A szlovák hómbreverek sokat fejlődtek a májusi rozsnyói házisörverseny óta. Ott benne voltam az pale ale kategória zsűrijében, és kevés iható sört kóstolhattam. Azóta Peter Bognar, a kamnapivo.sk szerkesztője, egyben díjnyertes kassai házi sörfőző, hozott nekem egy olyan IPA-t, ami után kinyaltam a poharat - Chopper American IPA!

Az illata varázslatos, csiklandós citrusos amerikai komlóillat – pont ahogy a nagykönyvben meg van írva, aki egyszer szagolta, nem felejti el, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne megvalósítani. Mert nehéz – ahhoz, hogy ezeket az illanó aromákat benne tartsuk a sörben nagyon ott kell lenni technológiailag. A színe nem tökéletes, egy sötét teára emlékeztet, mindenképp sötétebb a típusoptimumnál. A habja sárgásfehér és ragacsos – szép.

Az íze már nem olyan tökéletes. Az ideális amerikai IPA légies, szúrós, grépfrútos, ez itt sokkal földesebben keserű, egyszerűbben és vaskosabban pörkölt maláta-alapon. Összességében nem rossz sör, sőt majdnem jó, annyira, hogy releváns versenybe kerül egy igazi amerikai kézműves IPAval, viszont ezt a versenyt egyértelműen elveszti – ami nem szégyen egy házisörtől. Nincs benne az az energia, frissesség, feszes test, magabiztosság – ez technológiai-szakértelmi kérdés.

A végére némileg fárad a kompozíció, a rengeteg komlótól akkor már nem olyan elegánsan brutálkeserű lesz helyenként. És van benne egy kis savanykás bizonytalanság, ami a vékony testtel együtt a homebrew leggyakoribb gyengesége. Ha most megmondanák a házi sörfőzők, hogy ez ezért és ezért van, és így kell elkerülni, akkor nagyon örülnék, mert közben én is ittam már olyan otthon főzött sört, ami átugrott ezen a két akadályon – tehát meg lehet csinálni, csak tudni kell a módját.

Idén amúgy még lesz egy házi sörverseny Kassán, de elvesztettem a nyomát a neten. De állítólag nem mezei sörverseny lesz, hanem valamilyen szelekcióban a legjobbak érkeznek ide Európából, úgyhogy érdemes figyelni, megtudom a pontosat és közéteszem.