Öröm volt nézni, ahogy a Főzdefeszten a hivatalos sörforgalom mellett megélénkült a bennfentes cserebere, és titkos szállítmányok igyekeztek Budapest felé. Rozsnyó felől a B27 volt a legforróbb áru, a lengyel sörforradalmat viszont Ziemowit Fałat képviselte, aki régóta házi sörfőző, sörfesztivál-szervező, és a Piwowar nevű újság főszerkesztője, és idén májusban elindult az első lengyel vándorfőzde az ő előadásában: a Pinta Brewery. Az első üvegekből jutott Budapestre is.
A grodziskie hagyományos lengyel sörműfaj, egy nagyon gyenge, 2,9% alkohollal szerénykedő régi lengyel füstölt sör. A nagyüzemi sörgyártás jellegzetességeinél fogva kb 10 évvel ezelőtt az utolsó grodziskie gyártását is beszüntették. Pár évvel ezelőtt a cseh Kocour főzde kezdett újra ilyet főzni, és most májusban Ziemowit visszahozta a műfajt a szülőhazájába.
Pontos kóstolást nem írtam róla – a kóstolás nem a legszakszerűbb körülmények között zajlott. Annyi biztos, hogy világos sárga sör, némileg ködös, szűretlen. Halványan édeskés, pikáns utóízzel, komló nem jellegzetes, de igazából a füstöltség sem érződik túlzottan. Engem leginkább a Blanche de Bruxellesre emlékeztet – early grey teából készült tejestea, csak ez inkább férfiasan csípős, az meg nőiesen fűszeres. Nem vett le a lábamról – de van benne ígéret.
Az American Pale Ale-jükben a legmeglepőbb a színe volt – erősen mélyvörös, már-már barnába hajló. A komlót értettem benne, de azt hiszem, azon még lenne javítani való. Kicsit elfáradt, szétesett mire hozzánk elért – nagyon nagy dolog a friss, citrusos amerikai komlóízeket hosszú távon benne tartani a sörben. 
Még végigkóstoltunk pár kellemes lengyel házifőzetet, például ezt a 9%-os finom, édes Wee Heavy-t – az antikolás úgy történt, hogy a kocsimban, ahol pár napig elpecózott, rácsorgott egy házhozszállítás alatt álló 100 napos tojás leve – csak azért mondom, ha más is akarna ilyen brutál antikolást, tudja, hol vágjon bele…
