Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Létteremőrző

2009.11.06. 09:15 - TonyCaviar


Anyám azt mesélte a Csendesről, hogy ő a hetvenes években járt oda majd’ minden nap, mert kivételesen jó volt a kaja, ott árultak először mindenféle izgi székely fogásokat, ehhez képest én csak egyszer voltam, és egyben utoljára is, mert egy csöppet sem varázsolt el a piros kockás terítő, a vegeta+pirosarany íz és a hátracsapott alkarú, unott fejű, öregedő pincérek zavaros elegye.

A minap aztán elmentem még egyszer, hisz ki ne hallotta volna, hogy ismét megnyitott a Csendes, csak közben bevett egy tripet és egészen más lett. Valóban: a falakon mindenfelé lovacskák nyargalnak, és más idegbeteg design borzolja a betévedő idegeit – és simogatja a törzsközönségét. Középen két szép vasoszlop áll: a polgári miliő architektonikus emlékei jó érzékkel fent lettek hagyva, amitől az egész kellemesen hidegrázós, unheimlich hatást kelt, mintha a meggyilkolt bolgár cár nyári rezidenciáján raszta szociális munkások Montesssori rendszerű ideggyógyintézetet rendeztek volna be egy jófej náci megszálló parancsára valamikor a negyvenes években.
Bevallom, az egész nem volt túl bizalomgerjesztő: egyrészt nem tudtam leülni, ezért az ajtó melletti zsebkendőnyi telefonasztalkán vertem tanyát. Másrészt a túl kicsi pultban túl sokan voltak – mondjuk heten három méteren. Ezért nem tudtam rászánni magam, hogy megkóstoljam a csapolt Guinnessüket, mert a Guinness az nem könnyű műfaj, így gyáván egy Soproni Fekete Démonnal oldalaztam a célom felé. Ennek kapcsán élőben is végignézhettem egy kis előadást a helytelen csapolás művészete tantárgyból. A kedves arcú Bolivár-sapkás srác csontig betolta a csapot a sörömbe, miközben távoli mosoly ült enyhén oldalra fordított arcán, a mögötte sündörgő főnök poénján mulatott, majd viszonozta. Engem nemigen vett észre, amit nem rovok föl neki: egyrészt direkt nem vagyok feltűnő jelenség, másrészt masszív zajfüggöny borult a térre: a sarokban egy szemüveges dj tízéves ám még mindig első-osztályú üldögélős Dzihan és Kamien slágereket tekert, de főleg azért, mert pattanásig tele van a hely emberekkel, és még mielőtt kimenekültem volna, annyit feljegyeztem a hozzám legközelebb állók beszélgetéséből, hogy:
„olyan vagyok, mint Deák Ferenc”
válasz
„én is jobboldali liberális vagyok"
Mivel a Démonom pont olyan tré volt, mint ahogy csapolták, nem esett nehezemre sorsára hagyni. Hazafelé azon tanakodtam, hogy miért hívják ezt a helyet létterem-őrzőnek? Miközben nyilvánvaló, hogy ez valami halovány Vianos jópofaság az étterem szó tárgykörében, nem értem, miért jó az, hogy „őrzöm a létterem”? Mitől? A kulturális hatásoktól? – ez ugye pont a gyökpolgárság hozzáállása. Vagy ez valami idézet egy híres versből és én vagyok a bunkó? Ráadásul a „léttér” már csak egy lépés az „élettértől”.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr121502137

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csendes Létterem 2010.12.14. 15:31:51

Helyszín: 1053 Bp., Ferenczy István u. 5. Látogatás: 2009. május 27. 18:15-21:40 > Nem is volt csendes, üvöltött a zene! Adatlap Elérhetőség: - Web: http://www.kiscsendes.hu/ Nyitva...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása