Az Attila út rövid, kanyonszerű szakaszán - ahol mindkét oldalon méretes bérház fogja közre - áll időtlen idők óta a Tabán teázó, mely már a kelták korában is a dekadens budai aranyifjúság kedvelt törzshelye volt. Egy egész évfolyamot töltöttem ebben az egyszerű alaprajzú helyiségben, melyben szellőztetés nem lévén, téli estékre olyan füst lett, hogy sövényvágóval sem lehetett elbánni vele. Folytonos viaskodás ment azért, hogy mennyire tartsuk nyitva az ajtót, annak függvényében, hogy éppen ki került a fulladásos halál határára.
Megdöbbentően hosszú ideig, egész tavalyelőttig ez a kurzus ment a Tabán teázóban – ha váltott is tulajdonost, az lényegében nem változtatott a helyen - amíg két évvel ezelőtt az I. kerületi önkormányzat tetemre hívta a környékbeli kocsmákat, azaz újra megpályáztatta velük a helyiségeiket, magasabbra srófolva a bérleti díjat, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a helyi érdekű ivókat leváltsa jobban tejelő – és csinosabb – turistaivókra.
A Tabán Teázó esetében ez nem sikerült azonnal, mert első körben a gazdasági bizottság egy ismerősének a csemetéje kapta meg a helyet, aki amatőr hangvételű biciklis kocsmát rittyentett belőle – talán Pedál lehetett a neve, vagy valami hasonló.
Tegnap délután jártam arra, és már a járdára kihelyezett fagyis pultból gyanítottam, hogy a bicikliskocsma bezárt, és új szellemben vezetik a helyet. Valóban. A legjelentősebb változás, hogy az eddigi semmilyen székeket lecserélték keskeny, magas támlájú, vajszínű bőrrel borított székekre, melyeket a trendi Balaton parti ivókban lehet látni. Ez a design valami mély és megmagyarázhatatlan kapcsolatban áll a Bacardi rum márkával, és ideális esetben egy csokira szolizott sms-ező menyecske pihenteti benne vékony, hosszúkás testét.
Az új design igencsak kirí a környék hangulatából, eltér mindenféle elvárástól, pláne, hogy ebből a tolakodó vajszínű garnitúrából pont ugyanannyi asztalt és széket telepítettek a kis terembe, mint a régi, jellegtelen és kicsi garnitúrából, ezért aztán úgy fes az egész, mint egy költözés alatt álló Domus-lerakat – egy kicsit zsúfolt tehát.
A falon plazmatévé és finomkodó modern művészet, a kiszolgálás korrekt, kedves, és az árszabás is meglepően intelligens: 4 dl-es Tuborg korsót rendelek 390 Ft-ért, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy a borok már kicsit drágábbak.
A sör teljesen rendben van. Szagra kicsit kénes, a malátás alapvetést mustáros savanykásság jellemzi, a végén könnyű kézzel felfirkantott, gyengén komlós végződéssel – frissítő, könnyed és testetlen, utóíze határozatlanul kesernyés. Finom, na.
A sör jó, a sokkoló vajszínű árnyaltot még szokni kell.
Tabán Teázó
1013, Bp. Attila út 27.