Anglia egyik legnépszerűbb üveges ale-je jött szembe a boltban, nem haboztam, megkóstoltam. A névadó város, és a névadó város egyeteme által birtokolt „Newky Brown” a North-East ikonikus söre, miközben a newcastle-i gyárat már 2005-ben vidékre költöztették, és jövőre még kisebb gyárba költöznek.

Ez a sör az 1927-es év slágersöre volt, 1928-ban megnyerte az International Brewery Awards nagydíját: ezek a medálok a mai napig láthatóak a cimkén, a városra néző kék csillag mellett. Azt írják róla, hogy azonnali siker volt, és a megjelenés másnapján a rendőrségtől telefonáltak a sörgyárba, hogy nem lehetne-e egy kicsit lejjebb venni benne az alkoholt, mert megteltek a celláik.
Newcastle hivatalos söre, és a városban csak „Dog”-nak becézik, ami az "I'm going to walk the dog" szólásból ered, ami nyelvhasználók számára valójában azt jelenti, hogy "I'm going to the pub”.
Vicces piackutatási anomália esett meg a sörrel: a gyártó úgy érezte, hogy az "ale" szó avittas hatást kelt, és ezért a fiatalok kevésbé veszik a sört. Ezért kihúzták a logóról az "ale" szót, de az eladások nem mozdultak. 2004-ben suttyomban visszatették az "ale" szót, és az eladásokat ez sem befolyásolta. Sztori poén nélkül, de úgy kell a piackutatóknak. Nem tartozik a kedvenc diszciplináim közé.

A sűrű, pirosas borostyánszínű folyadék nagyon kevés habot vet, az is hamar elmúlik, már valahogy ebből is látszik, hogy érdekes sör lesz.
Az íze némileg csalódást kelt: harsány és kicsit buta édes-savanyú ízen kezdődik, később boros-mazsolás aromák mozdulnak meg benne, miközben a karamellmaláta diszkréten játssza a háttér szerepét.
Nem tudom tovább elhárítani a Bombardier-es allúziókat, semmiképp sem ugyanaz a sör, de rokonok – ez is az a klasszikus bitteres ízvilág, csak harsányra, élénkre színezve. Tetszik is meg nem is. Egyrészt nincs elegendő teste a sok ízhez – ehhez különös módon hozzátesz a fények játéka a pohárban, mely leginkább a kólát idézi, és van is benne valami a döglött kóla ízlelőbimbó-nyálazó édességéből, meg valami nagyipari fémesség. Másrészt azonban üdítő, ha kicsit felületes, harsány és édeskés is.
Nehéz róla véleményt alkotni, szórakoztató, de nem hagy maga után nosztalgiát.