Alan D. Eames, akit a múltkor a sör Indiana Jones-szának neveztünk, 7 könyvet írt a tárgyban, melyek közül a legismertebb az alant is idézett „A sör titkos élete” című. 44 országot járt be a sör titkait kutatva, az Andok csúcsain a maják sörének nyomait kereste, melyet focilabda nagyságúra nőtt eperből főztek, az aztékoknál megtalálta a nyomait annak a szent szabálynak, mely megtiltotta a berúgást az ötvenkét évnél fiatalabbak számára, illetve azt is kiderítette, hogy az ónorvég ale-t kizárólag fokhagyma kíséretében szolgálták fel, hogy a gonosz lelkeket elriasszák. A legnagyobb megrökönyödést mégis az az állítása keltette, hogy a sör a legfeminimebb italunk. Ennek bizonyítására azt hozta fel, hogy a legtöbb ókori társadalomban a sört valamelyik istennő ajándékának tekintették, de soha nem egy férfiistentől származtatták. Ráadásul a valóság is azt mutatja, hogy a sört minden bizonnyal a nők kísérletezték ki az ősíidőben, méghozzá úgy, hogy megrágták a magokat, majd egy tálba köpködték, hogy ott aztán megerjedjen.
Alan Duane Eames 1947-ben született Massachusetsben, az apja is antropológus volt. 1968-ban New Yorkba költözött és művészeti galériát nyitott, miközben autodidakta módon tanult a sörről. 1970-ben vágott bele a sör—bizniszbe, amikor megvásárolt egy massachusetsi italboltot, és nagyszerű sörkínálatot alakított ki benne. Később megtervezte, megvalósította és működtette a portlandi Three Dollar Dewey Ale House nevű ivót, majd ugyanezen a néven egy másikat Brattleboróban. Közben persze könyveket írt, és számtalan rádiós, ttelevíziós fellépést vállalt. Reputációjából később úgy csinált pénzt, hogy vállalta a Guinnes Stout amerikai népszerűsítését. Az American Museum of Brewing History and Fine Arts alapítója és első igazgatója, sosem tanult meg autót vezetni és komputert kezelni, két éve halt meg, és akkor már nyolc éve nem ivott egy korty sört sem.
Eames az alant következő részletben megemlékezik egy pár szentről, kiknek neve összefonódott a sörével, idézi a nagy amerikai természetfilozófust, aki az erjedés misztikumának szakralitására hívja fel a figyelmet, közzé tesz egy sörgyári grafitit, valamint eligazít azon ünnepek közt, melyek elkerülhetetlen sörivással járnak, és melyeket bárki otthon is bevezethet bármikor.
…
A franciaországi Metz püspöke, akit Szent Arnoldus néven is ismernek, szent életét azzal töltötte, hogy figyelmeztette a parasztokat a vízivás veszélyeire.
A sör az ember verítéke és Isten szeretete révén érkezett ebbe a világba.
SZENT ARNOLDUS
Halála után valaki úgy határozott, hogy a templomkertből a templomba telepíti át a püspök csontjait. Az ólomkoporsó nehéz volt. A munkások a meredek domboldalon, egy nagyon forró napon cipelték a terhet. A legenda szerint valamelyikük ezt motyogta a hő-ségben: “Jézusom, bárcsak ihatnék egy hideg sört”. Abban a pillanatban hideg sör ömlött ki több sugárban a koporsóból és eláztatta a koporsóvivőket. Mindannyian rengeteget ittak és egy új szent született.
Sokan kiabálják, amikor sajnálatos kicsapongások történnek: “bárcsak ne léteznék árpabor!” Jaj, együgyűség! Jaj, téboly! A sör okozná ezeket a túlkapásokat? Nem. Azoknak a mértékte-lensége, akik gonosz örömet merítenek belőle. Kiabáljátok inkább ezt: “adná Isten, hogy ne lé-tezzen részegség és fényűzés”.
CHRYSOSTOM JÁNOS, GÖRÖG SZENT, II. SZÁZAD
Ha nekünk, keresztényeknek, sörünk van, nincs mitől félnünk.
SIR WILLIAM ASHBLESS
Isten teremté az élesztőt, amint a kovászt is, és éppen oly drága neki az erjedés, mint a növények növekedése.
RALPH WALDO EMERSON (1803-1882)
Fohász a Söristenhez
Mi Hordónk, kit csapra kell ütni, nyisd meg csapodat. Légy ott minden vendéglőben és kocs-mában, és bocsásd meg a mi szomjunkat, ahogy mi is megbocsátunk a pincéreinknek, és ne vígy minket a rendőrségre, de szabadíts meg a mocskos sörnemisszáktól.
MUNKÁSVÉCÉ FALA EGY SZLOVÁKIAI SÖRGYÁRBAN
SZENTEK, ÜNNEPEK ÉS BOLONDOK
“Csak ürügy a sörivásra!” - e csatakiáltást világszerte hallani a sörivó férfiak hitvesétől. Ab-ban, hogy az emberek egy szent napjának örvén sört isznak, semmi új nincs. Ha Önök ezeket a napokat nem ünneplik otthon… próbálják meg!
Csapoló Vasárnap. Az október 2. előtti vasárnap “szent” nap volt, melyen mindenki engedély nélkül árulhatott (és árult is) sört. Az angliai Guilfordban ezen a napon Isten adományairól emlékeztek meg: a sörről és az árpáról.
Bolondok Ünnepe. A Bolondok Ünnepét, e furcsa középkori szokást, a templomban tartották Szent István napján, december 26-án, Szent János napján (december 27.) és az Apró-szentek napján (december 28.). És micsoda bizarr látvány lehetett! Egy álpap misét celebrált, miközben a besörözött tömeg a padokban (sokuk szamárfejet viselve) trágár megjegyzéseket és ocsmány tréfákat ordított vissza. Aztán a “tömeg” tagjai, a besörözött tivornyázók énekeltek és táncoltak az utcákon. Ezt az ünnepet a XVI. század végéig tartották.
Szent Hétfő. Én még mindig megülöm ezt az ünnepet, mely különben a XVIII. század elején eltűnt. A lényege az volt, hogy akármelyik munkás kivehette a hétfőt szabadnapnak, amikor is egy elhunyt szent emlékére sörözött, s így a sárga földig leihatta magát a büntetés terhe nélkül.
Szent Pál előestéje. Walesben ezt az ünnepet a szerencsétlen ónbányászoknak tartották. A legenda szerint Szent Pál valaha partra szállt Cornwallban. Munka után a bányászok köveket hajigálnak egy söröskancsóra, amíg el nem találják és össze nem törik. Azután isznak. Ez értelmes dolog, mert nehéz úgy akármit is eltalálni, hogy az ember célzás előtt már ivott.
A németek, akik tisztelik a szenteket, Münchenben Szent József napját ünneplik március 19-én és tartanak egy tavaszi fesztivált is Fruhjahrsbierfest néven. Dél-Münchenben novem-berben, Szent Leonard napján tartják a sörfesztivált.
Mivel a világ napról napra egyre bizonytalanabb hely lesz, a sörivók Istenre és a szentekre gondolnak. Isten egyik nagy ajándéka a szenvedő emberiségnek, a sör, valóban isteni ital. Örömteli közjáték ebben a siralomvölgyben. Úgyhogy legközelebb a kocsmában hívjanak meg egy idegent Poculum Charitatisra – egy korsóra a szeretet nevében. Ezzel keresztényi tettet hajtanak majd végre.
