Ha szétnézek a magyar és a nemzetközi interneten, azt látom, hogy a fél világ a sörrel van elfoglalva, itthon havonta születik egy új sörösblog, „nyugaton” pedig a nagypéldányszámú napilapok online változatai versengenek a legjobb sörkritikusokért. Nagy-Britanniában a British Guild of Beer Writers idén is kiosztotta az „Beer Writer of the Year” díjat, az Atlanti Óceán túloldalán pedig már hagyomány a „Beer drinker of the year” díj kiosztása. Egyszóval valóságos dagálya közelít a sör kultúrájának: nosza hát, vessük bele magunkat! Arra gondoltunk, hogy ezentúl péntekenként nem a sörösüveg aljára nézünk, hanem megmerítkezünk az említett söróceán dagályában, és a világ sörügyi eseményeit vesszük számba, könnyed, zanzásított, hiperhivatkozásokkal telített stílusban, melynek állandó rovatcíme: Hírkorcsolya lesz.


A denveri Wynkoop Brewery évek óta osztja ki az „Év sörivója” címet, annak a megszállott amatőrnek, aki a legtöbbet tesz az amerikai sörkultúráért, aki a legtöbb sört kóstolja, és aki a legkomolyabb sörfej. A pályázók megneveznek egy törzshelyet is, ahol általában szoktak sörözni, és a nyertes az általa megnevezett törzspubban élete végégig ingyen iszik. A tavalyi év nyertese Cody Christman, akinek a törzspubja véletlenül éppen a verseny rendezője, a Wynkoop.

Az amerikaiakról mindenki tudja, hogy kicsit gyerekesek, és szeretik a világot numerikus rendszerekben meg rekordokban meg extremitásokban látni, persze a sörhöz is hasonlóképp állnak hozzá, itt van mindjárt Al, a hop-talk bloggere, aki a tavalyi évet azzal töltötte, hogy minden nap másfajta sört ivott, és igencsak panaszkodik, milyen nehéz volt neki, de megcsinálta.

Mint azt már korábban is láttuk, nővel hirdetni a sört egészen ősi ötlet, annyira lapos és magától értetődő, hogy talán már az egészen barázdálatlan agyú reklámszakemberek is felfogják, de nem, mert a brazil Devassa sör legutóbb úgy döntött, hogy Paris Hiltonnal adja el magát, és a brazil médiaetikai bizottság, a Conar hajlandó volt neki kontrázni, és azt kiáltotta, „Szexizmus!, Ez túl szexi!”, és a Devassa ezért kicsit cenzúrázta magát, de a világhírű kurtizán továbbra is a sör arca marad. Itt összehasonlíthatjuk a Hiltonos reklámspotot a világ további legerotikusabb sörreklámfilmjeivel.

De nem csak butaságok történnek, hanem okosságok is, Nagy Britanniában például a CAMRA húsz évnyi „aknamunkája” járt nemrég nem várt sikerrel, amikor a Wells and Young, a leginnovatívabb angol nagyüzemi sör, úgy döntött, hogy fejest ugrik az ismeretlenbe, és a legmenőbb márkájánál, a Bombardiernél lecseréli a világszerte jól bevált KEG hordót a hagyományos brit Cask-ra, ami eredetileg fahordót jelentett. A legfontosabb különbség a KEG és a Cask között az, hogy a KEGből túlnyomással lehet kiahajtani az utolsó csepp sört is, a Cask viszont szűretlen, pasztörizálatlan sört tartalmaz és kézi pumpával csapolják pohárba, és a hordó alakja úgy van kitalálva, hogy a szárazanyag-tartalom, lerakódás, élesztőmaradék ott maradjon benne.
A Cask előnyei ma már egészen nyilvánvalóak: jobb sör, de csak úgy magától sose volna képes elterjedni, ezért a Bombardier kitalálta, hogyan verheti meg a hagyományos lágereket a harctéren, azaz a kocsmák pultjainál: készített egy az átlagnál kétszer nagyobb és kétszer látványosabb sörcsapot.
Design és tartalom itthon még messze nem jár kézenfogva, többször cikkeztünk már a hazai sörcímkék silányságáról, és úgy tűnik, hogy ezt már a sörcikkgyűjtők sem bírták idegileg, mert Zámbó Csaba csinos kis hommage címkét alátétet készített a vadkerti Kárpi sör huszadik születésnapjára.