A Fő utcán elindulva, a szomjas embert egymás után ragadják vállon a kísértések – bár a mindenhol jelenlévő fél centis ragacsos korom nem épp vendégcsalogató jelenség. A Karcsi Bácsiban csapolt barna és világos Drehereket nem olyan nagy feladat lerázni – megígérem, hogy előbb-utóbb ellátogatok ide, és megírom a történetét, de a következő sarkon nyíló Apátsági Söröző már komoly kihívás. A belga sör stimmel, de nem ide jöttem, hanem a Fő utcai Belga Sörök Házát keresem, hogy vegyek egy szakajtónyi belga sört és otthon végigtesztelgessem.

Mátra Borozó, Bástya Söröző, már majdnem a Battyhányinál vagyok, de a bolt sehol sem mutatja magát. Visszafordulok, hogy a túloldalt is végigjárjam, de ott sincs semmi, és már épp telefonos segítséget akarok kérni, amikor meglátom, hogy a Halásztanya konyhájának a bejáratában áll valaki, és gondolom, őt még megkérdezem, itt biztos tudja valaki, és amikor odaérek, kiderül, hogy ez a koszos, félrehúzott rács mögött nyíló kopottas ajtó maga a belga sörök háza. Derék-tájt van is egy tábla, hogy „Belga sörök kiskereskedelmi forgalmazása”.
Odabent sallangmentes Salgó polcrendszer faltól falig, a végén egy kis asztal, rajta félbemaradt reggeli, egy halom papír, számológép, és egy fiatalember, aki nyakig ül az ügyintézésben. Hamar letisztázzuk, hogy amiért jöttem – Hoegaarden Verboden Vrucht, La Chouffe és Grimbergen – az egytől egyig nincs. Viszont azért elég sok minden van, és rendesen be is vásároltam. A sörök nagy része három decis, 400-600 ft között van, az üveg 40 ft és visszaváltható, itt a választék >>

Corsendonk Agnus Tripel

A Corsendonkot a 14 századtól kezdve főzték a corsendonki apátságban, egészen addig, amíg a gössi zárdát is bezárató II. - kolostorbezáró – József be nem csukatta ezt az apátságot is – amiből az is kiderül, hogy akkoriban a belgák is a Habsburg igát nyögték. A sörgyártást sikerült is taccsra vágni, csak a tizenkilencedik században élesztették fel a corsendonki hagyományokat, és 1982-ben láttak neki, hogy világraszóló brandet faragjanak belőle. Ma már nem corsendonkban főzik, és a Corsendonk nem is sörfőzde, hanem italforgalmazó, importőr, exportőr.
A sörrel azonban nincs semmi baj. A Corsendonk Agnus Tripel designja tökéletes. Csupasz, sötét üveg, rajta fehér festékkel egy ólomüveg, ami Madonnát és bambínót ábrázol stilizált katedrálisban, némi ájtatossággal fűszerezve a sörfogyasztás profán perceit.
Habja hatalmas, de szellős és könnyű. Az illata akár a búzasöré. A legtöbb belga sörnél a savanyúság huzakodik az édességgel, és a keserédes pörkölt ízek adnak az egésznek tartást, de a Corsendonk kicsit más. Itt a keserűség és az édesség bonyolódik szerelmi jelentbe, és az ő kettősük fölött képez barokkosan tomboló festett felhőkkel dús mennyezetet a mindent vivő citrusos-szénsavas habosság.
Az utóíze először édeskés, élesztős, de ahogy melegszik egyre keserűbb. Igen jó sör.
A belga kolostorokban egy ősi sörfőzési tradíciót mentettek át a modernitásba. Ennek két fontos sarokköve, hogy felső erjesztéssel dolgoznak, és hogy nem vették át a bajor tisztasági törvény szigorú előírásait a négy alapanyagra vonatkozóan.
A Corsendonkba például tesznek koriandert, narancshéjat és fahéjt is. Majd palackozáskor a palackba egy kis élesztőt, hogy másodszor is megerjessze a sört. Így viszont palackban is állnia kell – az ideális ha egy fél évig áll kinyitás előtt. A palack alján megfigyelhetjük az élesztő maradékát – a sör ÉL!