Lehet már kapni egy ideje, de én csak most bukkantam rá a zalaegerszegi Metro áruházban - ahol nem működtek a sörhűtők, mert a fűtési szezon beköszöntével állítólag nem keresik a hideg sört – és hatásvadász énem nem tudott ellenállni a csábításnak: vettem egy üveg Magyarok Sörét.

A félliteres barna műanyagpalack kimeríti az „igénytelen” kategóriáját, és az iskolában kellene tanítani, annak mintapéldájaként, hogyan képes a csomagolás a nulla alá szállítani a fogyasztói elvárásokat. Persze bízhattak benne, hogy a Nagy Magyarország majd elviszi a terméket. Vajon mi mindent lehetne eladni ezzel a szegény abuzált országformával? Halkan jegyzem meg, hogy a Fosters sört Ausztráliával árulják, és az sem valami jó sör.
Kecses, lefelé fordított WC-deszka alakú, nemzetiszínnel szegett egyedi pajzscímerrel állunk szemben. Benne egy nemzeti színekre csíkozott Nagy-Magyarország térkép, fölötte a királyi Magyarország legutolsó címere, a szecessziős, romantikus angyalokkal, és számtalan gyarmatunk címerével.
A korai olcsó weblapokat idéző csúnya betűtípussal szedett felirat alatt aranybetűkkel oda van írva, hogy NKA, de valahogy nehezen hiszem el, hogy a Nemzeti Kulturális Alap ilyesmit támogat ezért jobban megnézem és arra leszek figyelmes, hogy az N betű fordítva áll, ami csak azt jelentheti, hogy ez valójában rovásírás, és azt jelenti „sör”. Az vesse rám az első kommentet, aki tud ilyesmit olvasni.
Az aranyszínű csavarós kupakot úgy rácsavarták, hogy csak diótörővel sikerül letekernem, beleszagolok, de csak valami halvány kellemetlen szag érezhető.
Várom a büntetést, de elmarad. Az első korty korrekt, feszes, talán kicsit izzadósan keserű. Szénsavja apró szemű, kellemesen frissítő jelenség. Érezni, hogy friss sör, de a komló alól lassan előmászik a vizesség.
Egy kevésbé éleslátó ízlelőbimbókkal ellátott gurmét talán meg is tévesztettek volna, de tonycaviarral nem lehet lacafacázni. A komló az elején úgy áll, mint az Árpádsávos zászló, de hamar elrobog a támadó ék és mögötte rongyos talpasok kullognak, azaz sörre lefordítva ipari vízíz, kicsikét buggyant, van benne valami édeskés, savanykás bizonytalanság, felrémlik a Balatoni Világos olcsó böfi-íze, és ahogy elveszti a mélyhűtés meg nem érdemelt áldását, mindez egyre tolakodóbb lesz. Még valami pörköltmalátás édesség is felrémlik, de ettől az ember már csak elrémül, mi mindent rakhattak még bele…
Konkrétan kukoricadarát és széndioxidot – jobb helyeken a széndioxid csak akkor kell, ha valami félresikerült az erjedés során. Az Orgoványi Sörfőzde, ami korábban olcsó alkoholistaellátó Jager söréről volt híres, ezúttal jelesre vizsgázott őszinteségből. Néha a nagy sörgyárak is nyomnak széndioxidot a sörbe, de ők nem vallják be.
Persze nem minden kostoló ilyen megbocsátó, a Kontár Komlókutató így ír ugyanerről a sörről:
„…a gyurmaszagú, ízében pedig egy raklapra való oszlásnak indult gabonazsizsik erjesztett, jódos tinktúráját idéző sör masszív undorítóságát még a másik két potenciális motivátor is csak rendkívül erős akaratú vásárlóknál lehet képes legyőzni, különösen, hogy a fent részletezett ízvilágon túl átszűrődő halvány sörszerű jegyek is csupán némi zöld nyersmalátássággal agyonvert lisztízű, kerékbetört komlóutánérzésből állnak….”
 

Ideje volna már leszámolni a nemzeti múlttal, már csak azért is, hogy ne lehessen országos forgalmazásban terjeszteni menyéthúgyot a revizionizmus hívószavával!