Jó dolog a fehérpecsenye, ezúttal meg egyenesen feketésvörös volt, mint a legjobb spanyol érlelt sonka, és a hentes elárulta, hogy bika volt a szerencsétlen, és ezért ilyen színű a húsa. Cserébe viszont illik bepácolni előre, mert nem adja meg magát könnyen. Négy vékony szeletet kértem. Klopfolni sajnos elfelejtettem – egyszerűen nem vagyok elég összeszedett a felelősségteljes főzéshez – de arra volt gondom, hogy előző este bekenegessem zöldborsos dijoni mustárral, és szórjak rá durvára tört színes borsot, és egy kis olivaolajat, kapribogyólét.
Igyekeztem a lehető legegyszerűbben tartani a receptet, ezért a hússzeleteket klopfolás helyett a szélén bevágtam, mégse pöndörödjenek pimaszul. Aztán forró olivaolajra dobtam, és megsütögettem. Közben kinyitottam az erre a célra beszerzett Pilsner Urquellt, ami a koncepció gerincét adta. Úgy éreztem, hogy az aljas márciusi télben újra szükség van a zateci komló őserejére, hogy visszaverje az esetleges bacilusokat.
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szépséges hússzeleteim a szórványos sörlocsolás ellenére sem fognak egyhamar megpuhulni, ezért inkább kiszedtem őket, a helyükre egy fej apróra vágott hagymát, és némi fokhagymát dobtam. A hagymákkal felnyalattam a kisült vért, meg minden mást a tepsi aljáról, majd felöntöttem sörrel, tettem hozzá egy kis fej paradicsomot, illetve egy marék összevágott kapribogyót, és kicsit összefőztem a szószt. Nem egész egy üveg pilsnert használtam fel.
A hússzeleteket egy kis fedeles öntöttvas lábosba helyeztem, ráöntöttem a hagymás sörlevet, utánadobtam egy rozmaringgallyat és bizonytalan időtartamra bedugtam a sütőbe.
Közben eleredt a hó is, aztán a délután kora estébe fordult, és a bika még mindig kőkeményen állta a sütő extrém módon felgyorsult elektronjainak támadását, végül két és fél órát ült a hőben, ennyi idő alatt már sört is főzhettem volna.
A pilseni bika iszonyú rostjai mind felszívták a fél liter hagymás sört, és noha teljesen ettől sem puhultak meg, a maga al dente módján igen ízletes volt. Utólag örülök, hogy nem klopfoltam, mert a kész szelet keresztmetszetében így szépen sorakoznak a barnásvörös rostok, mint a badacsonyi bazaltorgonák. És rendes mély bikaíze is maradt, miközben a malátaédes és a pilseni-keserű valamiféle borsosan pikáns harmóniába olvadt össze. A körülötte úszó órák alatt összeszottyadt hagymás lé meg egyenesen zseniális. Komlóssága már tényleg csípőssé, a hagyma édessége pikánssá vált. Valóban mámorító étel, és egészen hihetetlenül tömős. Egy ember egy szelet.
Mit tudtam meg? A bikának órák kellenek, és sütő. Pilsner Urquellel főzni nagy élmény. A hagyma-komló kombó egyszerű mégis érzéki öröm.
