Az egy évtizede alapított struccos sörfőzde nádcukros sörének a testvérét is kinyitottam. A Pannepeu bátyja a Pannepot Old Fishermans Ale 2008.

Ezúttal egy fenyegetőbb tengeri táj szerepel a címkén. Lila vitorla, barna ég, zöld tenger, nem messze vihar lehet. A huszadik század hajnalán a La Manche Csatorna partján fekvő De Panne falucska a jellegzetese pannei halászhajókról – a Pannepotokról – volt híres, illetve a halászaik által fogyasztott sűrű, sötét ale-ről. Ma már azt is tudjuk, hogy a belga sör fenegyerekei, a de Struise sörmesterei innen származnak, és megfőzték a régi halászsört újra. Mielőtt kinyitnánk, azt is megtudjuk, hogy fűszerekkel főzött sörhöz van szerencsénk – Ale brewed with spices – ami Flandriában nem meglepő, tulajdonképpen inkább az a fura, hogy ráírják.
 
Az alig-alig áttetsző sötétbarna, sűrű, élesztőillatú folyadék testvérével, a Pannepeuttal ellentétben királyi habokat vet, melyek nem is igen akarnak elmúlni. Ennek a különbségnek van valami köze ahhoz is, hogy míg a masszívan édes Pannepeut-t nádcukorral főzik, a Pannepothoz „hagyományos” kandis cukrot használtak.
Ha nem is olyan maflázs-szerűen édes, mint a Pannepeut, de azért ez is nagyon édes. És pörkölt, dús, itt is felvonulnak a hatalmas sötét gyümölcsök, a mazsola, csokoládé, de jár hozzá egy finoman titkolt alkoholosság is, meg az élesztő illatának szédítő biomorf mélységei. Igencsak belemenős sör ez, és nem olyan csinos, mint a Pannepeut.
Majdnem nagyon testes és kielégítő, de van egy kis vicc a teste körül: amikor szét kellene áradnia a szájban, akkor pont elvékonyodik, és boros, unikumos, fűszeres éneklésbe kezd, amit aztán nem követ a komló megnyugtató rezonanciája, talán nem főzték bele, talán a fűszer vakítja ki.

A sokáig otthontalan de Struise sörfőzde ezt az alkotását a Woesten-Vleteren-beli Deca Brewery-ben vendégfőzte. Talán a sörfőző is szabadabban álmodik, ha nem kell folyton a sörfőzdéje sorsa felett aggódnia.