Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.



Véget ért a január közepén kezdődő belga söripari sztrájk az InBev gyáraiban, melynek eredményeképp az elmúlt napokban konkrétan kifogyott a belga sörözőkből és boltokból a Stella Artois, a Jupiler és a Hoegarden.


A söriparral kapcsolatban két dolgot biztosra vehetünk. Az egyik az, hogy egy adott társadalom gazdasági helyzete mindig meglátszik a sörfogyasztáson. Ha az embereknek nincs pénzük, akkor kevesebb sört fognak inni. Ez most nagyjából az egész világra igaz, hisz recesszió van, elbocsátások, és így tovább, a nyugat-európai sörfogyasztás is komoly százalékokat esik vissza.
A másik kemény tény, hogy a nagy sörgyárak megeszik a kis sörgyárakat, és a söripari tőke egy folyamatos agresszív koncentrációra törekvő szörnyeteg. Ennek a ténynek egyik következménye az, hogy a nagy söripari konszernek mindig túl nagyok, pláne akkor, amikor épp lenyeltek egy elefántot, mint Exupéry óriáskígyója. Ilyen állapotban van jelenleg a világ legnagyobb italgyártó óriása, az Anheuser Busch InBev, ami 2008-ban nyelte le Amerika vezető sörgyártóját az Anheuser Busch-t, és ettől az amúgy is iszonytató méretű vállalat majdnem a kétszeresére hízott, amitől persze taccsra ment az emésztése és azonnal kihányta példának okáért az amúgy nyereséges Borsodi Sörgyárat.
A cégóriás 30 országban 120 ezer dolgozót foglalkoztat, és 2008-ban 26,5 milliárd dollárnyi bevételre tett szert, amiből 1,3 milliárd profitot termelt. Amúgy a világ öt legnagyobb fogyasztási cikkeket gyártó cége közül az egyik és a világ söreinek 25 százalékát ő gyártja. Bárki beláthatja, hogy túl nagy. Ezt a méretet semmi sem igazolhatja, csak a nemzetközi pénzpiacok követelményei, a tőke emberevő természete, stb, stb.
Így aztán a válságra és a fogyasztás csökkenésére való tekintettel nekik is eszükbe jutott, hogy szorosabbra kellene húzni a nadrágszíjat és kevesebb léhűtőt kellene alkalmazni a gyáraikban (viccen kívül: a léhűtő az ódon sörgyártás egyik nem olyan fontos alakja). A leuveni központú cég – otthon a Stella Artois-t, a Jupilert és a Hoegardent gyártja - január elején bejelentette, hogy Belgiumban elbocsátja 2700 alkalmazottjának 10 százalékát, hogy karcsúsodjon, és hogy a részvényesek végre lássanak valamit az iszonyatos költségű, nehézkes giga-mergerek profitjából, melyek az elmúlt tíz évben jellemezték a vállalatot.
A belga söripari szakszervezetek azonban egy emberként mozdultak a hírre, és öt perc alatt sörös rekeszekből akkora tornyot építettek három sörgyár kapujában, hogy se be, se ki nem mehetett azon semmiféle szállítmány. Majd kinyitottak egy-két sört, nekiláttak, hogy eltüzeljék a raklapokat és a szokatlan hideg ellenére 12 napig állták a sarat, amíg tegnap végül mediátorok segítségével sikerült megegyezni a munkáltatóval, hogy elmondanak az elbocsátási terveikről, és újratárgyalják a kérdést a szakszervezetekkel. Nyilván a szakszervezetek is olvasták az éves jelentést, amiben közzétették az 1,3 milliárd euró profitot, és úgy érezték, hogy ebből csak fenn tudják tartani azt a pár száz munkahelyet.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr791703986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ladislaus 2010.01.27. 11:01:58

imadom a Hoegardent! :)

Ogreface 2010.01.27. 12:49:25

Kedélyes kis sztrájk lehetett!Tábortűz,friss sörök korlátlan mennyiségben,közös rendszer és főnökség szidás...

Angelo_ 2010.01.28. 12:34:39

Nem véletlenül van a képen minden sztrájkoló kezében 1 üveg..

A csapolt Hoegarden nekem is bejön.