Igen! Van olyan, hogy tejes sör. És ez nem is valami perverz zugfőzde rémálma, hanem egy klasszikus történelmi műfaj. A Milk Stout (sweet stoutnak, és cream-stoutnak is nevezik) olyan felsőerjesztésű barnasör, melyben tejcukor – laktóz – van. És mivel a sörélesztő em erjeszti a tejcukrot, a kész sörben az érintetlenül bennemarad – komoly testességet, édességet és sok kalóriát adva a sörhöz. Régen annyira egészségesnek és laktatónak tartották, hogy kifejeztetten szoptatós anyukáknak javasolták a fogyasztását. A nyolcvanas évekre a milk stout teljesen kiment a divatból, egy nevezetes milk stout élte túl a múlt századot, a Mackeson Stout.

Sötét vörösesbarna folyadék csorog a pohárba, nemigen vet habot, erőszakoskodni kell vele, de lesz egy félujjnyi, ami aztán tartósnak bizonyul. Illata gyümölcsös csokoládés, kellemes baráti illat. Az íze is igen baráti, a kezdés lágyan gyümölcsös és fűszeres, a komló a háttérben pikulázik, mint valami megszelídített szatír. Majd beüt a pörkölt maláta és a laktóz simogató édessége, onnantól sütiszámba megy, és igen jó süti.
Az egész kompozíció finoman savankás, de épp csak egy hajszálnyit. A pörkölt ízeket és a puha keserűséget egyik oldalról a laktóz elomló édessége, a maláta lágy, tejesbe hajló karbonációja, másik oldalról pedig izgalmas szárazság, háttérben motoszkáló fűszeres portói és bitteres aromák ölelik körbe. Végül a száraz énje győz, kis kakaós szárazsággal és némi komlókísérettel távozik.
6%-os alkoholtartalmával már nem feltétlenül ajánlanám szoptatós anyukáknak, de más rendű és rangú nőknek, anyukáknak annál inkább. És ez most nem az édesség lesajnálása, feminizálása, ellenkezőleg: ez a sör annyira kedves és kerek, hogy rájuk emlékeztet.