Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

az-arany-folyam_3d-jobb1.png

Erős izgatottsággal a hangomban jelentem, hogy napokon belül a boltokba kerül

Az Arany Folyam – a sör életrajza

- a könyv, amit írtam. Régen azt mondtam a barátaimnak, ha egyszer lecsuknak, és nem mehetek sehová, akkor könyvet fogok írni. A börtönt megúsztam, helyette kaptunk karantént, én meg nekiláttam, hogy szépen hömpölygő mondatokba kalapáljam mindazt a tudást, amit a sör körül eltöltött évtizedben magamra szedtem. De azért tankönyvet nem akartam írni, a didaxis a lehető legtávolabb áll tőlem – korokon és kontinenseken át kalandozni egy okos és szórakoztató szövegben: ez az ideál vezetett.
Azt hiszem sikerült szórakoztató szöveget írni, ezt abból is tudom, hogy én jól szórakoztam miközben írtam. Illetve, ahol nem, azt végül kihúztam. Igazi kaland volt a jégkori vadászokkal mézet nyalogatni, Inanna főpapjaival malátát számolni, vagy kelta hadúrként kürtből inni a sört, hogy a szakállamon csorgott le. Tonzúrás barátként féltékenyen őrizgettem a gruit titkát, de brémai kereskedőként büszkén számolgattam a csilingelő tallérokat, amiket a messze földön eladott komlós sörömmel kerestem. Cilinderrel a fejemen, zsebórám láncával játszadozva építettem fel London leghatalmasabb portertankjait, de nem derogált protestáns menekültként sütőtökből és fakéregből főznöm a sört a New Engalnd-i kolónia első nehéz telein. És végül öltönyt is húztam, hogy beférkőzzek a gigantikus középnyugati sörgyárak marketingosztályaira, illetve szakállt növesztettem, hogy elkeveredjek a nyugati parti hippik közt.
A könyv ezért aztán nem is kizárólag a sörről szól, sokkal inkább az emberről, aki a sört főzi, adja, veszi, megissza. Ebből a könyvből nem lehet megtudni, hogyan főzzünk sört. Abban sem segítek, hogy „melyik a legjobb sör”. Nincs benne unalmas felsorolás a komló típusairól vagy tudományos értekezés az élesztő nemi életéről – bár ez utóbbi elképesztően izgalmas téma, de nem értek hozzá eléggé. A könyv ugyan a sör ősi folyamát követi a korokon át, de mindig a benne tükröződő emberi arcra figyel, és igyekszik kitalálni, mi jár az ő fejében.
Remélem tetszeni fog.

Itt előjegyezhető: https://bit.ly/3wNdowW

Címkék: könyv történelem

blackmammapic.jpg

Ez a poszt most a régi szép időket idézi, amikor csupa olyasmit kóstoltam, amit az olvasóim jó eséllyel soha nem fognak kóstolni, így tulajdonképpen a lebukás veszélye nélkül engedhettem szabadjára a fantáziámat – mellyel persze soha nem léptem át a kamuzás erkölcsi villanypásztorát.

A most következő tételt megint nem fogják kóstolni, mert összesen 12 darab maradt belőle, azaz most már annyi se. Az Élesztő irodájának karneváli káoszában, valahol a „Punks not de” felirat alatt egy jelöletlen kartondobozban találtunk 12 db cimkézetlen üveget. Mégis azonnal tudtuk mi lesz az: Black Mamma méghozzá az utolsó Guris főzet kb 2015ből. Nagyszerű főzet volt, de a szavatossági ideje évekkel ezelőtt lejárt, ezért visszafogott reményekkel álltunk neki a kóstolásnak.

Kinyitva kellemes gyümölcsös-kakaós kávéillata, kitöltve kövér zsíros kapuccsinószín hab. A korty eleje szinte ízetlen talán egy kis fajtaidegen szénsavasság, aztán a habbal szétárad egy könnyű gyümölcsös fanyarság, kellemes és egy cseppet sem romlott.

A végére, mint akit hosszú álomból ébresztettek, nyújtózkodva előlép a száraz és selymes fekete test. Tökéletes szájban olvadó feketecsoki. Nem friss és nem harsány, minden nagyon elegáns benne, semmi sem tolakodó vagy egyértelmű. Különféle sötét gyümölcsös szépségek villannak fel, köztük kis kenyeres élesztős átvezetések. Komplex és nyugodt ízvilág, angolos elegancia – ez valóban az angol kocsmák könnyű fekete söre!

Misztikus állatfaj a sör – simán kibírhat éveket is egy közepesen előnyös helyen tárolva, de akár három hét alatt is széteshet hűtőben tárolva. Ha nagy az alkohol, sok a komló, akkor esélyesebb, hogy eláll, de a Black Mamma mindössze 6%-os és a komlózása mondhatni konzervatív. Az, hogy az 5 éves Black Mammának némi természetes öregedésen (és szénsavasodáson) kívül semmi baja nem volt, az annál is meglepőbb, hogy a jászapáti Guri kézi palackozóval palackozta, ami messze nem a leghatékonyabb csomagolási módszer. És mégis működik! Kösz Guri, szép volt!

 

Itt az új Duke!

2020.01.23. 15:51 - TonyCaviar

dukeuj.jpg

Ismét megfőztük a Duke of Budapestet. Akarom mondani megfőzte nekünk a székesfehérvári 972 Brewpub, akik alig egy éve indultak és hamar felhívták magukra a figyelmet, hibátlan, fegyelmezett és magabiztos söreikkel. Egyelőre a tesztidőszakban limitált mennyiségben kapható – az Élesztőben biztosan – tavasztól várható komolyabb mennyiség.

A sör opálos sápadt sárga, ahogy a naagykönyvben meg van írva. Habja nagy de hamar csökken, viszont nem múlik el. Nagyon frissen kóstolom, így leginkább komlóolajok illatát érzem, később bizonyára megjelennek a gyümölcsök.
Férfiasan kesernyés felütéssel indít – ez is tompulni fog – aztán egy nagyon kellemes mouthfeel-esemény során leheletnyi gyümölcsös savanyúság és némi édesedés társaságában eljut egy kellemesen száraz végződésig, ami után csak egy kedves kis gyümölcsmag-kesernye marad a szájban,
Elegáns, üdítő és könnyen iható – pont, ahogy terveztük!
Remélem nektek is ízleni fog!

 Vajon miért nem érdekli a világot a magyar pálinka? Itthon egész jól sikerült átpozicionálni a kategóriát – vannak már nagyszerű pálinkák, szép csomagolású pálinkák, nagyon drága pálinkák, különleges pálinkák, pálinkakoktélok és pálinkavacsorák. Aki azonban külföldre tekint, az általában hamar belátja, hogy nem sok esélye van az elképesztő globális párlat-kínálatból kitűnni.

20190915_083430-01.jpeg

Nyáron azonban találkoztam a fickóval, aki a „zsákutca” táblát figyelmen kívül hagyva belevágott a pálinka külföldi pozicionálásába. Annyi előnye van, hogy nem itthonról próbálja meghódítani a világot, hanem eleve ott ül a világ közepén, legalábbis a koktélvilág közepén, Londonban.

Balaskó Szabolcs évek óta dolgozik a brit főváros pénzügyi negyedében és serényen látogatja a környék koktélbárjait. Kóstolgatás közben érett meg benne a felismerés, hogy a koktélvilágban használatos alapszeszek köre szánalmasan szűk, gyakorlatilag 5 alapszesszel lefedhető a koktélok 90 százaléka. És még a maradék 10-ből is tökéletesen hiányoznak a fruit-brandy-k, eau de vit-k, és más gyümölcspárlatok. Pedig ő ismer olyan gyümölcspárlatokat, melyek megállnák a helyüket a világ koktélfővárosában is – magyarul pálinkának hívják őket.

Szabolcs leült legjobb barátjával és alig egy évvel ezelőtt belefogtak a projektbe. A koncepció a következő volt: létrehozni egy teljesen új alkohol brandet, ami világszinten eggyé válik a gyümölcs alapú párlatokkal, népszerűvé téve a pálinkát, először Londonban, egy teljesen új kategória re-brandinggel. Új kinézet, új kategória-elnevezés, új célcsoport, új felhasználás, mindent újragondoltak, az alapoktól. Így jött létre a House of Barka brand.

20190713_103124-01.jpeg

A cél az, hogy hosszabb távon olyan gyümölcsalapú párlatokból építsék fel a portfóliójukat, amelyek ízvilágukban különlegesek és hozzáadott értéket képviselnek és a piacon alig vagy egyáltalán nem ismernek. Első termékünk Lonbonban egy Irsai Olivér párlat, ami egy teljesen egyedülálló kreáció, akár csak ha a piscoval vagy grappával összehasonlítjuk. A következő potenciális íz, amin dolgoznak, az a meggy, ami Európában szinte kuriózum, hiszen mint gyümölcs csak pár orszában ismert és gyönyörűen lehet vele dolgozni koktélokban.

A House of Barka fruit brandyk felhasználási módját szinte kizarolag koktél alapanyagként képzelik el, a célcsoport pedig a független high-end koktél bárok és 5 csillagos hotelbárok, hiszen ezek azok a partnerek, akiknél a kiváló minőség kiemelkedően fontos és hajlandóak megvásárolni egy drágább terméket is, hiszen a legfontosabb számukra az új ízek és élmények bevezetése, így ezeket az alapanyagokat tudatosan keresik is.

20190707_232134.jpg

A szakma talán legelismertebb online magazinja a Difford’s Guide 5 csillagos kiváló minősítést adott a BARKA Grape termékére. Én júliusban, az IMBIBE LIVE-on találtam rájuk, de már márciusban felkerültek az egyik legexkluzívabb koktél bár, a Nightjar új menüjére és további bárokkal, valamint 5-csillagos hotelekkel is tárgyalnak.A legfrisebb hírek szerint pedig Indiába is elindul az első szállítmány.

 

 

 

 

fk10ev.PNG

Majdnem elfelejtettem mondani, hogy idén 10 éves a Folyékony Kenyér! És akkor most nem fogom elmesélni, hogy mi minden történt ebben az évtizedben, egyrészt mert tényleg sokáig tartana leírni, másrészt mert minden évtizedben sok minden történik, és nyilván ez sem kivétel, ez tehát nem egy különlegesen figyelemre méltó diszpozíció.

(a fenti kép a blog.hu rendszerének kimutatása az elmúlt 10 év forgalmáról)

Inkább csak fotómutogatásképp:

10 évvel ezelőtt ilyenkor a Heineken Hungária sörmestere, Zalán Gyuri mellett ülök az anyósülésen Mattfűre tartván lefelé, és próbálom memorizálni a rengeteg új infót: malátacefre, ballinfok, keserűkomló – ekkor hallgatom végig először, hogyan készül a sör.

8 évvel ezelőtt ilyentájt a Mikszáth téren állok arcomba húzott kapucnival, és rezignáltan követem a második Főzdefeszt bontási munkálatait. 3 esős fesztiválnap után éppen felfogom, miért nem szoktak októberben szabadtéri fesztiválokat tartani.

6 évvel ezelőtt ilyenkor a nyitása óta folyamatos átépítés alatt álló Élesztő stábjának mesélem az India Pale Ale kalandos keletkezéstörténetét, hogy aztán a sztori éveken át milliószor elhangozzon számtalan kocsmában a pult felett.

4 évvel ezelőtt a berlini Bar Conventről megyek a berlini kocsmámba, az akkor már másfél éve dübörgő Hopfenreichbe, füstös mezcaltól megittasulva, bezsongva, fejemben egy egész új világgal, a craft-spiritek varázslatos világával.

2 évvel ezelőtt a Duna közepén egy fél üveg rummal a kezemben csodálom a Gellérthegyet és az alkonyi madárrajzást a gyönyörűséges vintage jacht, a Thetis orrán ülve egy jól sikerült Duke of Budapest sörbemutató és közös hajókázás után.

Szóval volt itt minden, fesztiválok, kocsmák, sörök, sok szívás és sok öröm. 

És mutatok még egy fotót, ezúttal Tamperéből, Finnországból, ahol éppen most kezdett el nagyon szépen fogyni a Hekkelberg, a legizmosabb, legnezmetközibb sörbrandünk!

hekitampere.jpg

 

 

 

steger.JPG

A Grand igazi időtlen helyszín, Berlin Mittében egy régi házban akár száz éve is ott lehetne. Klasszikus étterem hajtogatott szalvétával, fehér terítővel + „international” hangulatú, tompított fényű, dohányzó bár, bérelhető privátklubok az emeleten. Mint kiderül 3 éve nyitott. Itt találkozom Peter Stegerrel, a Sash & Fritz vodka tulajdonosával és főzőmesterével, sommelier, és vodkamesterrel.

Peter még 1992-ben lett Németország legjobb sommelier-je, aztán rögtön a csúcson abba is hagyta a szakmát és elment borkereskedőnek. Borkereskedőként egyrészt bejárta Ázsiát, céget alapított Kazahsztánban, illetve megcsinálta a saját prosecco-brandjét „Macchiato” néven egy olasz barátjával. De tervezett poharat is „One for all" brand alatt, meg egy sor bormárkát. Hosszú és kalandos szakmai múlt állt már mögötte, amikor egy bolgár üzletember felkérte, hogy teremtsen meg egy vodkamárkát az amúgy teljes gőzzel robogó lipcsei ipari szeszgyára tetejébe. A tanácsadói feladatkörből később tulajdonostársi lett, de a happy end még a kanyarban sem volt. A közös cég alapításának pillanatában ugyanis a bolgár üzletember egyszerűen eltűnt, annyira, hogy azóta sem került elő.

De addigra Peter egyrészt mélyen beleásta magát a vodkák világába, másrészt pontosan megértette, hogy a német piacon nincs prémium vodka. Úgyhogy némi tanakodás után maga vágott bele a bizniszbe. Beletelt pár évbe, míg minden összeállt, de végül talált hozzá egy nagyszerű sztorit, egy tökéletes és egyedi receptet illetve a megfelelő befektetőket.

A képen látható koktél neve Grand Maritimo – Sash&Fritz vodka, citrom, cukor, uborkalé, kapor – hozzá egy osztriga. A bartender szerint leginkább arra jó, hogy a vendég rendeljen utána még egy pár osztrigát, hiszen az osztrigából egy sosem elég:)

 

sash.jpg

 

A szemünk láttára zajló világméretű gasztronómiai újrarendeződés a vodkák világát sem kerülhette el. A globális piacot ugyan még mindig a sokszor sok mindenen átszűrt ideális esetben csak kicsit kaparó, semleges ízű vodkák uralják, de egyre másra érkeznek a kihívók – kis szeszfőzdék, akik egész másképp gondolnak a vodkára. Tulajdonképpen nem az a céljuk hogy minél sikeresebben elnyomják a kellemetlen mellékízeket, hanem inkább az, hogy valódi szép ízeket főzzenek bele a vodkába.

Ilyen újhullámos, ízes vodka a Sash & Fritz is, amit szűk körben már júniusban bemutattunk, de mostanában jut el a bárokba.


A név az orosz Sándor cár és a porosz III. Frigyes Vilmos barátságát idézi, akik a XIX: század elején együtt harcoltak Napóleon ellen. Egy ízben Sándor cár orosz katonákat küldött a a bajba jutott Frigyes védelmére, és ezek a katonák később is német földön maradtak. Sándor cár halálakor a hálás Frigyes Potsdam mellett telepítette le őket egy Alexandrowkának keresztelt orosz kolónián, Berlintől fél órára.

A porosz-orosz vodka kizárólag búzaszeszből készül. Az eljárást éveken át tökéletesítette Peter Steger vodkamester, míg el nem érte azt a tökéletesen tiszta, selymes ízt, ami a Sash & fritz vodkára jellemző. Más nemes vodkákkal ellentétben a Sash édesen kezdődik – mézeskenyérre emlékeztető ízekkel - és a korty második felében komolyodik vodkává. Illata egészen finom, cseppet sem csípős, tiszta. Könnyedén iszogatható magában, ezután egy arc sem fog férfiasan fájdalmas grimaszba torzulni.

 

Kapható a Hudi Hudinál >>>

Címkék: orosz berlin vodka

 

 img_6664.JPG

 

Néha érdemes nyárra is a városban maradni. A hőségtől pattogó flaszteren hősies küzdelmet folytatni a szervezetünkkel, hogy ne száradjon ki. Ilyenkor az ember hajlamos egészen új módszereket is kipróbálni.

 

Itt van pl. az Edison Ink and Bar. 2 éve nyitott a Jókai utca mocskos szívében közel a Podmanicky utcához. Kilátásban, tálalásban, designban nem versenyezhet egyik fancy rooftop barral sem, mégis van ott valami, amiért már kora délután megtelik a hely, melynek nyáron is mindössze két asztalkája szomorkodik az utcán.

A titkot nem most fejtem meg, csak egy dologra hívnám fel a figyelmet. Miközben a városban (de talán a világon) sehol nem igazán működnek a sörkoktélok, az Edisonosok összerakták a világ legegyszerűbb nyári sörkoktélját és rengeteget adnak el belőle.

 

img_6661.JPG

 

A koktél neve: The Wizard (a bár névadóját, Thomas Edisont hívták így az ismerősei)

 

2 egység citromlé, 2 egység cukorszirup és 4 egység gin – ezt jéggel shakelem, majd jégre töltöm öblös söröpohárba. A maradék teret – kb a pohár felső fele – telecsapolom Hekkelberg Pils-szel, majd pár csepp Angostura Bittert cseppentek rá, finoman megkeverem és egy narancskarikával díszítem.

 

Nagyszerű kis ital, bár elsőre furcsa a jégkocka és a sör találkozása. Ha ezen túltesszük magunkat kitűnik, hogy az Angostura és a narancs elegánsan kézenfogják a Hekkelbelg Pils finom kis komlókeserűségét, és némileg olaszos camparis csillogást kölcsönöznek neki. Miközben a citrom és a gin hibátlanul teljesíti nyári frissítő funkcióját.

petepici.jpg

 

Seriously Peated Islay Blended Scotch Whisky

Bourbon cask + PX finish

 

Miután pár hónappal ezelőtt Szőke Lajos Gemencen megszerettette velem a whisky műfaját, kinyílt a világ. Kedvenc belga független palackozóm, az Asta Morris tulajdonodsa, Bert valójában nem az általam eddig emlegetett rumokról, hanem a whisky-ről let híres. Ebben tett szert olyan hírnévre, hogy világszerte mennek a nyelve után – bíznak a kóstolásában, és bármit dob a piacra bármennyiért, az lábon elkel – ezekből igen korlátozott mennyiség nemsokára elérhető lesz a Whiskynetnél.

 

Ez az ember rakott össze most egy mindenki számára elérhető és érthető blendet – a Pete Seriest.

A víztiszta üveg világos aranyszínű folyadékot rejt. Illata füstös gyümölcsös maláta, egyszerre ódon és üde. Íze elsőre csípős, pikáns, gyömbéres, olajbogyóleves, teste könnyű - és 46%-os! Később szétterjed és a tőzeg nyomában citromos, sós érzeteket kelt. A lecsengés csokoládés felhangokkal kedveskedik, a végét pedig szépen lekerekíti a Pedro Ximenez sherryhordós finish.

Nagyon szép, könnyű száraz whisky, lendületes, elegáns, de sosem túl sok – mindennapi fogyasztásra alkalmas.

 

Megkóstolnád a Pete Series-t? >>>

 

sopmeggy.jpg

 

Ennek jönnie kellett. 

 

Az egész a Gösser Citronéval kezdődött 2010-ben, ami a Heineken nagy húzása volt, és noha Európában korántsem tűnt újdonságnak, itthon kinyitott egy ajtót a piacon - résnyire. Ebbe a résbe aztán mindenki megpróbálta bepréselni a cipője orrát és akkor jött a grépfrútos borsodik meg más effélék támadása.  

 

Közben persze 2012 környékén újra megjelentek a piacon a kisüzemi sör régi motorosai, akik szintén keresték az újítás lehetőségeit, IPA-t akkor még csak pár fiatalember volt képes főzni, de még a szót is csak pár ezren értették, így az újítás a gyümölcsös sörök irányába tolódott, ami szinte azonnal hatalmas siker lett.

A Békésszentandrási Meggy és a Stari Szilva két olyan gyümölcsös láger, amik visszavonhatatlanul beírták magukat a magyar sörtörténelembe, még akkor is, ha én személy szerint mindig kerültem a fogyasztásukat. 

 

Viszont rengeteg embert tettek “sörfogyasztóvá”. És fura mód az elmúlt években az olcsó nagyüzemi gyümölcsös sörök az olcsó kategóriával együtt sorvadnak, míg a kisüzemi gyümölcsösök drágulnak és egyre népszerűbbek lesznek. Az igazi gyümölcspüréért szívesen fizet a magyar, de az ászoksörbe pakolt aromának nincs rajongótábora.  

 

A Soproni egy sikeres IPA és egy elfogadhatóan sikerült APA megugrása után most meggyes sört csinált, azt hiszem ez senkit nem lepett meg. Az viszont érdekes, ahogy ráígért a kisüzemiekre, ugyanis míg a kisüzem megteremtette és büszkén főzi a “lágersörbe pakolt gyümölcspüré” attrakciót, a Soproni úgy döntött egy felsőerjesztésű ale-t dob piacra meggyel.   

 

És ez bizony elvileg sokkal alkalmasabb a gyümölcs befogadására, hiszen a magas hőmérsékletű erjedés eleve visz gyümölcsös ízeket a felsőerjesztésű sörökbe. És valóban, a Soproni Meggyes hibátlan és tökéletes meggyes sör - vidám piros az utolsó porcikájáig. Semmi mellékíz, semmi bonyodalom, semmi kontraszt – édes, piros, meggyes és kész. Sok piroska, semmi farkas.

süti beállítások módosítása