Tudták, hogy minden ötödik ember kínai? Persze, hogy tudták. Ezt mindenki tudja. De, aki nem, az még mindig megtudhatja a Tsingtao Beer honlapjáról, ahol Konfuciusz születése, és a Nagy Fal építése és a kínai történelem nagy pillanatai ismeretterjesztő jelleggel egy sorban vannak említve a Tsingtao Sörgyár alapításával, és terjeszkedésével, a hazafias sörmarketing ékes példájaként. Még azt is sejtetik, hogy Nixon 1972-es kínai látogatása valamiképp összecseng a Tsingtao sör 1972-es amerikai piacra dobásával, amikor is a Tsingtao meghódította az amerikai sörpiacot, azaz pontosabban a „kínai sörök” piacát Amerikában, melyet a mai napig vezet, mintha ez valami világraszóló dolog volna.

Persze kétségtelen, hogy a Tsingtao a legnemzetközibb kínai sör, és az Amerikában árult három másik kínai sörnél többet adnak el belőle. De talán ennél sokkal fontosabb, hogy Kína legelterjedtebb söre, tehát minden ötödik ember legszívesebben Tsingtaót iszik, ami nyilván óriási mennyiség. De úgy fest, hogy a Tsingtao egyben Kína legnagyobb volumenű élelmiszer-exportőre is egyben. A hatalmas sikernek nyilván része a hazafias ízű reklámarc is.
Ami azért is vicces, mert a quingdaoi sörgyárat német telepesek alapították 1903-ban, miután Vilmos császár a hadihajóival rámutatott erre a több ezer éven át jelentéktelen halászfaluként funkcionáló településre, nem messze Pekingtől, melynek mindössze egyetlen jellegzetessége van, a 440 méter hosszú tengerbe nyúló móló, melyen egy szép pagoda is található. Ugyanez a pagoda látható a Tsingtao címkéjén is.
A Germániának keresztelt gyárban a németek természetesen a Reinheitsgebot iránymutatásai alapján, import alapanyagokból kezdték főzni a német sört mindenekelőtt a Kínában élő külföldiek számára. Az I Világháború azonban véget vetett a gyarmati idillnek, a németeket elkergették, a sörgyár a japánoké lett, majd később egy kínai mágnásé, akitől végül a népi demokratikus Kína vette át a sörgyár irányítását – azaz államosították. Ettől a perctől fogva erős nacionalista felhangokkal gyártották és a forgalmazták az eredendően német terméket, amit csak annyival egészítettek ki, hogy a környékbeli parasztokat rávették az árpa és a komlótermesztésre, hogy az importot kiváltsák, illetve köptek a Reinheitsgebotra, és telipakolták a cefrefőzőt egy sokkal hazafiasabb alapanyaggal: a rizzsel.
A kilencvenes években aztán privatizálták a sörgyárat, a Tsingtao Corporation mellett az Anheuser-Busch is beszállt, majd nemrég részvényeinek nagy részét továbbadta a japán Asahi csoportnak.
A Tsingtao Magyarországra is eljutott, habár nem kapható minden kínai büfében, ahogy az illendő volna, csak a Moszkva téri Pingben. Én is kaptam egy üveggel - köszönet érte!
Az illata parfümös, színe szőke, habja jelentéktelen. Az első korty nem rossz, aztán később, ahogy kipukkadnak a szájban a buborékok, megjelenik egyfajta kellemes, komlós keserűség. Ám ez nincs végig kitartva, helyette hamar átfolyik egyfajta buta ipari cukrosságba, amiben aztán az egész élmény ki is fúj, és a szájban kellemetlen nejlonzacskó íz marad.
Így az általános benyomás elég kellemetlen, de hosszabban kortyolgatva, érthetőbbé válik a koncepció. Az íz első fele, a buborékos, komlós pezsgés üdítő, aztán egy hirtelen kanyarral áttér egy intenzíven kielégítőnek és mézesnek szánt édességre. Ez pedig azért van, mert a kínaiak a sört mindenekelőtt a kínai konyha remekeinek kísérőjeként fogják fel. A különféle erős ízű, csípős falatok után a korty eleje remekül hűsíti a szétcsípett szájat, majd a korty második fele elsimítja a felzaklatott ízlelőbimbókat, új lapot kezd, és semleges édességével előkészíti a terepet a következő súlyosan csípős falat számára. Ezt az ízstruktúrát – édesre csípős – jól ismerjük a kínai gasztronómiából.
Az ételekkel való szoros kapcsolatot erősíti a sörben felfedezhető halvány illatos savanyúság is, ami szintén ismerős kínai íz, de az európai ízlelőbimbóknak kicsit butácska édesség azt is lefejezi.
Nem volna rossz koncepció, a minőség azonban silány. Benne van az olcsó sör félreismerhetetlen ipari íze. A wiki szerint rizst is tesznek bele, de a címkén nem vallják be. Nem tudjuk mi az igazság, de erős a gyanúm, hogy tesznek bele rizst.
A hazafias marketing mellett a Tsingtao reklámok fő csapásiránya a gasztronómia, van saját kínai sztárszakácsuk is, aki a Tsingtao nevében gasztronómiai országjárást is művel, illetve a honlapon számos sörös receptet kínál mindenféle alkalomra. Lezárásképp következzen tehát egy kínai sörös recept a kínai újév alkalmából:



Tsingtao Garnéla 4 személyre

1 csésze Tsingtao sör
½ csésze szója szósz
1 evőkanál cukor
1 evőkanál felszeletelt friss gyömbér
1 evőkanál finomra vágott fokhagyma
4 egész csillagánizs
Fél kiló nyers garnélarák megtisztítva, páncélban

Önstük össsze a sört, a szójaszószt, a cukrot, a gyömbért, a fokhagymát és a csillagánizst egy serpenyőben. Keverjükl meg jól, hogy a cukor  felolvadjon. Majd adjuk hozzá a rákot. Közepes tűzön forraljuk fel, kicsit kevergessük. Majd fedjük le és húzzuk le a tűzről: pihentessük két percig. Öblös edényben szolgáljuk fel, a főzőlevet egyenletesen öntsük rá. Evés előtt bontsuk ki a rákot a páncéljából és igyunk rá jó hideg Tsingtaót.