Az biztos, hogy az írek tudnak ünnepelni – talán azért is, mert hagyományosan oly kevés okuk van rá! Tavasszal Szent Patrik napja van, ősszel pedig Arthur Guinness Day, azaz konkrétan ma este, szeptember 22-én, amit tipikusan egy korsó Guinness magasba emelésével kell ünnepelni, ideális esetben 17 óra 59 perckor, hogy a Guinness sörfőzde 1759-es évjáratú alapításáról is történjék megemlékezés. Budapestiek a Pilvax közi Jack Doyle-ba menjenek fél hatra, hogy le ne késsék a 17:59-es koccintást és az azt követő Paddy and the Whiskey Drinkers koncertet, vagy a Silenusba menjenek, ahol Firkin koncert lesz este.
Arthur Guinness nem akármilyen figura volt, az apja kezdhette a sörfőzést egy egyházi uradalmon. Amikor a püspök úr meghalt, 100 fontot hagyott Arthurra, aki fogta magát és kibérelt egy sörfőzdét. Hogy mi érdekelte első helyen, a sör vagy a pénz, ezt ilyen messziről elvileg nemigen lehetne megmondani: de én érzem a választ. Mindkettő. A jó sör érdekelte, ami jó pénzt ér. És, ha ő tud ilyen jó sört készíteni, akkor a jó pénz őt illeti meg. Ez a két dolog a huszadik század előtt nem vált olyan tisztán ketté, mint ma.
A Leixlipben bérelt sörfőzdét hátrahagyta öccsének, ő maga pedig Dublinba ment és kibérelte a Saint James Gate-t. Ez a világ egyik leghíresebb bérleti szerződése, de sztem a jogászok sem tudják eldönteni, hogy ki vezetett meg kit. Mert, hogy nagyon olcsón vette ki, az igaz. De miért fizetett ki előre 9000 évet?
Ebben a főzdében kísérletezték ki a világ sörkultúrájának egyik ősi pillérét, az irish stoutot, azaz konkrétan a Guinnesst – talán nem kell bemutatnom. A Guinness titkait azonban kevesen ismerik, én tavaly annyit megtudtam, hogy kerül bele malátázatlan árpa is, idén viszont eggyel közelebb jutottam a megfejtéshez. A Guinness mocsaras, evokatív savanykásságát az adja, hogy az elkészült sörbe nagyon kis mennyiségben ugyanannak a sörnek a megsavanyodott változatát adják hozzá. De ilyen destruktív gasztronómiai húzás hogyan jut eszébe egy tisztességes sörfőzőnek, akinek ráadásul 21 gyereket kell eltartania, és mindenki csak Uncle Arthurnak nevezi Dublinban évtizedek óta? És vajon meglepő, hogy Uncle Guinness hagyatékából sarjadt multinacionális italkereskedő, a Diageo ezt az apróságot nem írja ki a címlapra? Nem meglepő. A titkok maradjanak titkok.
