Megtérésem a lehető legkellemesebb fajta: mások egy ilyen lelki kataklizma után nem isznak, nem cigiznek és felkészülnek rá, hogy elveszítik régi cimboráikat. Az én színeváltozásom hedonista fordulat volt: felkészülök rá, hogy okosan sörözve még több barátot szerzek. Azért néha vannak keserű gondolataim. Néha eszembe jut, mennyi ízléstelenséget kell lenyelnie az embernek, ha sörhöz akar jutni. Rosszul kalligrafált kiírások, giccses hordócskák, bekeretezett tükröcskék, és jó ég tudja mi minden.
Arra is erősen emlékezem, hogy majd’ minden sörözőnek van valami témaparkos beütése. Egy éttermet simán el tudunk képzelni – és az étteremtulajdonosok is el tudják képzelni – úgy, hogy fehér fal, négyzet alakú asztalok, azt’ nosza, koncentráljunk a lényegre, ami nyilván az étkezés. Sörözőben ez szinte elképzelhetetlen. Ahogy a belsőépítészeti megoldások sorra döntéseket kívánnak a beruházótól, az folyton segítséget kér, és húz egy ötletet a sörözős megoldások nagy kalapjából. Így lesz a legtöbb söröző angol pubos, vagy németes gasthausos, vagy vadnyugati, steak-house-os, focikupás, és még ki tudja hányféle klisét izzadtak ki magukból a fantáziátlan, biztosra menő kocsmárosok.
A Tandem Café, ami néha Tandem Blog Café néven is fut, szusszanásnyi közhelyszünetet biztosít a megfáradt sörkritikusnak. Nem angol, nem német, nem francia, nem kalózos, nem space-es. Leginkább semmilyen, és ez tök jó.

Illetve olyan, amilyet a helyiség kiad magából – régi a ház, nagy a belmagasság. Valahogy még a Nagycsarnok ipari-piaci levegője is megérintette – talán a környékbeli lépcsőházakból szervált metlachi-csempés padlóborítás teszi. Az asztalokon strapabíró mozaikborítás. Nyár van, noha péntek, de így is kong a hely. Részben az ürességtől, részben valami nagyon is adekvát és tisztességes szomorúságtól.
Későn érkezünk, majdnem éjfél, ezért nem is panaszkodhatunk, hogy pont kifogy alólunk a hordó Staropramen, a felszolgáló kislány szíve azonban aranyból van, mert kihoz nekem egy negyedkorsónyi utolsó löketet ajándékba. Ezután marad a savanyú, vizes Borsodi, ami semmivel sem rosszabb annál, amit a Borsodi tud, kifejezett előnye, hogy hajnal felé tartva különösebb veszély nélkül még kettőt-hármat le lehet gurítani belőle.
Tesztelőtársaim egyike volt olyan bátor, hogy barna Leffe-t kért, amivel a Tandem szintén szolgál, ami így önmagában kellemes meglepetés, de amikor ott van a pohárban, akkor már nem nagy élmény. A Leffe tudvalevőleg a világ egyik legfinomabb söre, de megkóstoltam és erről a csapolásról nem sok jót mondhatok. Csípős és savanyú. Hagyjuk.
Sokáig nem tesznek ki minket, a hangulat családias, a szomszéd asztalnál fiatal felnőttek ülnek, akiken már meglátszik, hogy italozási szokásaik markánsak. Hallgatják, miről beszélgetünk, néha egyetértően bólogatnak. Egy Nick Cave és egy Tom Waits cd váltja egymást a hifitoronyban.
Állítólag ezt a helyet is Hans, a holland jazz-fúvós, kocsmáros alapította évekkel ezelőtt, majd nyilván túladott rajta, mint a többin. Azután kaphatta a blogger-identitást, voltak itt blogkönyvbemutatók és más blogger események. Ennek most annyi nyoma van, hogy a falakon a4-es papírokra ki van nyomtatva az Internet, ami szép gondolat, ám design-elemnek csapnivaló.

Tandem Blog Café
1093. Bp. Pipa u. 6