Nagyon rendben van, hogy időnként a magyar piacra is megpróbálnak bedobni a tömegsöröknél szexibb külföldi sörjelenségeket is, de azért a csikorgó marketinggépezet néha felettébb vicces dolgokat bír kidobni magából.

A Cubanerót például egyértelműen Kubával akarják eladni. Végül is nem hülyeség: Kuba szivar, rum, zene, nők. Innentől elvileg csak egy lépés a sör, de ezt a lépést hitelesen megtenni nem könnyű mutatvány. A szigetországnak amúgy vannak sörhagyományai, de azok külföldön nem túlzottan híresek, pláne, hogy főleg kukoricából főztek sört. Aztán a 19. században ide is elérkezett a Pilsner, melyben szép eredményeket értek el, egészen addig, amíg a gasztronómiailag nem tisztázott álláspontú Castro le nem állíttatta a főzést. A nyolcvanas évek végén a kanadai Labbatt sörgyár pénzén, német technológiával és a kubai kormány áldásával/résztulajdonában felépült a modern Cerveceria Bucanero sörgyár, mely ma a régió legnagyobb sörgyára, és természetesen az ABInBev kezében van.
A sörfőzde neve Bucanero, ami természetesen kalózt jelent, és a sör neve is Bucanero Fuerte, csak az európai terjeszkedés kedvéért írták át Cubaneróra, hogy a jól bejáratott országimázsra támaszkodva lehessen piacosítani. A kalóz pofája persze ott virít a címkén – magyarázat nélkül, de hát istenem, annyi mindent nem értünk a világból, hogy már kérdezni sem merünk! De fogadjuk el – mindössze két betűről van szó. De ebből a két betűből aztán tényleg megpróbáltak mindent kihozni – Kuba palackozva! 100%Cubana!, stb., stb. De a legszebb, hogy a nemes, tradicionális, hagyományos és tiszta alapanyagokra való hivatkozást itt sem lehetett kihagyni: „Megkülönböztető ízét a kiváló minőségű helyi alapanyagoknak köszönheti, többek között a legkiválóbb víz, árpamaláta, komló és az eredeti kubai cukornádból kinyert cukor.” Ez valami komoly dolog? Az eredeti kubai cukornád fogalom volna a silány barbadosi, vagy haiti cukornádhoz képest? Nem tudom.
Szóval a kalózból lett országimázs-guru 3,5 decis palackokban csobbant a magyar áruházak polcain. Kitöltve a világosnál egy hajszálnyival rezesebb aranyszínt mutat.
Az első korty igen szigorúan alakul, szúros, száraz komló töri ránk az ajtót – ez valódi kalóztempó. Nem valami elegáns, még némi káposztaszagot is hoz magával, és lassan a komlóíz is veszít szigorúságából, és szétterjed, mint a főzelék a földhöz csapott tányérról. Lassan alá lehet nézni a komlónak, amit itt találunk az egy némileg alkoholmentes sörökre emlékeztető, fura – talán nevezhető frissnek – malátaíz, majd azért az alkohol is megmutatja magát.
Félúton jelentkezik a cukrosság, ami valóban kicsit behatározhatatlan jelleget kölcsönöz az italnak, itt tényleg lehet valami a nádcukorral, valami karamellesség, kár, hogy nincs összehasonlítási alapom, sosem ittam más nádcukros sört. És erről sem igen tudom eldönteni, hogy egy súlyosan elvékonyított belga cukrosságról van-e szó benne, vagy inkább az édesítőszer kellemetlen vegyi jellege dominál. Utóíze leginkább a világszerte állandó olcsósör-íz.
A sok rossz ellenére, amit felsoroltam, ez nem egy borzasztó sör, jó középpályás, lehet jól használni, jól be kell hűteni, nem szabad belőle túl sokat inni, és leginkább jó csípős – mexikói vagy kubai, nekem mindegy – ételekhez kell fogyasztani, pl: jalapeno poppers. Ilyetén jellegében némiképp emlékeztet a világ túlsó felén főzött Tsingtaóra.
Hogy miért pont ezt a sört kapjuk a karibi térségből? Én úgy sakkoztam, hogy az ABInBEV, a söripari világpolip rámutatott egyik fejére, hogy ezt tessék felfuttatni, geopolitikailag jó helyen van, a kubai munkaerő olcsó, a hely sok, lehet nőni, sosem lesz sztrájk, van egzotikumértéke, stb. A valóság azonban egyszerűbb és szebb.
Alant újraközlöm Balázs József, a Cubanero Kft. vezetőjének ’népekbarátságával’ fűszerezett sörkóstolási beszámolóba oltott mission-statementjét (a www.cubanero.eu oldalról):

... Egy felejthetetlen napon, 2007 nyarán, a kubai történelmi Trinidad város közelében fekvő csodálatos karibi kis sziget mesevilágba illő hófehér homokfövenyén élveztem a nap tűző sugarait. Kedvesem megszólal: nem kívánsz egy jópofa sört? E pillanatban éppen ez az, amire vágyódok, válaszoltam. Belekóstoltam. Hihetetlen érzés és íz világ hatalmasodott el rajtam. Új világot fedeztem fel. A kesernyés és az édeskés de mégis száraz íz-kavalkád méltóságteljes összhangban hatolt át érzékszerveimen. Rápillantok a sörös dobozra. Megdöbbenésemre a közeli Kajmán-szigetekről származó - és a Kubát gyakran megtámadó - kalózok egyike tekint rám. Megborzongtam...

Ekkor határoztam el, hogy ezt a kubai sört, kizárólagos importőrként megismertetem hazám lakosságával. Meggyőződésem, hogy nem fognak csalódni. Mint ahogyan az utóbbi időben sem csalódtunk a kubai zene és tánc mindennapi életünkbe történő beilleszkedése során. Gondoljunk csak a Buena Vista Social Club nagy öregeire, vagy az Orishas fergeteges sikereire vagy a salsa villámgyors népszerűvé válására és meghonosodására. A kép akkor lesz teljes, ha a kubai kultúra élvezete a kubai Cubanero sörrel párosul.

Olyan küldetést kívánok megvalósítani, amely méltó módon szolgálja népeink kölcsönös megismerését: új elemmel gazdagítani a két ország kulturális kapcsolatainak folyamatosságát. A népek barátsága akkor válik teljessé, ha ismerjük egymás történelmét, kultúráját, gondolatait, örömeit és bánatait, szokásait. Ehhez kívánok mindannyiunknak tettrekészséget, sok sikert és jó egészséget.

Remélem, felkeltettem érdeklődését és hamarosan Önt is partnerünkként köszönthetjük!

Üdvözlettel,
Balázs József
ügyvezető