A Budai Vár sok szempontból különleges hely. Legalább olyan messze van Buda többi részétől, mint az ország többi részéről. Én az ablakomból is látok belőle részleteket, mégse járok arra évekig. A Budai Vár olyan, mint egy bezárt gentleman-klub, melyben egy pár vendég bent rekedt, és ők, mivel felfogták, hogy semmiképpen sem tudnak kijutni, addig is igyekeznek jól érezni magukat. Mindezt a Vitéz Gösser kocsmában teszik.
A Vitéz Gösser a vár egyetlen igazi kocsmája. A turisták – esetleg gourmet-ek – ellátására szakosodott számos várbéli vendéglátóegység nemigen fogadja magába az időből és térből némileg kisodródott, romantikusan deklasszálódó helyieket. Csakis egyedül a Gösser kocsma, vagyis a Vitéz. A tulaj – Laci – húsz évvel ezelőtt nyitotta meg. Ez akkor történt, amikor a Gösser kezdte megvetni a lábát Magyarországon, és akkor a Vitéz csillogó-villogó Gösser referenciakocsmaként nyitott meg. A sört egyenesen Leobenből hozták, és bizony itthon híre is ment, sokan eljártak ezért a Várba akkoriban.
A tulajdonos a mai napig meg van róla győződve, hogy az ő Gösserét Ausztriából hozzák. Büszkén mutogatta nekem a pulton trónoló régi háromfejes kerámiatornyot, melyen még a régi Gösser-logó látható, az a fajta, amit Ausztriában a mai napig használnak. A sör, amit csapol, tisztességesen keserű, korrekt Gösser, de érzékszervi vizsgálat alapján képtelen vagyok eldönteni, hogy osztrák főzésű-e vagy magyar.
Külső segítséghez kellett folyamodnom. Telefonáltam a megfelelő embernek, és kiderítettem, hogy amit ő csapol az bizony magyar főzésű Gösser. De azért szép dolog az idealizmus.
A pult mögött helyes, fiatal lány áll – abszolút nem való pult mögé, de ennek így van egy pikantériája. Sajnos a hely extra-pici, szellőzőrendszere nincs, ezért dohányzás csak az utcán engedélyezett, ahol mínusz húszban is kint vannak az asztalok és a napernyők – a dohányosok kedvéért. Persze a szabályokat csak addig tartják be, amíg a jó ízlés diktál, később egyrészt vágni lehet a füstöt, másrészt megy a folyamatos kérlelés, hogy „léci ne dohányozzatok már idebent”. Egyszóval kicsit olyan, mint egy problémás vendégség, de hát pont ez benne a szép. Ez itt egy viszonylag jól körülhatárolható embercsoport nappalija. De azért bárki nyugodtan bemehet – viszont biztos, hogy új ismerősökre tesz majd szert.
