A sörvacsorák szerte a világon egyre népszerűbbek, olyannyira, hogy a minap az Újlipótvárosban bele is futottam egybe.

Amerikában pár éve elkezdtek terjedni az apró helyi érdekű sörfőzdék, melyek az úgynevezett „craft-beer”-eket, azaz kézműves söröket gyártják. Ma már minden amerikai államban több tucat, ha nem több száz sörfőzde dohog. A történészek ezt az időszakot hívják majd az Amerikai Sörforradalom korának. A sörforradalom első számú következménye a hirtelen beütött „Hop Crisis”, azaz komlóválság, mikor is a kis sörfőzdék már nem bírtak komlóhoz jutni a megnövekedett kereslet és a fogyatkozó termőterület miatt, aminek következtében amerikaiak ezrei kezdtek el otthon komlót termeszteni, „Save Your Beer, Grow a Hop!” jelszóval.
A sörforradalom másik, talán hosszabb távú következménye a sör iránti megnövekedett érdeklődés. Az érdeklődés pedig mindenekelőtt abban ölt testet, hogy az ember eljár a vendéglők és sörfőzdék sörvacsoráira, melyeken egy gondosan összeállított sör-étel menüt lehet végigenni. Az ilyen vacsorákon sok sörfajta szolgáltatik fel, de legalább négy, és mindegyikhez tartozik egy ízben passzoló kisadag étel. A Kánaánra a Bernard nevű cseh sörrel kapcsolatban találtam rá, ugyanis ez lett volna az egyik sztárvendég a csütörtöki sörvacsorán, ám a művésznő végül nem tudott eljönni, mert határok szabdalják Európa testét és ezeken a határokon könnyen fennakadnak az ínyencek által megrendelt külföldi sörök, ahogy ez most a Bernarddal is történt.
Titokzatosan suttogó meleg őszi este volt, azon napok egyike, melyen a nap már korábban bukik le, de a meleg még marad éjszakáig, és egy rövid pillanatra visszatér a forró nyári éjszakák nyüzsgése, mindenki vonul, beszél, a Csanádi utcában lévő takaros kis Kánaán Vendéglő emelete is tele van fiatalokkal és középkorúakkal, akik úgy viselik magukat, mintha világéletükben sörvacsorákra jártak volna. Ez talán azért lehet, mert borvacsorán már sokszor voltak.

A vacsora helyszíne, a vendéglő emelete barátságos, kicsit szűk, de takaros, semmi extra, elegáns étkészlet, halkés, miegymás. A menü egy pausz-hengerre van nyomtatva, ami a mécsesre ráhúzva misztikusan dereng. Egyetlen egy öregember van a teremben, a tálaló melletti kiszéken a galambősz harmonikás bácsi, aki egész este húzza-tolja az egyre ismerősebb dallamokat. Nyilván az estének apropót adó Oktoberfest apropóján lett beszervezve, de amit játszik, az inkább Portugália zenéje, és talán jobb is így.
Az egész estére jellemző elengedett hangulat keretében azonnal megkapom a nyitósört, nem kell vele megvárni az első fogást, a sörkorcsolyák listáján bérelt hellyel rendelkező csípős csirke-szárnyat.
Életemben nem hallottam a Cubanero Fuertéről, de impozáns tárgy, és tényleg kubai – világos lágersör. Illata nagyszerű, malátás, tömény. A színe klasszikus, rezes, és látom, hogy alkohol 5,4% van benne, ami nem is kevés egy sima lágernél. Az íze levesz a lábamról, pont ugyanannyira savanykás, mint kesernyés, a komló legnemesebb aromái vonulnak fel benne, a szénsavja apró, nem tolakodó, de feszes, és az egészen csillog valami finom édesség, és közbe meg üde is. Ahogy melegszik, kicsit romlik az összhang, és az édesség is kicsit elbutul, megnő, eluralkodik, és látom ám, hogy cukrot is tettek hozzá. Ezzel együtt abszolút figyelemre méltó sör, és a gyömbéres-chilis csirke-szárnyhoz nagyon passzol. Ahogy, gondolom passzolna bármilyen csípős ételhez.
Nem sokat kell várakozni, hogy megjöjjön a ropogós lazac ceruzababbal, amihez egy Kasteelt nyitnak nekünk. Maga a Kasteel persze rendben van, a lazac azonban nem ropogós, habár igen omlós és finom, viszont a ceruzabab olyan halászléízű pörköltalapon van, hogy egészen a Balatonon érzem magam tőle, és az ízek sem igazán akarnak elkezdeni kommunikálni. A Kasteel olyan más világ, hogy a babbal, a halászlével nem is látják egymást. A lazac talán működne, de ahhoz tényleg valami egészen vajas, zsenge és szerény lazacot kellene készíteni, hisz a Kasteel végül is édes, párosításban talán leginkább úgy kellene vele bánni, mint egy édes fehérborral.
Ráadásul aggódni kezdek, hogyan fogom végigenni a menüt, mert már folyadékból és alkoholból is kezd sok lenni.
Aztán képzeletben utazunk, megjön a tekintélyes bajor Hacker-Pschorr sör, ami úgy fest, mint egy utász-ezredes, ropogós egyenruhájában Vilmás Császár hadseregéből: sötétkék címke rangjelzésekkel, csatos üveg. Ez elvileg egy szüretlen, Naturtrüb sör, de alig trüb, már-már tiszta.

A hányattatott sorsú bajor sörgyár termékét súlyos malátaillat és kicsit lenyomó, régies malátaíz jellemzi, nagyapáink ízvilága lehet ez, a komló nem főszereplő, leginkább kenyeresen savanykás a végződése, érdekes, de nem lenyűgöző, viszont amikor megérkezik hozzá a klasszikus bajor sült csülök, akkor értelmet nyer ez az íz, mert a húshoz és a tormához tökéletesen passzol, ebben tehát nincs hiba.
Ahogy a Hacker-Pschorr nem igen muzsikál étel nélkül, annyira nehéz elképzelni, mi mehet jól a soron következő Bombardier Bitterhez, amit a Folyékony Kenyér már megkóstolt korábban, és most ismét kicsit fémesnek, keménynek talált, mindazonáltal igen jóízűnek. De a chef ezt a feladványt jól megoldotta: a Bombardierben párolt marha mellé tormás burgonyalepényt kínált, ami kb. az egyetlen, ami ezen a ponton működhet – a torma kicsit szétüti az óhatatlanul is felépülő teltséget, valamint összeméri erejét a fémes, kesernyés angol bitterrel.
Sajnos távoznom kellett, így nem tudtam végigenni a vacsorát, de őszintén szólva, el sem tudom képzelni, hogyan fért volna még belém a káposztás-knédlis kacsasült és a hozzávaló fekete Krusovice, illetve a csokis süti meggyes Kriek-kel.
A sörvacsora jó dolog, mint ez most kiderült, és noha még problémás az igazán különleges sörök beszerzése, valamint ideális esetben ezeket csapolják, ami egyelőre igen távoli, biztos, hogy igéretes a műfaj. Mivel nincs túl nagy hagyománya a jelenségnek, ezért a chefek is csak most kísérletezgetnek, amibe belefér egy-két mellényúlás. Mindenesetre nem ártana összeállítani egy jó kis listát a tuti kipróbált sör+étel kombinációkról, hogy bármikor bárki rittyenthessen magának sörvacsorát.
A Kánaán-beli este menüjéről a tormás sült csülök+Hacker Pschorr egyértelműen ott van ezen a listán.