában teszik bele. Évente körülbelül 25ezer liter sört adnak el – ebből 24 ezret júliusban és augusztusban, és ezret a maradék 10 hónapban.
A barna változatból régen évi 1 tartályt, azaz 800 litert főztek, ez most hirtelen felment 7-re. Divatja van a barna sörnek. Ez itt Budapesten annyira nem érzékelhető, igaz errefelé nekünk nincs is olyan barnánk – hisz, mint megtudtam a Blonder egy csipetnyi sót is tesz a barnához. Amióta tudom, azt hiszem, érzem is a sörükben.

Fekete Tamás egy ponton azt mondta, hogy éppen ma nyitott fel egy üveg Blonder sört és megdöbbenve tapasztalta, mennyire döbbenetesen komlós. Így ezen felbátorodva végül rá mertem kérdezni az engem leginkább foglalkoztató kérdésre. Hogyan lehetséges az, hogy amit a vacsorához kaptam, az egy közepesen érdekes, édeskés, bajoros világos sör volt, és, amit először vásároltam náluk egy éve, és az éppen kinyitott palackban is van, az meg egy egészen súlyos, szuperfinom, szuperkomlós műalkotás, ami annak idején meggyőzött arról, hogy érdemes a magyar kisüzemi sörökkel foglalkozni.

Érdekes választ kaptam: minden főzet más. Egy kisüzemben az automatika hiánya és a kis mennyiségek miatt ennél egyöntetűbb ízű sört nem lehet főzni. Sok függ az alapanyag minőségétől is. Fekete Tamás meglátása szerint a komló még nagyjából uniformizálható, de a maláta ki tudja, honnan származó árpából készül, és mindegyik szállítmánynak kicsit más íze, más tulajdonságai vannak. De a komlón is nagyon sok múlik. A frissen érkezett komlóból főzött sör sokkal komlósabb, később a komlótobozok már nem adnak annyi energiát a sörnek. Fekete Tamás úgy érzi, ez így van rendjén, ezt bele kell számolni a kisüzemi jellegbe, és nincsen lehetőség az egyenetlenségek kiegyenlítésére.

De, ha ez így van, akkor miért beszélgetünk annyit a kisüzemi sörök sajnálatosan egyenetlen minőségéről? Tényleg nem lehet mindig ugyanolyan jó sört főzni?