Nyár eleje óta üldöz egy kedves Dreheres pr-os, hogy elküldhesse nekem a Dreher világító korsóját. Most végre elég sokáig voltam egy helyben hogy át is vehessem. Megkaptam, köszönöm szépen. Csak azt nem tudom, mit kezdjek vele. Jó, beletöltöttem a mellékelt üveg Drehert és bekapcsoltam az alján a gombot, és megállapítottam, hogy tényleg világít alul három sárga kis fénypont, lefotóztam, majd félretettem, azóta is ott pihen – nem iszom kukoricával felütött nagyüzemi sört, amikor annyi jó sör van a világon.
Azóta pedig azon gondolkodom, milyen szavakkal írjam le a véleményemet úgy, hogy fölöslegesen ne bántsak meg senkit. Végül is ajándék lónak ne nézd a fogát, már úgy voltam vele, hogy inkább nem is írom meg. De aztán kaptam még egy kérdőívet is, amiben megkérdezik a véleményemet a Dreherről, hogy segítsek nekik, hogy a jövőben hatékonyabban tudjanak kommunikálni velem (bloggerekkel, újságírókkal). Ne haragudj, kedves Dreher Marketingosztály, de ez már nekem is sok.
A világító korsó kb. úgy fest, mintha egy falusi pizzéria pultjáról lopták volna el a dekort. Egy félliteres korsó aljára szorult egy befőttesüveg piszkosfehér kupakja, amin odalent középen megnyomsz egy gombot, amitől világít. Aztán ha lerakod, elalszik. Felveszed, újra világít. Egy kétévesnek legalább 5 perc felhőtlen szórakozást jelentene, ebben biztos vagyok. Én érzésre azt mondanám kínai, és nagyon olcsó volt. És bárhogy gondolkodom, nem értem, hogyan kellene egy ilyen tárgynak öregbítenie a Dreher hírnevét, csiszolni az imázsát. „A nagyszerű alkotások különleges megvilágítást érdemelnek” – milyen ismerős ez a joviális önkiszolgáló pöffeszkedés a nagy sörgyárak részéről, nem? És persze szépen elmondja, mit gondolnak a sörkultúráról: a sör élvezetéhez mindenekelőtt hangulat és megvilágítás kell. Megsúgom, kedves Marketingosztály, ez azért van, mert Ti még nem ittatok igazi sört, csak nagyüzemi utánzatot . Az igazi sörhöz ugyanis nem hangulat és megvilágítás kell, hanem maláta, komló, szakértelem és becsület.
A kérdőívre pedig annyit tudok mondani, hogy a legjobb volna, ha nem próbálnának meg kommunikálni velem. Én ugyanis nem valamiféle pr-gépezet vagyok, amibe a megfelelő pénzérmét kell bedobni, hogy azt kommunikálja, amit a megrendelő kíván. A bloggerekkel nem kell kommunikálni, a bloggereket egy dolog érdekli: hogy jó sört kapjanak. Amíg a bevétel jó részét világító kínai vackokra költik, meg olyan munkatársakra, akik a sajtót próbálják manipulálni, addig nem tudom elfogadni annak a szükségességét, hogy olcsó adalékanyagokkal ütik fel az elvileg legpatinásabb magyar sörmárkát. A Budavári Sörfesztivál promotálásában is látványosan ötlettelen Flow PR a Drehernél sem tud csodát tenni. Ideje lenne felfogni, hogy a kommunikáció ma már semmit sem ér hitelesség nélkül. Amíg nincsen jó sör, amíg nincsen vállalati identitás, addig a világ pénzét elkölthetik pr-ra, nem lesz valódi foganatja, nem lesz a Dreher vágyott termék, maximum push-termék, amit azért iszol, mert folyton az arcodba tolják, illetve olcsóbb a konkurenciánál.
Nyilvánvaló, hogy a kőbányai irodában ma nem sok döntést hozhatnak, hiszen multinacionális cégről van szó, melynek a fő számait valahol külföldön határozzák meg. Én azonban azt mondom, ez semmire sem mentség. A kívülállót nem érdeklik a belső hatalmi hierarchiák. Kívülről egy sörgyár úgy néz ki, hogy van benne egy sörmester, aki nagyon szereti a sört, sőt az élete sör, és az, hogy a sört eljutassa a hőn szeretett és kiszolgálni kívánt sörivóhoz, és folyton gondolkodik, hogyan tudna még jobb, az alkalomhoz még jobban illő sört előállítani. Nagy gyárnál ez lehet több ember vagy egy egész osztály, egy egész csapat is, de mindenképp léteznie kell valamiféle tömegközéppontnak, akiben bízunk, mert tudjuk, hogy mindenekelőtt hozzánk, a fogyasztókhoz lojális, és elhisszük neki, amit mond, mert ismerni véljük. Külföldön ülő ismeretlen könyvelők, sötétben bújkáló alkímista élelmiszertechnológusok, vagy a marketing- és kommunikációszakos kislányok nem számítanak ilyennek.
Kedves Dreher Marketingosztály! Ne fáradjatok a kommunikációval. Szóljatok az igazgatóságnak, hogy nincs mit kommunikálni. Először ők végezzék el a dolgukat: vívják ki a szabadságukat, hozzanak döntéseket, fejlesszenek jó és sokféle terméket, ne hagyják, hogy a piac törvényei határozzák meg a sör ízét (annak ugyanis nincs jó íze), tegyenek csodát, váljanak valakivé, és akkor majd lesz mit kommunikálni.
És még egyszer köszönöm szépen a világító söröskorsót.
