A nehézségek elől bemenekülni egy nagy fa alá ősi ösztönünk. A Híd Bisztró ráadásul a 17-es villamos Margit hídi végállomásának kiszuperált villamosfordulójában álló nagy fa alatt van. Urbánus lelkem kéjesen sóhajt, amikor belépek a korábban a BKV által bitorolt földdarabra, mely amúgy mindig is része volt szimbolikus szülőhazámnak.
A legkülönösebb az egészben az, hogy a Hídfőnél a Híd lezárása ellenére sűrű forgalom zajlik, bár képtelen vagyok megfigyelni, hová tűnnek az autók. Mintha csak valami olcsó szimulációban lennék, és felszívódnának, amint elérnek a lezárt híd kordonjához. A hídra északról felvezető út mellvédjének tövében összkomfortos mutyilakosztály bújik meg – egy pincelejáró lett erre a célra kialakítva, még hullámbádog is került a tetejére. Holnap talán az ingatlan.comon fogom viszontlátni – vajon mennyiért lehet egy ilyet eladni ilyen jó helyen?
A könnyű nyári székek tökéletesen passzolnak a lombok alá, mondjuk madárcsicsergés az nincs, de a forgalomzaj sem eszeveszett. A pultnál munka után lazító fekete-pólós társaság, a pult mögött a szokásos Heineken-menü: Zlaty Bazant és Soproni. És még valami: mint valami gyászos narancsfacsaró, egy fekete Guinness surger-unit ágaskodik a sörcsap mellett.
Hamarosan a pultos lánnyal együtt figyeljük gyermeki érdeklődéssel, ahogy barna atomfelhők robbannak a fekete égen – azaz a pohár Guinnessemben - ahogy a nitrogén vagy mi a fene szétárad a folyadékban. A folyamat pontos fizikai ismertetését sajnos se tőle, se mástól nem sikerült megszereznem.
Létezik egy külön erre a célra kifejlesztett Guinness Surger Unit dobozos sör, amit ki kell önteni egy pohárba. A pultra helyezett Surger Unit tálcájára kis vizet kell helyezni, hogy maradéktalanul közvetítse az ultrahangos vibrációt, majd rá kell helyezni a poharat és megnyomni az egyetlen gombot, ami a készüléken található. És jönnek is az atomfelhők – jó móka.
A sör íze azonban tragikus. Én egyszer már szerettem a Guinness-t, Dublinban a Guinness-múzeumban, de ezt képtelen lennék megszeretni. A karbonációval semmi baj – hála a titokzatos eljárásnak, de az íze olyan, mint a romlott zaccé, valami fura beposhadt aromával, amit nem lehet megszokni. A kis szénsav hamar elpárolog, alig is akartam meginni, de aztán a számlán láttam, hogy majdnem 1000 forintot fizettem érte, így mégis ittam belőle még egy kortyot.
Híd Bisztró
Margit Híd budai hídfő
