Amióta elindult a Folyékony Kenyér, azóta tervezem, hogy híresebb emberekkel fogok együtt sörözni, meghívom őket egy sörre egy általuk választott kocsmában, majd megírom, hogy miről beszélgettünk, mit tudtam meg tőlük, és milyen volt a kocsma, ahová vittek.

Mivel Kovács Gáborral, a neves söríróval volt egy közös ismerősünk, úgy éreztem, talán a legegyszerűbb lesz, ha vele kezdem. Semmiképp sem akartam hagyományos interjút csinálni, egyrészt azért mert utálok interjút csinálni, meg arra készülni is kellene, másrészt túl hivatalosnak tűnt úgy a blogra, mint a kívánt sörözős hangulathoz képest. Merthogy én csak sörözni akartam, és reménykedtem benne, hogy ebből aztán szinte magától lesz cikk is, mint máskor. Nem volt nálam se diktafon, se más hangrögzítő, csak egy füzet, amibe néha egy-egy nevet, adatot akartam csak lefirkantani. 
Azt szerettem volna, ha valódi sörözés kerekedik, annak minden pozitív velejárójával. És így is lett, csak éppen írás nem született belőle automatikusan. Ami lett, az maximum kísérlet, de talán legközelebb ügyesebb leszek.
A Tulipán Droszt nevű kocsma valódi őskövület a József Nádor utca Kossuth tér felé eső végében. Azért droszt, mert itt tényleg van egy kiterjedt droszt, ahol taxisok tucatjai várakoznak a tévésekre, politikusokra, és más ötkeres jöttmentekre. Vasárnap este azonban az egész környék szinte sejtelmesen csendes, persze csak olyan pesti csend ez, dús háttérzaj-szőnyeggel. Az a pár taxi azonban most is ott áll, noha mint később kiderült, ennek ellenére itt nem könnyű taxiba ülni, hisz a sofőrök mind ott isznak a pultnál a Tulipánban.
A bejárat mellett diszkrét játékgépek sorakoznak, vendégeimet keresve beljebb megyek, itt is szól valami rádiós cöccögés – ám a személyzet, mivel abszolút nyitott és pozitív volt, tiszteletteljes kérésemre zokszó nélkül lekapcsolja a fülünkbe csócsáló hátsó hangfalat.
Kovács Gábor úgy fest, mint egy idősb rocker és egy középkori misztikus barát keveréke. Nyári est lévén fekete rövidnadrágban érkezett, haja egyenesen göndör, vállig érő. Egy korsó Pilsner Urquell mögött várakozik.
A sörben utazóknak Kovács Gábort nemigen kell bemutatnunk. A többiek kedvéért mondom el, hogy ő a Maláta magazin alapítója, a Sörtéka című könyv és a Sörmentén útikalauzok társszerzője.

Ilyenformán beszélgettünk, ha nem csal az emlékezetem:

Hogyan kerültél kapcsolatba a sörbiznisszel?
- Húsz évvel ezelőtt kezdődött, hogy melyik kocsmában, azt már nem tudom, a rendszerváltás után, amikor cserbenhagytam a textilipart, ahol azelőtt gépszerelőként dolgoztam, és éppen kérdezőbiztosként jártam az országot. Miközben kendős parasztnéniket faggattam ki médiahasználati szokásaikról, azon gondolkodtam, mihez kezdjek ezután. Nemcsak az ország, én is útkereséssel töltöttem ezeket az éveket. Végül kiderült, hogy nem kell messzire mennem a megoldásért, hiszen itt vár rám a kocsmaasztal mellett: a sör. A Maláta magazin azonban nem született meg magától. Egyesével kellett levadásznom a szerzőket…

De mi történt azután?
A hetedik szám körül elfogyott a levegő a Maláta körül, és kénytelenek voltunk eladni a monori Ilzer sörgyárnak. Az új tulajdonossal aztán képtelenek voltunk megegyezni a szerkesztési alapelvekről, így végleg levettem a kezemet a lapról. Ám a sör-bizniszben még egy darabig bent maradtam. Különféle nagy sörgyáraknál voltam tanácsadó, cikkeket írtam, sörfesztiválokra jártam – például az Oktoberfestre is. Ami nem volt egy kifejezetten kellemes élmény, tekintve az ilyenkor összegyűlő tömeget, a sörhöz való hozzájutás nehézségeit és így tovább.

Mik a kedvenc söreid?
Nehéz kérdés. Aki sokat kóstolt, egyre kevésbé tud kijelölni egy kedvencet. De egy fene: legyen a Paulaner Roggen és talán az Erdinger Weissbier Dunkel, amit ma már itthon is lehet kapni… Távolabbról nézve viszont inkább a cseh sörökben hiszek. Például a zateci komlóval fűszerezett Bernardban, ami egy kevéssé ismert cseh márka. De a szlovák söröket is szeretem, és mindenkit arra biztatok, hogy ne csak Párkányba menjen át, hanem például Kassa sincs messze, és ott van a Pivovar Golem, amit erősen tudok ajánlani.

Kedves olvasók, sajnos mindössze ennyit sikerült rekonstruálni a hetekkel ezelőtt készült interjúból, mely közben hárman összesen megittunk több mint tíz korsó Pilsner Urquellt.