Balatonon az ember kicsit elhagyja magát. A nyaralóban napokig nem vesz fel mást, mint egy rövidnadrágot vagy egy boxeralsót. És akkor egyszer csak elege lesz a könnyed szakadtságból és elkeseredetten vágyni kezd valami kifinomultra, egyetlen drága, finom pillanatra, egy korty eleganciára, bármire, ami újra elhiteti vele, hogy nem a természet problémátlan gyermeke, aki meztélláb vadászik siklóra végtelen nyári délutánokon.

És akkor azt hallja, hogy Siófokon, van egy koktélterasz, ahol lehet finom sört kapni elegáns pohárban, és azzal együtt végre egy korty kifinomultságot, aminek oly nagy híján vagyunk itt a Balaton pórias fürdőtelepein. A Hotel Jacht Klub a közforgalmi kikötőn túl, a jacht-kikötőben van, és nyilvánvalóan a hajósok kényelmét szolgálja. Az épület a szocializmusból származik, de a jelenkori gazdái mindent megtettek azért, hogy ezt elfeledtessék. A földszintre eltolható üvegtáblákkal záródó lounge-ot építettek, oldalra pedig egy fedett úszómedencét, a tetején a híres koktélterasszal. A designerek minden kézmozdulatát a siófoki vendéglátós modernizmus diktálta, amin azért erősen látszik valamiféle ikeás praktikum, valami árleszállított, kitelepülős romantika: sok pácolt fenyőpadló, fenyőgerendák, gyékény és vajszínű vászon, nádfonatú bézs műanyagszékek. Ez természetesen hatalmas fejlődés a tíz évvel ezelőtti Siófok trampli posztszocialista borzalmához képest.
A lounge előtti gyepre kitett asztaloknál foglalunk helyet a költőien ringatózó vitorlásoktól egy köpésre. Melírozott hajú vizirendőrök siklanak ki fenségesen az alkonyi Balatonra szürke motoros gumicsónakjaikban, szemüket a horizontra függesztvén. Egy fenekén Che Gueverás fürdőnadrágba öltözött csoki-barna srác egy tízéves suhancot csapkod az úszószemüvegével, mindenki fáradt, elégedett, vitorlával szép az élet.
A söröm – Carlsberg – valóban nagyszerűen fest. A Carlsberg szó a pohárba van beledomborítva, ilyet még nem is láttam, a csapolás maximalista, a sör peremig ér, egy ujjnyi híjával, azt pedig pontosan betölti a hab. A sör maga viszont egy kicsit döglött, az íze sablonos, unalmas, nem túl karakteres. Aztán kibontakozik valami kellemes savanykás aroma, majd lassan egy egész jó minőségű keserűség is kibontakozik az utóízben. Egyre jobb a véleményem, de az antré akkor is nagyon gyenge volt, ha végső soron frissítőnek, szomjoltónak nem rossz az ital.
Van az egészben valami kicsit kínos, a „prémium életérzés” hajszolása, valami nőies szépelgés, egyfajta rossz értelemben vett „igényesség”, de a Balaton elviszi a balhét. Az az igazság, hogy egyszerűen jó itt üldögélni az alkonyatban, ezt senki nem veszi el tőled.